Van sok próblémám, légyszi ne nevessetek ki, hanem tanácsot szeretnék kérni?

szia:)

ez biztosan nem lehet könnyű, de nem szabad feladnod:)

ha úgy érzed, h rád törnek ezek a félelmek, h figyelnek vagy félsz a sötétben, vegyél egy nagy levegőt és mondd magadban, hogy "nincs semmi baj, nincs ott senki, nem, figyel senki", gondolj rögtön másra, szép dolgokra, vagy kapcsolj zenét, amilyet szeretsz:)

hidd el, h nem figyel senki, miért figyelnének?erre gondolj...az emberek el vannak foglalva, nincs okuk téged figyelni:)

az pedig, h félsz a sötétben, mások is vannak így:) ez nem feltétlen probléma, ez pl. olyan mint akinek pókfóbiája van, csak te nem a pókoktól félsz, hanem a sötéttől:)

nem kell félned, hiszen ha esteledik, az csak annyit jelent, h lemegy a nap...:)

tudom, h ez az egész nem egyszerű...és tudom, h nem megy egyik napról a másikra, de ha lassan megtanulsz ezeken a problémáidon uralkodni, akkor sikerülni fog:)

keress vmien elfoglaltságot, mit szeretsz a legjobban csinálni?mik érdekelnek?ha pl. szeretsz festeni, akkor fess...vagy ha szeretsz írni, akkor írj, vagy olvass:)

tűzz ki egy célt, amit szeretnél megvalósítani...:)

ne azon rágódj, h ki figyel vagy ki nem...ne foglalkozz ezzel és majd egy idő után majd azt veszed észre, h elmúltak ezek a problémáid:)

fiatal lány vagy...ne hagyd h ezek az érzéseid eluralkodjanak rajtad, küzdj ellene...mert erős vagy, és SIKERÜLNI FOG:)

18 évesen még tanulni sincs késő, sokan 30 évesen kezdenek középsuliba járni estire...tök sok minden vár még rád, csak merj lépni:)

határozd el, h újrakezdesz mindent, és nem az a gyenge lány leszel aki eddig, hanem egy erős, tanulni vágyó, sikeres lány:)

első lépésként küzd le a félelmeidet, majd ha sikerül, kezdj el tanulni vmit, amiben sok örömed van, barátkozz, nevess sokat, hülyéskedj:)

egy nagyon értékes fiatal lány vagy, ezt ne feledd:)

és majd megtalálod te is a boldogságot, ha még most nem is érzed így...de az idő múlásával te is változni fogsz, és sok jó lehetőséged lesz még:)

és merj beszélni, nem vagy kisebb semmivel, mint más...miért ne beszélhetnél?:)

sőt, ha beszélsz egy szakemberrel, akkor sokkal jobban fogod magad érezni...

biztos nem könnyű...tudom, h könnyű nekem ezeket írnom, de szeretnék segíteni...és ha megteszel egy lépést, utána már mindenbe könnyebben fogsz bele:)

ne értékeld le magad, ez a legfontosabb...nem az számít hogyan nézünk ki, hanem az amilyenek legbelül vagyunk, és te nagyon értékes vagy, és vhol a világban van vki, akár egy barát, akár egy srác, akinek pont rád lesz majd szüksége...de ha eldobsz magadtól mindent, nem talál meg és szomorú lesz, ugye ezt nem akarod?:)

állj hát talpra kislány és mutasd meg a világnak, h erős vagy és egy szuper lány:)

aki eddig semmibe vettek, lássák hogy ez a lány képes sikereket elérni, boldog lenni és bombanő lenni:)

nézegess youtube-n videókat frizurákról, sminkekről, próbálgasd ki melyek állnak jól, és ha megtalálod a neked legjobb stílust, már jobban fogod érezni magad:)

youtube: beírod, hogy "make up tutorial" vagy "hairstyles" és rengetek vidit találsz:)

szóval a lényeg, h ásd el a problémákat jó mélyre, és kezdj bele új dolgokba, mert tudom h sikerülni fog:)

sok sikert:)

Mióta jársz pszichológushoz?

Én is szociális fóbiás vagyok (és idősebb mint te:-), mikor először mentem pszichológushoz nekem is nagyon nehezen- összeszedetlenül ment a beszéd, izgultam, remegtem stb. De megpróbáltam kinyökögni, hogy mit akarok, és végül sikerült. A pszichológus a végén azt mondta, hogy lehetett érteni mit mondok, azt is látta, hogy izgulok.Tehát ennyi következtetést fog levonni, te is tudod, hogy ez lesz, mi ebben a gáz? :-)Legalább ezt próbáld meg, nem baj, ha nem vagy összeszedett, nem fog lenézni. Ha meg valóban nem tud veled mit kezdeni,(amit én furcsállok, nem miattad, hanem, hogy egy szakember nem tud megfelelő kérdéseket feltenni) akkor bizony menjél másikhoz, aki jobban tud segíteni.Tehát ez sem a a te hibád, hanem a szakemberé.

Ki írta fel a gyógyszert? Ha nem hat, azt is meg kell mondani az orvosnak, másfajtára van szükség. (Én sem vagyok gyógyszerpárti, de ha ilyen komoly a probléma, inkább az, mint az öngyilkosság. Én xanaxot szedek, igaz álmos vagyok, és egyéb mellékhatásai is vannak, de nélküle még rosszabb lenne. Persze a mennyiséget be kell tartani, de ezt az orvos majd úgyis elmondja.) Ha te nem mered elmondani az orvosnak, menjen be veled anyukád, aki majd elmondja, bár jobb lenne, ha megpróbálnád te. Előtte gyakorold, hogy mit fogsz mondani. De ha anyukád megy be vele, figyeld meg, hogy ő hogyan adja elő magát, lehet, hogy legközelebb már önállóan menni fog :-)))

Most ennyi jut eszembe,remélem valamit tudtam segíteni.

És ha nem tud helyesen írni, akkor mi van?! Lehet, hogy nem az ő hibája, mert rossz volt az alsós tanítónénije. Én például tudok helyesen írni, és emlékszem, hogy milyen sokat foglalkoztunk a szabályokkal, meg mennyi tollbamondást írtunk. Ha az ő tanára nem így tanította, akkor nem csoda, hogy nem ír helyesen. Amúgy meg ismerek kiemelkedően okos, értelmes embereket, akik szintén nem tudnak helyesen írni. Ennyi. Valamint sosem késő megtanulni... (Félreértés ne essék, szerintem is fontos, hogy tudjon írni valaki a saját anyanyelvén...)

Jah, és szerintem undorító, hogy egy depressziós, fóbiás embert ezzel cseszegettek. Látszik, hogy még nem voltak ilyen problémáitok...

Van Neki elég baja szerintem a cseszegetéseitek nélkül is!

Hogy azért ne csak egy színtiszta OFF legyen a válaszom:

Kérdező, szerintem az is hatalmas probléma, hogy nem jársz iskolába, mert ahogy egyre jobban belesüppedsz az egyedüllétbe, az önsajnálatba, egyre rosszabb lesz minden.

Meg kellene bíznod a pszichológusban/pszichiáterben, sürgősen meg kellene tanulnod megnyílni, mert nálad csak ez az egy célravezető út létezik (a gyógyszer sajnos nem...). Ha együttműködsz, és sikerül valamennyire levedlened a szorongásaid, el kéne kezdened suliba járni, szigorúan beosztani a napod, és belezökkenni egy tevékeny, normális életbe.

Szintén 18/L

A helyesírási készség nem a tanító nénitől függ (ja és külön kell írni), ha már olyan jól tudtok írni.

Mindenképpen pszichiáter kell! Mert a pszichológus kevés ehhez.