Mi a véleményetek a bántalmazott gyerekekről?

Ne ölelgesd, én utáltam, ha bárki közeledett felém, mert egyből a képmutatás jutott eszembe, meg a rózsaszín szar amiben éltem.

Meg nem ovis, nyilván nem fog órán bőgni, de ha félsz, kérdezd meg az eddigi tanárait, hogy ők mit tapasztaltak - ha egy suliban tanítasz velük.

De minek akarod megölelni? Tanárként egyáltalán nem az lenne a feladatod, hogy ilyeneket kezdeményezz. Ne öleld meg, de ha ő meg akar ölelni, akkor érdemes hagyni. Ha ő közeledik, ha ő keresi a társaságod, a bizalmába vesz, szeretné, hogy meghallgasd, vagy csak támaszt nyújts neki, akkor legyél jelen! De te ne kezdeményezz ilyesmit, ne erőltess rá semmit, ne akarj segíteni neki, ha nem kéri! Csak azt tudod tenni, hogy ott vagy, jelen vagy, és biztosítod arról, hogy rád számíthat, ha szüksége van valamire. Ennyi.

Ha elkezd sírni órán, akkor megkérdezed, mit szeretne, mire lenne szüksége - egyedül lenne, kimenne a teremből, szeretné, ha valaki vele menne, egy tanár, egy diák, felhívjatok neki valakit stb.

Azért nem kell ennyire ráparázni erre, ez a legrosszabb, hogy már most úgy kezeled, mint egy lelki roncsot, akinél fel kell készülni arra, hogy bármelyik pillanatban összeomlik. Ha így bánsz vele, akkor folyamatosan érzékeltetni fogod vele, hogy ő egy bántalmazott gyerek, és így folyamatosan eszében lesz az, ami vele történt.