Miért mondják, hogy a bántalmazott gyerekekért nem felelősek a szülei?

Előzőnek igaza van, rossz a kérdés.

Egyébként igen felelősek érte.

Értelmes ember ilyesmit nem tesz meg egy másik emberrel (zárójelben, állattal, növénnyel sem). ha van gyerekem felelős vagyok érte és igenis amíg ki nem repül a családi fészekből addig kötelességem nevelni és felkészíteni az életre pozitív értelemben.

Én a szorongásomért halálomig fogom apámat hibáztatni.

Normális életem van, dolgozom, jól keresek, barátok, minden, de ahogy felkelek reggel addig, míg le nem fekszem este, folyamatosan görcsben áll a gyomrom. Vasárnap is, mikor az egész napi programom a punnyadás. Már évek óta járok terápiára, csoportterápiára, kézművesterápiára, relaxációs tréningre, de akkor is szorongok.

A döntéseimet én hozom meg, én vagyok értük a felelős. Azt nem én döntöttem el, hogy szorongok.

Ez olyan, mintha az élet egy futóverseny lenne - akinek normálisak a szülei, azok felkészítették, bemelegítettek vele, akinek meg nem, azok súlyokat ragasztottak a lábára, a karjára, a nyakára. Persze ezekkel is futni kell, ha megszólal a rajtpisztoly, de senki nem fog vállon veregetni, hogy annak ellenére, hogy plusz 40 kilót cipelsz, elég szépen haladsz.

8-asnál és a 12-esnél van az igazság.

Tanultam pedagógiát és pszichológiát, valamint részesültem a legtöbb nevelési hibában. Higgyétek el, hogy nagyon nem mindegy honnan indulsz, de főleg hogy milyen útravalót kapsz.

A jó nevelés eredmenyez olyan magaboztos és önállóságra képes embereket, akik képesek jól irányítani az életüket.

Ha valaki rossz nevelésben részesül, bántalmazást kap a szüleitől, akiktől az ősbizalmat kéne, akkor nem kapja meg ezeket a mások számára alapvetőnek tűnő készségeket.

Például egy társas helyzetekben szorongó, emberekkel bizalmatlan ember elég nehezen intéz el akár egy csekkbefizetést (nem arról van szó, hogy nem csinálja meg, de amit közben átél az nem ugyanaz, mint egy lelkileg kiegyensúlyozott ember).

Az hogy valaki erre fogja a sikertelenségét, közben nem ez az oka az teljesen más dolog és köze nincs a kérdéshez.

Ki mondta ezt?

Komoly értelmezési problémáid vannak.

A szüleid hibásak,és azok is maradnak.

Se Isten,se ember,nem menti fel őket soha a bűneik alól!

Aki gyereket bántalmaz rendszeresen, azt nem lehet felmenteni soha, főleg, ha egészen kiskorában kezdi a gyerek bántalmazását.

Ezzel a gyerek személyiségfejlődésére óriási hatással van,ami a gyerek egész életére kihatással lehet.

Az ilyen "szülőnek" börtönben, vagy a diliházban a helye.

Kérdező,a történtek nem a te hibád, ezt tudatosítsd magadban!!!

Soha nem a gyerek a hibás.

Rossz gyerek nincs,csak rossz szülő!

Miről tehet egy pár éves gyerek?

Semmiről.

Apád nem normális.

Viszont anyád legalább annyira bűnös,sőt...

Milyen anya az,aki hagyja bántalmazni a gyermekét?

Inkább nem mondok semmit,a jelző,amit írhatnék...nem bírná a "nyomdafesték".

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Sok mindent leírtam,és nem csak én.

Nincs kedvem még egyszer, olvasgasd.

Azért, hogy lerúgják magukról a felelősséget.

A bántalmazott ember hiába nő fel, hiába lesz nagykorú, a hosszútávú bántalmazás miatt EGYEDÜL KÉPTELEN vinni az életét. Nem írom le, hogy mennyi mindnere kihat ez az ember életében, de hidd el, jól tudom. Ha valaki, akkor én aztán nagyon.

Menj el egy olyan pszichiáterhez, aki megfogja a kezedet, tud segíteni és nem hagy cserben, amikor már megunta a terápiát. Na egy ilyen tud segíteni. Emellett mindig tudd: bármennyi éves is vagy, a bántalmazásért a szüleid a felelősek, és amíg nem tudnak segíteni rajtad az orvosok, addig ez továbbra is fennáll. Addig lesz a szülőd hibás, amíg te meg nem gyógyulsz és nem tudsz immáron nélkülük - nemcsak a testi valójuk, hanem az ún. pszichés reprezentációik nélkül - élni.