Bántalmazott gyerekeknek lehet normális felnőttkora?

Ezt vele kéne megbeszélned, hogy komolyan gondolta e. Ha igen később gondok lesznek belőle...a múltad része , ha nem fogadja el és lesz benne egy tartás felés akkor nem lesz szép életetek.

Amúgy lehet normális felnőttkorod, nekem is az lett, az első bíztató lépés hogy felfogod, hogy nem a te hibád...innentől már csak meg kell tanulnod élni a szorongások legyőzésével.

Kellő akarattal sikerülni fog.

Nagyon sajnálom, ami veled történt.

Hogy nincs fizikai nyoma történteknek nagy szerencse, azonban lelkileg biztosan megviselt, ezt sikerült valamelyest feldolgoznod?

Mondd meg a párodnak, hogy ne féljen tőled, te egy áldozat vagy, a 8-12 éves kori reakcióid pedig az előzmények ismeretében teljesen logikus volt részedről, hiszen ezt nevelték beléd a szüleid, hogy szép vagy, ez miatt nem vagy szerethető, büntetést érdemelsz. Nyugodtan mondd meg a párodnak, hogy nem kell félnie és mivel neked ez egy fájó pont, megsértett azzal, hogy azt mondta: fél tőled.

Nem. Bármilyen okos, bármilyen erős is legyen az ember, akit gyerekként vagy fiatalként bántalmaztak, annak a sebei mélyen mindig megmaradnak. Lehet, hogy idővel működőképes lesz, lesz munkája, valamit csinál, valahogyan éldegél, de a sebek helyei mélyen megmaradnak.

Ps: a bántalmazott gyerekeket onnan lehet a leginkább felismerni, hogy olyan fokú szégyenérzet van bennük, hogy alig mernek a világ felé mozdulni. Nemhogy ország-világ elő tárják a szégyenüket és a bántalmazottságukat.

Értsd, ugye? :)

Igen,lehet normális felnőttkora,de sokkal nehezebb úton jut el oda,mint más,akinek normális gyerekkora volt.

Első és legfontosabb, hogy ebből lelkileg valamikor kikeveredj,a társas támogatás megléte.Egy szerető,kedves,türelmes, empatikus ember párkapcsolaton belül,de nem is kötelező, lehet egy szimpla barát is.

A lényeg,hogy azokat a készségeket,képességeket,amiket gyerekként a szüleidtől kellett volna megtanulnod, kialakítanod, pl:intimitással, bizalommal kapcsolatos dolgok,autonómia, kompetencia.... stb...azokat felnőttként kell újratanulnod.

Mivel ezek eredetileg is az emberi kapcsolatokon belül jöttek volna létre,így csakis azokon belül jöhetnek létre később is.

Amiket írsz,hogy a bántalmazások kiszámíthatatlanok voltak,ez nem meglepő, egy ilyen bántalmazó környezetben. A gyerekbántalmazottak próbálnak,sőt sokkal jobban rá is tudnak, szinte ráhangolódnak a bántalmazó lelkivilágára,arcizmok mozdulásából,gesztusokból rájönnek sokszor, mikor fogják bántani őket.

Sokszor viszont sajnos nem,és ez a jellemző inkább, a bántalmazások sokszor kiszámíthatatlanok, emiatt különösen rombolók mentálisan,mert egy ilyen gyerek idegrendszere folyamatos készültségi állapotban van,mint egy katonának háború közben...csoda,ha megviselt egy ilyen gyerekkor? Nem.

Az állandó bántalmazás,a folyamatos negatív inger hatására kételkedni kezdtél magadban, ha egy gyerek mindig csak a rosszat kapja,elhiszi egy idő után,a saját, akár vele született rosszasságát,nagyon helytelenül. Szinte beléd nevelték, te jó nem lehetsz,ne csodálkozz, ha felnőttként is így érzel,pedig nem kellene.

Az önvagdosás,önbántás, nagyon is gyakori gyerekbántalmazottak esetében, sokkal jellemzőbb ugyanis,hogy a bennük felgyülemlett feszültségnek köszönhetően agresszióhoz folyamodnak, de szinte minden esetben, vagy legalábbis nagy százalékban ezt saját maguk ellen fordítják, ami óriási baj, mert ezzel is csak a saját rosszasságérzetüket növelik.

Nyugtasd meg a párod,kizárt,hogy bántani fogod!!

Sőt,az ilyen környezetben felnőtt emberek,sokkal inkább mindig megpróbálnak jók lenni,mással szemben különösen,ezzel a saját belső rosszasságérzésüket gyengíteni.

Ez jó tanulmányi eredményben,később munkahelyi sikerekben is megnyilvánulhat.

A baj az, hogy ez az indokolatlan rosszasságérzet annyira mélyen rögzült, hogy nem is igazán érzik valósnak,hogy kicsit is jók lennének,bármennyire is igyekeznek jók lenni.

Még mindig bántod magad?

Nagyon fontos!!!

Amiket tettél,amik a fejedben járnak gondolatok,mind teljesen normális, normálisak,egy nem normális világban. Nem vagy bolond,és ne hibáztasd magad,mert nincs miért! :)