Miért tartják gyengének az öngyilkosokat?

Nos, én egész életembe kínzást, lelki terrort kaptam anyámtól, szeretetet soha, csak bántást. Olyan voltam mindig és ahogy telltek az évek, egyre olyanabb lettem, mint egy sarokba szorított, megvadult, támadó kutya. Tönkre tett lelkileg, érzelmileg, anyagilag és mikor nem bírtam tovább és a földön fekve sírva azt kívántam, hogy bárcsak meghalnék, mindig belém rúgott még egyet valahogy. Egy pszichopata állat, és minden nap azért imádkozom, hogy visszakapja az élettől amit velem tett, gyerekkoromtól felnőtt koromig. Mivel se annyi pénzem, se annyi mentális, lelki erőm nincs már, hogy talpra tudjak állni, rengeteget sírok és a halált kívánom. Pszichiátriai gyógyszereknek köszönhetem, hogy még élek, de lehet csak a szenvedésem hosszabbítják és jobb lenne ha már nem élnék. Párkapcsolatra alkalmatlan vagyok, mert a szívem nem ismeri a szeretetet, csak a bántást. Meg vagyok keseredve, csak fájdalom és gyűlölet van bennem. Van ugyan kapcsolatom és a párom szeret, de én nem tudom viszonozni, csak azt látom benne, hogy kényszerből élek vele. Bántani tudom csak és ez miatt lelkiismeretfurdalásom van, hogy őt is tönkre teszem. Jobb lenne meghalni. Aki nem kapott soha szeretetet, az egy idő után már nem is tudja befogadni, sem viszonozni. Nem tud ép emberi kapcsolatokat kialakítani. Én belül vágyom rá és szenvedek tőle, hogy nem megy, de már nem tudok mihez kezdeni. Csak bűntudatom van, hogy magam miatt mást is bántok. Még nem jutottam el oda, hogy megtegyem az öngyilkosságot, de nagyon szenvedek már és előbb utóbb lehet, hogy megteszem. Nem érdekel, hogy ki mit gondol, gyávának tart-e, vagy gyengének. Senki nincs a helyembe aki átélné amit én, így nem is érthetik. 27/N