Hogyan tudnám jobban érezni magam?

Köszönöm itt is a hozzászólást és privátban is. Edzőteremben régen voltam, de manapság nem tudom magam rávenni, hogy elinduljak oda. Ha nem kellene dolgoznom, a másik fél napomat is átaludnám valószínűleg. Fáradtnak érzem magam egy edzőteremhez, de még itthon is inkább alszom, mint mozognék. Vitaminokat, ásványi anyagokat időnként szedek, ha éppen nem felejtem el. Pont ez a gond, hogy sehova nincs kedvem kimozdulni, pláne egy önismereti csoportba, ahol azért nem kevés negatív élethelyzetet is hallhat az ember, ami még jobban lenyomhatna. Ötletnek jó, viszont én nem szeretnék problémákat hallgatni, mert egy önismereti csoportban azért szembesülhet az ember ezzel-azzal. Valószínűleg átsírnám az összes önismereti csoportot és ezt nem akarom. Meg több ember társaságára sem vágyom. Nem tudom mit szeretnék igazából. (Vagyis tudom, de azt nem tehetem meg és innentől ez már nem is lényeges.)

Elnézést, ha a segítő hozzászólásokra azt írom, ez ezért nem jó, az meg azért nem. Keresem azt az ötletet, ami felrázna, beindítana, mert közeledek a legmélyebb pontom felé és szeretnék ebből véglegesen visszafordulni. Csak olyan régóta tart ez az állapot, hogy egyáltalán nem könnyű változtatni. Ha van további ötlet, azt hálásan köszönöm.

Ez egyértelműen igaz: magamat zárom el a boldogság elől és vágyom egy párkapcsolatra is.

Az igényeim soha nem voltak a fellegekben. Olyan kapcsolatot kerestem mindig is, aki nem nős, nem dohányzik, nem drogozik, max. csak alkalmanként iszik alkoholt, nem perverz, lehet vele beszélgetni, nem munkakerülő és nem távkapcsolatot kerestem. Ezek szerintem nem magas igények. Még olyan kapcsolatom is volt sokáig, amiben az ismerkedésünkkor és utána egy darabig munkanélküli volt az illető. Olyan kapcsolatom is volt, ahol nem volt autója sem, lakása sem az illetőnek. Szóval nekem nem ezek játszottak, játszanak.

Istent szeretem. Mostanság elfelejtettem vele beszélgetni. Köszönöm az ötletet!

Futni nem tudok, mert igen fáradékony vagyok. Sétára időnként ráveszem magam a boltig, meg a munkám miatt sétálok amennyit szükséges, de akkor túl sokat pörög az agyam az egyedülléten. Ismerkedtem már, de kiderült, vagy dohányzik az illető vagy naponta megissza az X mennyiségű alkoholt vagy csak szeretőt keres vagy fetisiszta pl. Tudom, ezek kivételek és megpróbálhatnám még, de nem tudom, a netes ismerkedéseken túl hová mehetnék egyedül, barátnők nélkül. (Nem akarok beülni egy bárba egyedül, mert nem akarom, hogy prostinak nézzenek.)

Pici panelban lakom, városban. Itt nem érezné jól magát egy kutya, macska, mert alig lenne élettere.

7-es: Saját magadból indulsz ki. Ezek szerint Te szoktad magad sajnáltatni.

Hova mozduljak ki? Egy középkorú nő (inkább ennél picit idősebb) hova menjen egyedül, ha nem akarja, h. prostinak nézzék? Hová menjek? Kocsmába? Plázába? Erdőbe? Hol van valami konkrét hely idősebb nőknek, ahol egyedül is jól érezném magam, még az ismerkedés előtti fázisban?

Hogy vegyek erőt magamon, ha ültömben elalszom, így nem a sétát választom inkább, hanem az ágyat?

Nem kérdezel, hanem kijelentesz! Honnan veszed, hogy nem ismerkedtem már pl. neten? Ismerkedtem, találkoztam is pár férfival, de nem akarok szeretői kapcsolatot, nem akarok fetisiszta partnere lenni, nem akarok 20-30 évvel fiatalabb fiúval ismerkedni és elköszöntem a hittérítőtől is, akinek csak az a hit felel meg, amit ő képvisel. Ilyenek voltak eddig kb. A többi ismerkedés nem szalonképes, ami netes volt. Elegem lett ezek miatt a netes ismerkedésből.

Sok dolgot megtettem már. Honnan veszed, hogy nem csináltam semmit?

Most nem csinálok, ez igaz, mert olyan depressziós vagyok, mint az ágyú. A levelem nem önsajnáltatás, hanem segítségkérés. Hogy Te ezt félreértelmezed, az nagy hiba! Igen nagy kárt tudsz okozni az ilyen kijelentéseiddel.

Pont ezért vagyok itt: hogyan és mit kezdjek magammal, ha nincs motivációm, kedvem, erőm, lehetőségem stb.? És igen leírom, egyáltalán nincs kedvem élni, mert nincs kiért és magam miatt meg nincs kedvem. Még a mosáshoz, rendrakáshoz sincs kedvem, akkor hogyan legyen kedvem a kimozduláshoz? Hogyan? De egyelőre a hitem még erősebb, így elkerülöm az öngyilkosságot. Gondolkozz! Te bántani szeretnél valakit, aki segítséget kér vagy inkább bántás nélkül adsz gondolatokat, ötletet. Nem vagyok fiatal már, így jóval nehezebb minden, pláne család nélkül. Akink van gyereke, anyja, akivel tartja a kapcsolatot, rokona, bárkije, annak talán könnyebb lehet. Én évente vagy összesen 30 percet beszélek az anyámmal, mert nem kíváncsi rám, így mondhatni, ő sincs az életemben. Most ébredtem fel és itt lógok a neten, hátha találok ötletet. Amikor ébren vagyok, keresem a lehetőségeimet, de folyton azt látom, ilyen korúaknak nincs semmi, ami nem egy pl. vallási közösség (szeretem Istent. Viszont én nem vagyok bigott és templomba járó) vagy olyan közösség, ahol többen vannak.

Évekig próbálkoztam mindenféle lehetőséggel. Most feladtam. Ezért gondoltam, itt kérek még ötletet. Te pedig odaszúrsz ahelyett, hogy kérdeznél vagy konkrét ötletet adnál. Az nekem nem ötlet, hogy mozduljak ki, mert időnként megteszem, de a hangulatom miatt inkább az ágyat választom és az alvást sok esetben. Azt sem tudom, hogyan tudnám visszaszerezni a motivációmat. Mivel nem látom értelmét az életnek, így 0 motivációm lett. Hogyan motiváljam magam, ha olyan fáradt vagyok a semmitől, hogy ezt sem tudom megérteni. Befejeztem.

Én nem Te vagyok, akinek pl. van családja, kedve a dolgokhoz és van miért élnie.

Még privátban is kaptam kedves levelet és valaki felajánlotta a barátságát vagy adott használható ötletet (Istenhit erősítése). Baráti kapcsolatot nem tudom hogyan kezdhetném el, mert mint írtam, 0 hangulatom van barátkozni is. Ez nem önsajnálatról szól, hanem ez egy tény, amiből kiutat keresek éppen. Megyek vissza aludni. Nem szükséges megértened, csak ne árts! Mindenkinek köszönöm, aki segíteni szeretett volna.