Sok nekem ez a felnőttkor, hogyan tudnék rendbe jönni lelkileg?
Előre is elnézést, ha hosszú lesz. Néhány éve kezdtem el a párommal a saját, önálló, felnőtt életet, de egyre többször érzem úgy, hogy nem megy, sok ez nekem és legszívesebben elbújnék otthon a régi gyerekszobámban.
Ahogy a mai fiatalok nagy része, én is sokáig laktam otthon, továbbtanultam. Sokáig voltam úgymond gyerek. A párommal sok-sok éve vagyunk együtt. 3 éve fejeztem be a tanulmányaimat, és költöztünk el a szülőktől (azelőtt közösen laktunk az én szüleimnél). Rengeteg új feladat, megoldandó probléma került elénk, amit ahogy gondolom mindenki, több kevesebb sikerrel veszünk is.
Egyre inkább depressziósnak érzem magamat. Felkelek, megcsinálom a teendőimet (munka, stb.) de félek ettől a sok feladattól, ami a felnőtt élettel jár. Úgy érzem, ezeket nem bírom megoldani, legszívesebben sokszor mennék haza, hogy anyáék csináljanak meg minden "felnőtt feladatot", nekem csak dolgoznom kelljen meg élni, bevásárolni, takarítani, stb.
A munkával nincsen bajom, megtanulom és elvégzem, ami mondanak. Minden "mással" van, ami a felnőttkorral jár, úgy érzem, minden annyira ijesztő és én ehhez egy gyenge gyerek.
Ti hogy indultatok el az életben, nektek is voltak nehézségeitek az életkezdéssel?
Először egymagam és a család támogatásával próbálnék kijönni ebből, mert átlag fizetésből nem telik pszichológusra.
Köszönök minden hozzászólást!
El vagy kényelmesedve és amiért eddig megcsináltak mindent , most ez neked szokatlan.
Pedig máshogy nem megy senkinek sem, minden nap újra kell kezdeni. Megtalálni az örömöt a jót mindenben.
Hogyha nem találod meg a dolgokban a szépséget akkor neked ez nagyon rabszolga munka lesz az életed.
Nehézség mindenkinek van, csak ami hibát egyszer elkövet az ember abból már tanul és azt legközelebb kijavítja. Sajnos az élet az ilyen, több a szenvedés a munka mint az öröm, a szórakozás.
Pont az a szép mindenben hogy megtudja oldani az ember és büszke lehet ezekre amit elért, létre hozott.
Abban nem lenne semmi jó ha mindent anyádék csinálnának meg, te meg csak haza járnál és pihennél, mert ez egy nagy semmi.
Pedig majd ezután fog még a gyerek is jönni, az is nagyon sok gonddal , bajjal jár, de pont az a szép a felemelő érzés benne hogy megtudja csinálni az ember több kevesebb hibával.
Szedd össze magad és fel a fejjel.
Felnőtt dolgok alatt azokat értem, hogy kiállni magamért, megoldani konfliktusokat, ezekben sosem voltam jó. Például nézeteltérésem van valakivel, akkor már egyedül vagyok, nekem kell egyedül megoldani. Rávenni magamat, hogy rendszeresen eljárjak orvoshoz, a saját érdekemben, mert már nem figyelmeztet rá senki.
Úgy érzem, mindenkinek mennek ezek, csak nekem nem, mert én gyenge vagyok és a világ eltapos. De ha másnak megy, nekem miért ne menne..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!