Miért múlik el a sírhatnék? Vagy miért erősödünk meg akaratlanul is lelkileg?
Lehet butaságnak tűnik a kérdés,de konkrét esetet mondok..
A halál esetnél vagy nagyobb tragédiánál(nem azért mert nincs szivem), nem tudok MÁR sírni.
Ehhez is kellett egy tragédia, amióta nem tudom kiadni az érzeseim. Ez másnak lehet hogy jó.. de gyengébbnek érzem magam mint valaha.Szerettem sírni amikor kellett. Azzal kiadtam amit ki kellett adni.
Valakinek volt már esetleg hasonló?
Velem is ez van. Nem tudok már úgy és annyit sírni, mint régen.
Szerintem úgy igazán évekkel ezelőtt sírhattam, aztán 1 hónapja kiborult a bili és újra sírtam, sőt, zokogtam, de nagyon jól esett. Azóta is tudnék sírni néha, de valahogy mégsem tudok. Szerintem már annyira nem bántanak a dolgok mint régen, ezért nem tudok sírni már ennyi miatt.
Megerősödtünk.
Köszönöm a válaszokat.
Igen, megerősödtünk, biztos.. de így még sem erzem magam teljesnek..de ezek szerint akkor nincs megoldás..pedig próbálok zenéket hallgatni amiken régen szó nélkül sírtam.
Nem jön sajnos később. Olyan mintha elfogadnám a dolgokat ahogy vannak. És ez rossz, mert halál esetnél pl nem tudok rendesen gyászolni. Nem tudom felfogni.. ezért fogadom el. :/
Első vagyok
A gyászt nemcsak sírással lehet feldolgozni/elfogadni. Szóval attól nem vagy rossz ember, ha pl. egy rokon halála miatt nem sírsz. Párom mesélte, hogy ő apukája halála után hónapokkal sírt először. Akkor jött ki belőle minden fájdalom, emlék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!