Fáj, hogy nem volt normális családom. Engem miért nem szerettek? Egy szülő hogy dönt úgy, hogy nem ér annyit a gyereke, hogy törődjön vele?

6 éves voltam, mikor apukám elhagyott. Előtte a világom közepe volt, folyton hármasban szerveztünk programokat, úgy éreztem, nekem van a legjobb családom. Aztán egy éjszaka felébresztett, hogy elmegy. Azt hittem, hogy elutazik, de mikor rájöttem, hogy nem, akkor sírtam és könyörögtem neki, hogy ne hagyjon ott. Emlékszem, hogy vihar volt és hogy addig sírtam, amíg világos nem lett. Anya utána megváltozott, nem mosolygott, nem foglalkozott velem. Óvodába vagy mamáék vittek, vagy a barátnőmék és hozzájuk is vittek óvoda után, haza szinte csak aludni jártam. Apa sokáig nem keresett, anya barátai pedig vagy nem foglalkoztak velem, vagy éreztették, hogy nem kedvelnek. Emlékszem, egyszer nagy vihar volt otthon, amiktől akkor nagyon féltem és próbáltam anyát odahívni, hogy ott volt egy barátja és rám zárta az ajtót, hogy ne menjek ki a szobámból, csak annyit mondott, hogy "ne figyeljek a mennydörgésre, hanem aludjak".

Az egész életem ilyen volt. A "családos" élményeket nem vele, vagy apával éltem meg, hanem a legjobb barátnőm családjával. Anyagi dolgokban nem kell nélkülöznöm, de azt sosem kérdezi meg tőlem senki, hogy milyen volt a napom, vagy hogy mi a baj. Anyának mindig jut ideje az aktuális férfiakra, de rám alig. Volt olyan pl., hogy értem kellett volna jönni este valahová, de közölte, hogy ő nem ül kocsiba, hívjam fel apámat. Felhívtam, ő azt mondta, hogy a felügyeleti jog anyáé, szóljak neki, ez nem az ő gondja.

Egész életemben úgy éltem, hogy én gond vagyok, mindenhol csak a többedik vagyok a fontossági sorrendben.

17 éves vagyok, ilyenkor már persze, hogy önálló vagyok. De én 13 éves koromban is ilyen voltam, anyát annyira nem érdekelte, hogy mi van velem, hogy a 8. utáni nyaramon kezdtem sokat lenni a barátnőmék balatoni nyaralójában és volt olyan, hogy napokig nem voltam itthon, egyszer sem hívott, vagy valami. Amikor rákérdeztem, hogy miért, annyit válaszolt, hogy arról tudna, ha kórházban, vagy börtönben lennék, amíg egyik sem következik be, nagy gond nem lehet... Akkor 14 éves voltam, gondolhatjátok, milyen lehet most a kapcsolatunk.