Más is érzi azt, hogy az élet élhetetlen?

Ez nem depresszió, csak reálisan látod a dolgokat. Ha nem megfelelő helyre születtél, nehezen leszel elégedett és boldog, igen, ez van, ezt én is érzem.

Azt meg kihagytam hogy sztem mindenkire hatással vannak (így vagy úgy) a gyerekeltűnések mert pl, unoka húgaim nekem is vannak 2 is, mi lessz velük ugye ha felnőnek? Lesz-e vmi bajuk mint sok ártatlan embernek? A szinte állandósuló félelem érzet a világba. Tehát a világban folyó dolgok is hatással vannak rám (és sztem másra is) mert aggódom, és van miért sajnos.

Ez nem depresszió vagy negatív gondolkodás. Ez realis világnézet. Ugyanígy látom a helyzetet, félek a felnőtt léttől. Pedig már benne vagyok. Mégis azt látom, hogy kilátástalan az élet, soha nem fogok tudni a saját lábamra állni, engem nagyon megijeszt, hogy nem tudok önálló lenni. Mondjuk, hogy lassan negyed évszázados koromra megtaláltam magam, kifejezetten szeretem a munkám, kollégáim és a kevés de hűséges barátaim, valahogy mégis kevésnek érzem ezt ahhoz, hogy független és teljesen önálló életem legyen. Szuleim szerencsére tájékozottak (főleg apám) és tudják a mai szomorú helyzetet. Ott segítenek ahol tudnak, ez nagyon jó egyébként de mégis fáj, hogy egyszerűen nem tudok függetlenedni, mert saját kereset mellett rászorulok a segítségükre (szülővel élek, most van olyan fizum először, hogy apa elfogadta, hogy adjak neki havonta pénzt.)... lehet csak itthon ilyen, ezt nem tudom, de szerintem külföldön sem egyszerűbb sokkal a fiataloknak. :/ ez egy szhar vilag. Mocskos minden kis részleteivel együtt.