Folyamatosan szorongok és emiatt mindenféle elviselhetetlen testi tüneteim is vannak. Kb élhetetlen így az életem. Az egész egy kínlódás. Hogy lehet megszűntetni?

Fordulj a háziorvosodhoz és írasd ki magad táppénzre, majd keress első körben - délelőtt - egy pszichológust.

Ha ennyire rosszul vagy, segítségre van szükséged.

Hm. Próbáld meg nem az akadályokat nézni, hanem a lehetőségeket, opciókat. Csak egy 10 percig akár. Mit dolgozol jelenleg? Van rá lehetőséged, hogy munkahelyet válts, esetleg olyan munkét végezz, amit lehet otthonról, saját időbeosztással végezni, s nem a megszokott 8-4/5ig tartó munkarendben? Esetleg nem tudsz-e munkahelyet váltani, vagy akár a jelenlegi munkahelyeden megbeszélni, hogy mostantól 40 óra helyett csak heti 30 órát tudnál vállalni? Vagy, hogy pl szerdánként neked jobb lenne mondjuk 2-3 fele végezni, cserébe egyik nap bentmaradsz tovább?

Nem tudom, mennyire rugalmas a munkád, főnököd, stb...

Jézusom.

1. Oké, sajnálom amik történtek. Nyilván nem tudhattam róla, mivel nem írtad.

2. Gratulálok a sikereidhez.

Ettől függetlenül, ugyanazt gondolom most is, amit leírtam. Minden jót, nyugi hagylak, megyek máshova "kiélni" magam.

Én is PTSD-s vagyok, szóval leírom, nálam hogy megy ez.

A MagneB6-ot semmiképpen nem ajánlom, mert nekem ezt az így is karácsonyfaizzósra gabalyodott agyamat még jobban bezavarta. Hihetetlen káoszt és zavart éltem át, féltem azoktól is, akiket nagyon szeretek, vagy nem ismertem fel őket, az elmondásuk alapján pedig totál hülyén viselkedtem, ameddig nem ürült ki.

A durva testi tünetekben is van tapasztalatom, három tüdőgyulladást generáltam magamnak pszichésen a kezdeti szakaszban, azóta állandó hőemelkedés és fejfájásra való erős hajlam helyettesíti be. Amikor nagyon kivagyok, akkor lejön a bőr a homlokom egy részéről és vérzik, gennyes váladék jön belőle, begyulladnak a szemeim. Ugyan eredetileg nem erre való, de ezeknek az enyhítésére nekem bevált gyógyszer a Panadol. Bekapok két szemet és újra élénknek érzem magam, a gyulladások lemennek, a rossz érzés is halványodik.

Ez egy hullámzó dolog, amiben váltakoznak a jó és a rossz szakaszok, ez utóbbiakat a legkönnyebb annak betudni, hogy ide ért a ciklus, majd elmúlik. Én se szeretem, amikor erről faggatnak, így veled se fogom tenni, viszont azt fontos számba venni, hogy mennyire vagy mostanra elszeparálva arra, ami a kiváltó traumád / azoktól a dolgoktól, amik arra emlékeztethetnek. Hogyha nem vagy tőlük teljesen elhatárolódva, a lehető legtávolabb, akkor az a gond, azért nem érzel javulást.

Pszichológus amúgy rajtam se tudott segíteni, azzal, hogy a beszélgetésekkel előhozta a témát, csak olyan volt, mintha újra megtörtént volna, egyre mélyebbre és mélyebbre nyomott.