Mi a véleményetek a bántalmazott gyerekekről?

"Ugyan miért ne lehetne kérdezni ? Attól hogy tanár nem feltétlenül pszichológus. Végülis ti már csak tudjátok ."

11-es voltam.

Igen, tudom, mivel szakmabeli vagyok.

És bár valóban nem pszichológus a pedagógus, mégis tanul pszichológiát a felsőoktatásban és vizsgázik is belőle, ráadásul a kérdés tartalma alap szintű pszichológia ismeretekkel kapcsolatos.

Magyarán egy pedagógusnak tudnia KELL, ilyen helyzetben hogyan járjon el.

Ezen a portálon gyermeknevelési kérdésekben ponthogy válaszolnia kell pedagógusoknak, nem pedig kérdeznie.

Sok más dolog felől kérdezhet, de gy.nevelés vonatkozásában nehogy már alap szintű kérdéseket itt tegyen fel...

(Ezen felül magasabb szinten nézve: a gyakorikérdések portál bár remek dolog általános célokra,

de nyilván nem pedagógus továbbképző!

Az üzemeltetők se annak szánták

és nem is az.

Sok minden másra van, másra jó ez a portál.)

"De buták vagytok... komolyan elhittétek hogy ez tanár? Az írásmódjából messziről kitűnik hogy csak egy unatkozó gyerek.. nem hittem volna hogy van élő ember aki ilyem marhaságokat bevesz."

Én (és láthatólag a többiek) udvarias formában céloztunk erre.

Én csak kicsit vagyok idosebb mint a lany, es lersze nem tudok teljesen az o fejevel gondolkozni, hiszen szerencsere soha sem bantalmaztak, de azert megprobalom. Nemtudom szexualisan is bantalmaztak-e a lanyt, de ha igen akkor szerintem a hata kozepere sem kivanja azt hogy egy idegen olelgesse. Ha a helyeben lennek, biztosan felhaboritana, ha maskent kezelnek, ha kiveteleznenek velem. Mert ha ezt csinalod, az olyan mintha sajnalnad. Es altalaban az smberek nem szeretik ha sajnaljak oket. Es ez most lehet hogy meg fog bantani, de biztos nem a tanarommal szeretnem megbeszelni, hogy mi tortent, mi a bajom. Szerintem csak annyit mondj neki, hogy ha valami baja van, vagybarmivel kapcsolatban segitsege van szuksege, akkor szoljon nyugodtan, es segitesz amiben tudsz. Azert se kivetelezt vele, mert akkor a tobbi fyerek az osztalyban megutalna, nalunk legalabbis azok akikkkel kiveteleztek mindig ki voltak utalva, mert a gyerekeknek ilyen korban nagyon nagy az igazsagerzetuk. Es semmikepp sem mondanam el a tobbi gyereknek, hogy milyen a hattere a lanynak, mert semmi szuksege nincs arra, hogy a fel iskola ezen csamcsogjon. Majd ha osszebaratkozott a tobbiekkel elmondja azoknak, akikben megbizik.

14/l

Kedves előző előttit hadd idézzem: " a hata kozepere sem kivanja azt hogy egy idegen olelgesse. Ha a helyeben lennek, biztosan felhaboritana, ha maskent kezelnek, ha kiveteleznenek velem. Mert ha ezt csinalod, az olyan mintha sajnalnad. Es altalaban az smberek nem szeretik ha sajnaljak oket."

Sok bántalmazott gyerek érez így, valóban. Egy icipicit a te soraidat, meg a korábbi saját soraimat hadd egészítsem ki, at eljsebb kép érdekében.

Általában a szociális viszonyulás valamelyik véglete jellemi a sérült gyermekeket. Vagy visszahúzódó, vagy kompenzál és "produkálja magát".

Vagy túl jóindulatú, jóhiszemű, és ezért sajnos kihasználják és kissé aszociális, félénk,

vagy ő maga antiszociális, kihasznál másokat.

Vagy tapad a pedagógusára, vagy tart tőle is.

És így tovább. Sőt, egyazon gyermek esetén idővel váltakozhatnak is végletek, hetente / havonta, több évente.

A sajnálat kapcsán annyit, hogy biz. értelemben senki se szereti, de ha együttérzésről van szó, akkor nyilván a sérültek általában különösen vágynak rá, persze nem feltétlenül arra, hogy nyíltan ki is mutassák közösségben, hogy együtt éreznek velük. Hanem olykor valóban több odafigyelésre, megértésre van szükségük, ami alatt persze

nem kivételezést érzek, hiszen az egyenlőség

nem arról szól, hogy pontosan ugyanannyit kap mindenki, hanem a hátrányos helyzetűeket tapintatosan kissé gyakrabban, kicsit jobban segítjük, a többiekhez képest, de mindezt tapintatosan szükséges.

Az önállóságra nevelés -akár pszichés önnyugtatásra, érzelemfeldolgozásra- és a kellő önállóság elismerése sérültekre nézve is fontos, sőt...

A sérült gyermek amennyiben közeledik magától egy osztálytársához, vagy a pedagógusához, amikor ő szeretné. Adott esetben lehet fogadni e közeledését, bár helyzettől függ. Nem rontunk rá ölelgetéssel, ez valóban szem előtt tartandó, úgyhogy tök jókat írt a 14 éves hozzászóló, meg sokan mások is itt.

Mielőbb félreértené bárki is, nyilván van itt a gyakorikérdéseken gyereknevelés rész, pedagógia témák. Szó se róla, lehet beszélgetni arról akár pedagógusként is, hogy ki mivel játszik mostanság a gyermekével / gyerekekkel, vagy mit játszik velük, mit mesél nekik, vagy épp a suliban / oviban mostanában mi a kedvenc meséje a neveltjeinek, milyen klasszikus mesekönyvetek ajánlunk egymásnak, vagy épp milyen újabb jelent meg a könyvesboltokban.

Én pl csak pislogtam, amikor játékboltban dolgozó ismerősöm említett újonnan megjelent játékszereket.

Ez nem közvetlenül kapcsolódik a hivatásomhoz, ilyesmikről szerintem simán lehet kérdezni itt.

Akár arról is lehet csevegni itt, hogy "kedves pegag.kolléga, te hogyan tűröd munkahelyeden a stresszt? Hogyan hat ki a magánéletedre?". És hasonlók.

Tehát ilyesmi oké akár itt is, ez a meglátásom.

DE:

...azért az ijesztő, ha valaki szakmai inkompetenciájáról tesz tanúbizonyságot egy (itt) feltett kérdése által...

Ha elfelejtek alapvető ismereteket a szakmámról éppenséggel -mert hát én se vagyok tökéletes, olykor még alapismereteket is érdemes frissítenie az embernek a saját szakmájához-,

akkor nyilván nem itt fogok érdeklődni,

hanem visszalapozok a megfelelő szakirodalomban, vagy rákeresek neten.

ALAPismeretre gondolok, olyanra, mely VÉGZETT pedagógusok számára ismert kell legyen, esetleg pontatlanul emlékszik, és szakkönyvből utólag felfrissíti.

De hát itt kérdezni egy végzettnek olyanról, ami a kisujjában kell legyen már...??

Jó, persze nehéz meghúzni a határt, mi az, ami totál alapismerete egy végzett pedagógusnak, és mi az, ami esetleg "extrább", és akkor kollégával egyeztet, az még oké itt is. Tényleg nehéz megállapítani a határt a kettő között

Na de...

az azért kissé "érdekes" volna, ha pl egy orvos feltenne itt egy olyan alapvető kérdés, hogy "Szasztok! Rutin gégemetszésél melyik szögben nyomjam a szikét?"

Erre jönnének itt a válaszok, hogy "Kedves doktor úr! Amely szögekre gondolt, szerintem azok között félúton, mert bár nem lesz tökéletes, de túlságosan nagyot talán nem hibázhat evvel!"...

(Apropó, az iménti orvosos analógiával

nem az itt hozzászólókra céloztam, hiszen, mondom, sokan itt jókat írtak. Inkább a kedves kérdező hajmeresztő, mivel önellentmondás van a soraiban.)

28# Persze,hogy ellentmondásos,hiszen Ő úgy tanár mint Én! :)

Egyébként szégyen is lenne ha "igazi" pedagógus itt kérne tanácsot!