Fáj, hogy nem volt normális családom. Engem miért nem szerettek? Egy szülő hogy dönt úgy, hogy nem ér annyit a gyereke, hogy törődjön vele?
6 éves voltam, mikor apukám elhagyott. Előtte a világom közepe volt, folyton hármasban szerveztünk programokat, úgy éreztem, nekem van a legjobb családom. Aztán egy éjszaka felébresztett, hogy elmegy. Azt hittem, hogy elutazik, de mikor rájöttem, hogy nem, akkor sírtam és könyörögtem neki, hogy ne hagyjon ott. Emlékszem, hogy vihar volt és hogy addig sírtam, amíg világos nem lett. Anya utána megváltozott, nem mosolygott, nem foglalkozott velem. Óvodába vagy mamáék vittek, vagy a barátnőmék és hozzájuk is vittek óvoda után, haza szinte csak aludni jártam. Apa sokáig nem keresett, anya barátai pedig vagy nem foglalkoztak velem, vagy éreztették, hogy nem kedvelnek. Emlékszem, egyszer nagy vihar volt otthon, amiktől akkor nagyon féltem és próbáltam anyát odahívni, hogy ott volt egy barátja és rám zárta az ajtót, hogy ne menjek ki a szobámból, csak annyit mondott, hogy "ne figyeljek a mennydörgésre, hanem aludjak".
Az egész életem ilyen volt. A "családos" élményeket nem vele, vagy apával éltem meg, hanem a legjobb barátnőm családjával. Anyagi dolgokban nem kell nélkülöznöm, de azt sosem kérdezi meg tőlem senki, hogy milyen volt a napom, vagy hogy mi a baj. Anyának mindig jut ideje az aktuális férfiakra, de rám alig. Volt olyan pl., hogy értem kellett volna jönni este valahová, de közölte, hogy ő nem ül kocsiba, hívjam fel apámat. Felhívtam, ő azt mondta, hogy a felügyeleti jog anyáé, szóljak neki, ez nem az ő gondja.
Egész életemben úgy éltem, hogy én gond vagyok, mindenhol csak a többedik vagyok a fontossági sorrendben.
17 éves vagyok, ilyenkor már persze, hogy önálló vagyok. De én 13 éves koromban is ilyen voltam, anyát annyira nem érdekelte, hogy mi van velem, hogy a 8. utáni nyaramon kezdtem sokat lenni a barátnőmék balatoni nyaralójában és volt olyan, hogy napokig nem voltam itthon, egyszer sem hívott, vagy valami. Amikor rákérdeztem, hogy miért, annyit válaszolt, hogy arról tudna, ha kórházban, vagy börtönben lennék, amíg egyik sem következik be, nagy gond nem lehet... Akkor 14 éves voltam, gondolhatjátok, milyen lehet most a kapcsolatunk.
válasza:
válasza: válasza:Hát erre nehéz mit mondani, mert ahány család, ahány ember, annyi féle...
Tehát ezt a kérdést szerintem a szüleidnek kellene feltenned, elmondani hogy ezt érzed.Ha erre sem reagálnak, talán érdemes lenne legalább egy időre "kiradírozni őket" az életedből, hátha észbe kapnak( bár kétlem, de sosem lehet tudni).Ezt akkor lesz könnyebb megoldani, ha majd saját családod lesz.Apropó, ez is jó megoldás lenne, ha majd lesz férjed, gyermeked, tőlük remélhetőleg megkapod majd a vágyott szeretetet.Csak arra vigyázz, rendes embert válassz.És sose legyél közömbös, mint a szüleid.
válasza:Ne hidd, hogy Mo. nem hemzseg a nehéz sorsú emberekben. :(
Engem anyám hagyott szülés után egy aluljáróban, január elején, éhen. A mentősök találtak meg, utána kórház, utána árvaház. Aztán 3 évesen puff, egy új család.
De Anyukám, aki fel is nevelt, csak azzal foglalkozott, hogy mi lesz belőlem, ha nagy leszek, jó tanuló legyek. Apámat semennyire nem érdekelte, hogy élek-e.
Aztán beraktak kollégiumba, oldjam meg 14 évesen, pénz, látogatás nélkül. 2 évig bőgtem minden éjszaka, hogy a látogatási időben mindenkihez jöttek, felém senki.
Hozzáteszem, végig kitűnő tanuló voltam.
Mára le**x*** magasról. Több nyelven beszélek, beteg édesanyámat gondozom, van egy párom, egy 11 hónapos kislányom. Apám meg egy évben egyszer ha látom. Van barátnője, véletlenül én hoztam össze vele. Boldog, kész. Mosom kezeimet.
Nőj fel, és ne sírj. Elvesztegetett idő. Találj valami szépen e földön, van miből meríteni ;)
válasza:"Engem miért nem szerettek? Egy szülő hogy dönt úgy, hogy nem ér annyit a gyereke, hogy törődjön vele?"
Ez nem az ő döntése, és nem a te hibád. Bár a szüleinket kisgyermekként mindenható isteneknek, félisteneknek látjuk, ők ugyanolyan esendő emberek, mint mi magunk, vagy még esendőbbek. A szüleid házassága nem sikerült, és az ezzel kapcsolatos negatív érzelmeiket ostoba módon rád vetítették, miközben ez az egész kizárólag az ő hibájuk, és nem a tied. Valójában egymást nem tudják szeretni, nem pedig téged, csak sajnos túl önzők ahhoz, hogy ezt észrevegyék.
Nagyon fájt olvasnom a soraidat.
Mindenhol és mindenkor az van a köztudatba, hogy a szüleinket tisztelnünk és szeretnünk kell, meg persze hálásnak lenni, közben pedig tőlük szenvedjük el a legnagyobb bántalmakat, a legnehezebben feldolgozható sérüléseket. (Tisztelet a kivételnek.)
Tényleg nem tehetsz mást, mint hogy előre nézel, és a jövődre próbálsz fókuszálni. Esetleg azt is megteheted, hogy jó alaposan beolvasol nekik, de az sem garancia arra, hogy valaha is megváltoznak.
válasza: válasza:7es: legjobb akarata ellenére is elkövetheti a hibákat...bárki.
Nővérem azt mondta, áh, ő soha nem lesz olyan szülő, mint a szüleink. Átesett a ló másik oldalára, és a túlzott szigorúság helyett abszolút megengedett mindent a 3 gyermekének. Szóval: kezelhetetlenek, és most kamaszodnak. Sajnos nővérem meghalt két éve, elég fiatalon. Rákban egyébként. Most a férjére maradt mindhárom fiú, és hát nem könnyű senkinek sem...
Egy szó, mint száz: hibákból tanul az ember, ha nem is máséból, a sajátjából biztosan! ;)
válasza:nem tudtad gyerekként eldolgoni a válás traumáját, valszeg gyerekként azt is hihetted te vay az oka, te vagy a rossz, ebből is kialakulhatott a mai téves énképed, hogy úgy emlékszel vissza, felesleges voltál(de tuti van másik oldala is az érmének lehet anyud azért passzolt le, mert muszáj volt sokat dolgoznia érted..stb, mindent ki lehetne forgatni..)
a lényeg, 6 évesen gyermekpszichológus segíthetett volna (ha segített volna)
de. mivel ünállónak tartod magad, aki talpraállt, ez már jelenti azt, hogy mégsem sérültél annyira mintha valóben nem szeretetben nőttél volna fel.
tudod milyen lesz abból, akivel tényleg nem törődnek érzelmileg...?
hát nem ilyen, mint amilyennek amában magad leírtad..
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!