Miért mondják, hogy a bántalmazott gyerekekért nem felelősek a szülei?

18 évesen jogilag akkor mehetsz el amikor akarsz...tehát változtathatsz a sorsodon, igaz sokan nem mernek lépni, de ez olyankor már csak rajtuk áll jogilag...

viszont az összes bántalmazó szülőnek darabokra törném a karját és az arcát...és nem csak a szülőknek, akárkinek aki bántalmazza a másikat, hogy átérezze milyen is az...

simán adnék nekik 15-20 éves a börtönben...

alapjáraton nem vagyok erőszakos, engem nem vertek gyerekkoromban, most sem bánt senki, így szerencsére nem tudom milyen az, de az ilyen embereknek olyan leckét adnék ami valamennyire éreztetni mit tettek...sajnos sokan egész életükben cipelik ennek a terhét és van aki öngyilkos is lesz emiatt...szóval szigorúbban kéne fogni az ilyet...csak sajnos sokan nem merik jelenteni, meg sok bíróság simán elengedi az ilyen állatokat...

22F

Én csak azt mondom, hogy amikor az gyerek elmúlt 18 éves vagy mondjuk olyan 25-30 éves már, és még mindig a szüleit hibázta azért, hogy gyerekként bántalmazták, és ezért képtelen munkát találni, képtelen a saját életét élni, vagy ha külön is él, társa van, esetleg már családja de még mindig a szüleit okolja a saját rossz élete miatt, na arra nyugodt szívvel lehet mondani, hogy van egy pont ahol már nem a szülőket kell okolni a saját tehetetlenségünkért a kudarcainkért. Egy idő után akarva- akaratlanul kitörik az ember a bántalmazott szülők karjaiból, és onnantól kezdve nekünk, magunknak kell felépíteni, jobbá tenni az életünket.

Bárki meg tudná tenni, ha nem a múlt miatt keseredne, és nem mindig a szülőkkel pedálozna. Neked is sikerült, és nekem is..

Nyilván nem a gyerek felelős azért, hogy bántották.

Nem is ezt szokták mondani.

De felnőttként már nem lehet mindig ezen keseredni, fel kell dolgozni és élni kell a saját életedet. Nem azon keseregni, hogy gyerekkorodban mi történt.

18 eves kor utan nem felelosek erte.

Az, hogy hibasak-e (igen), teljesen mas kerdes.

Hibaztathatod a szuleid azert ahol 18 evesen allsz, de azert amit abbol kihozol, es azert ahova onnan jutsz, mar csak magadat.

"Nincs rossz életem, semmi bajom. De igenis a szüleimben van a defekt, hogy vertek, nem bennem.

(nem mehettem el 18 évesen, mert 19 évesen érettségiztem, utána mentem csak)"

Ebböl is látszik, hogy ha valaki AKAR, az TUD változtatni az életén.

Amit te félreértesz, az az, hogy nem azt mondják a fiataloknak, hogy a szülök nem hibásak, hanem hogy ezzel nem lehet évtizedekig takarózni.

Ha valaki betöltötte a 18-at, attól kezdve jogilag önálló. A legtöbb esetben egy-két évig még elhúzodhat - ahogy nálad is -, mire van olyan végzettsége, amivel már el tud indulni az önállóság felé.

A probléma azokkal a fiatalokkal van (és rájuk vonatkoznak az általad említett válaszok is), akik 25-30-35-40 évesen még mindig nem csinálnak semmit, mert öket gyerekkorrukban bántották a szülei. Ez az, amire ilyenkor már nem lehet hivatkozni, mert legkésöbb a középiskola befejezése után el tud menni és kezdeni magával valamit, csak nekik egyszerübb "megmagyarázni", hogy miért nem lépnek, mint tenni valamit.

ERRE a helyzetre vonatkozik, hogy akkor már nem a szülö az ok, hanem a gyerek.

Az igaz, hogy felnőve az ember már maga felelős a sorsa alakításáért.

Csakhogy ha így nő fel valaki, annak nyoma marad. Kimutatták, hogy a bántalmazott gyerekek agya maradandó elváltozásokat szenved, ennek következtében felnőttkorában is egyszerűen máshogy fog érezni, gondolkodni, cselekedni, más a stressztűrése, hormonális eltérései is lehetnek stb., és ezek bizony hogy kihatnak a felnőtt mindennapokra is! Kezdve a munkától, a párkapcsolaton -- hogy egyáltalán van-e, lesz-e, és főleg milyen -- át egészen odáig, hogy az ember hogyan viszonyul a gyerekeihez... Hát hogyne volna mindezekre hatással a bántalmazás!

És az idő önmagában nem gyógyír semmire, az egy ordas nagy kamu, hogy "az idő mindent megold". Nem! Ez, ennek a feldolgozása, ezzel együttélni, kőkemény munka minden érintett számára, ami felfoghatatlanul sok energiát emészt fel, mégpedig életük végéig. Nem csodálom, hogy nem sikerül mindenkinek, segítség nélkül meg szinte biztos, hogy nem.

Ha valaki egyedül nem képes erre, akkor arra mindenképpen van lehetösége, hogy pszichológus segítségét kérje.

Ez a "bizonyított" dolog meg nem igazán az, ez csak olyanokra vonatkozik, akiket kórházra érett állapotba vertek. Viszont rengeteg itt író "bántalmazott" gyerek sok esetben EGYSZER kapott egy pofont, vagy nem engedték el rendszeresen csavarogni. Az EGY POFON ugyan nem teljesen jogos, de néha érthetö, ha a gyerek kiprovokálja.

Természetesen van olyan is, ahol a szülö tényleg bántalmazza a gyereket, de igen sok esetben a gyerek részéröl ez csak egy kifogás arra, hogy miért nem tesz semmit az életben.

Az a baj, hogy kiforgatva tetted fel a kérdést.

1. Senki nem mondja hogy ilyenkor a gyerek lenne a felelős.

2. Senki nem tagadja a szülők felelősségét.

3. Még azt sem tagadja senki, hogy ennek maradnak lelki nyomai amik nem tűnnek el.

Viszont megvan az a réteg, ahogy fentebb is írták, akik minden jelenlegi hibájukat a szüleikre vezetik vissza. És az már tényleg gáz, mikor valaki 30-40 évesen még mindig azzal jön hogy "mert gyerekkoromban". Főleg hogy itt nem is gyerekekről, hanem felnőtt emberekről van szó, akik maguk kellene alakítsák az életüket.