Ha valaki olyan dolgoktól zuhan a padlóra és panaszkodik rájuk, betegszik bele teljesen fizikailag is, meg lelkileg, amik igazából semmiségek, bajt hoz ha rápirítanak?

Szerintem engedd el ezt a dolgot, nem fogod tudni őket megváltoztatni. Azt sem fogod tudni elérni, hogy (szerinted) a bolhából elefánttá nagyított problémáikhoz másképp viszonyuljanak.

Lehet mindent mondani, javasolni, de ha az illető belsőleg nem érzi, érti meg, akkor hiába.

Nem fog rajta segíteni, ha rápirítasz, max nem fog többet róla beszélni, panaszkodni neked, valszeg még feszengeni is fog a társaságodban, mert lecseszted.

Minden probléma relatív, ha egy mozgássérülthöz, látássérülthöz, csonkavégtaggal rendelkezőhöz viszonyítanánk az emberek boldogságát, akkor elvileg mindenki akinek van 2 lába és 2 keze meg 2 szeme, annak boldognak kellene lennie.

Ha ők padlóra kerültek tőle, akkor nyilván máshogy élik meg a problémákat, és érzékenyebbek. Ha rápirítanál, akkor csak az ellenkezőjét érnéd el, csak rontanál a dolgokon. Nálam is volt hasonló, egy ismerősöm szintén lecseszett, hogy álljak fel, nem nagy dolog. Valójában ő nem tudott róla, de súlyos depresszióm volt, és e mellé társult egy kis paranoia is. Én csak szimplán elkönyveltem magamban, hogy ő egyszerüen nem ért ehhez, vagy csak éretlen. Nem tudhatod hogy mi játszódik le egy emberben, és sosem tudhatod hogy pontosan miket élt át (lehet hogy vannak olyan traumái, amiket még neked sem mondott el).

De, a panaszkodást és a folytonos önsajnáltatást nyugodtan felhozhatod. Az rettenetesen irritáló, számomra is.

Érzékeny típus vagyok én is, de sosem sajnáltatom magam, vagy panaszkodom. Feleslegesnek tartom, attól nem fog semmi változni.