Tényleg nem fejlődnek érzelmileg a bántalmazott gyerekek?

Attól függ....én például nem bírom elviselni az emberi érintést a tesómnak pedig dühkitörései szoktak lenni. A múltkor konyhakést vágott a falhoz. Nem áll 2 éves szinten viszont a lelke nagyon sérült...már dolgozni jár barátnője van szóval aki ránéz nem mondá meg hogy problémás. Ez olyan dolog szerintem amit már nem fogunk kinőni, elfelejteni. A következményeit pedig egy életen át viselnünk kell

Együttérzek veled. Tudom milyen ez...de én látom a bántalmazás "jó" oldalát is ami az hogy ha már nem volt kiröl a jó szülőt példázni legalább van valami amire azt mondhatom hogy " na ezt SOHA nem fogom csinálni".

Attól hogy bántalmaztak nem leszel kevesebb és gondolom ezt te is tudod. Nem leszel kevesebb csak meglátod a világ egy olyan oldalát ami elrettentő példát ad neked és ezt a javadra is fordíthatod :)

15/L

Engem fizikailag és lelkileg is bántalmaztak gyerekkoromban. Nem érzem a szeretetet, képtelen vagyok rá. Nem hiszem el, hogy érdemes vagyok arra, hogy szeressenek, s ezért folyamatosan megkérdőjelezem. Próbálom racionálisan megközelíteni a szeretet, hogy pl. nem foglalkozna velem, nem találkozna velem, ha nem lennék neki fontos, de ez csak egy ideig működik. Elég pár rossz vicc, pl.: "Szeretsz?" "Nem... hát persze, hogy szeretlek, hogy kérdezhetsz ilyet?!" És én csak azt hallom, hogy nem, jön az önutálat, aztán a másikat meg elmarom magamtól a viselkedésemmel és meg is van az önigazolás, hogy nem szeret, hisz mindig sikerül. Engem kezel pszichiáter, bipoláris zavarral, de csak azt tudja szinten tartani, ezzel nem tud mit kezdeni.

Az emberi kapcsolataim felszínesek, a számuk minimális. Voltak hosszabb párkapcsolataim, nem rég majdnem férjhez is mentem, de végül felbontottam az eljegyzést, mert nagyon szenvedtem. Nem éreztem azt, hogy fontos vagyok a vőlegényemnek. Senkit se engedek közel magamhoz, mert attól félek, hogy ha megtudja, hogy milyen vagyok, akkor többé szóba se áll velem. 27N

Nem igaz, hogy leragadnak egy 2 éves szintjén.

Sajnos engem és a tesóimat is bántalmazott annak idején a nevelőapám.

Mindhármunk máshogy dolgozta fel.

A két tesóm egyike befelé forduló, elvan a kicsi világában. Annak idején vele lett gyerek korában lenyalatva a wc ülőket, őt rugdosta a nevelőapám a földön.Szexkapcsolatai vannak tudtommal, de párt nem akar. Nem akar sem házasodni, nem akar komoly barátnőt. Egyedül akar lenni.

A másik testvérem az idősebb nőkre bukik, nem akar gyereket. Továbbra is fecsegő. Ha rossz kedve van, akkor egy fát körbe ver.

Imád gusztustalan dolgokról beszélni, még nem jöttem rá, hogy azért e, hogy elűzze a témával az embereket magától.

Mind a két testvérem szeret bulizni járni, inni, szerencsejátékozni.

Én: Nekem rémálmaimba tűnnek fel, ahogy a nevelőapám a földön fekvő testvéremet rugdossa, fojtogatja. Komoly felfogású vagyok, túlontúl betartom a szabályokat. Tartok minden embertől, magamba forduló vagyok, elvagyok a kis világomba. Pánikrohamaim vannak néha. Ha ideges vagyok, akkor nincs türelmem az állataimhoz, agresszívebb vagyok, harapok mindenre.

Ha valamiért stresszes vagyok, vagy ideges, akkor képes vagyok bántani magamat, pl bele csapok a földbe.

Könnyen megkedvelek embereket, viszont nehezen barátkozok. Bizalmatlan vagyok az emberekkel.

Néha tömegundorom van. Nem szeretem a nagyobb tömegeket, ha rossz kedvem van, akkor el szeretnék bújni a világ gondjai elől.

Nem érzem magam 2 éves gyerek szinten, viszont úgy érzem, hogy megrekedtem egy eléggé érdekes lelkivilágnál. Nem tudom, hogy azért e mert gyerekkoromba szóbeli valamint testi fenyítést is alkalmaztak, de ez van. Pszichológus lehet, hogy elkelne nekem is, de annak idején voltam nála. Beszélgetni kellett vele gyerekkoromban, felírt gyógyszert, arra emlékszem, hogy vigyorogtam, mint a tejbe tök, holott a lelkem vérzett, fájt. Lehet hatékonyabb lett volna, ha anyám sűrűbben vitt volna el hozzá, de messze is volt,valamint költséges, így pár alkalom után meggyőzött, hogy nincs semmi bajom.

Hidd el , össze fogod szedni magad. Ha az emberekkel akarsz barátkozni, rajta, nem harapják le a fejed. Próbálkozni mindig kell.