Miért tartják gyengének az öngyilkosokat?

Az öngyilkosok egy része tényleg gyenge, mert nincs meg a képességük problémáik megoldásra. Gyávának viszont csak a nagyon buta és nagyon primitív emberek nevezik őket. Egyáltalán, miért terjedt el a gyávaság szó használata ez esetben? Mert az emberekben van némi gonoszság is, és szeretnek belerúgni abba, aki már amúgy is a földön fekszik.

Gyanítom, hogy van egy másik oka is a negatív megítélésnek: az irigység. Mindenki szeretne szabadulni a fájdalmas és értelmetlen mókuskeréktől, de esélye sincs rá, mert az életösztöne felülír mindent.

Sok téveszmével találkozunk itt. Például, hogy az öngyilkosság nem megoldás. Ez abszurd. Az öngyilkosság mindenre megoldás, mert a halál után már nem foglalkoztat semmi, nem bánt semmi, nincs semmi. Az sem bánt, hogy a rokonaid bánkódnak miattad. Néha tényleg bánkódnak, de az esetek nagy részében inkább megkönnyebbülnek, hogy megszabadultak egy nyomorulttól, akivel csak gondjuk volt.

Nagyon nehéz megmondani, hogy jobb-e öngyilkosnak lenni, mint tovább élni? A létezést kellene összehasonlítani a nem létezéssel, a semmit a valamivel, ami lehetetlen, mert nincs közös tulajdonságuk.

Amit biztosan tudunk, hogy jó lenne, ha az embereknek nem kellene szenvedni. Az öngyilkosok is szenvednek: iszonyúan félnek a tett elkövetése előtt. Rettegnek. És azt sem mondatjuk, hogy utána jobb lesz nekik, mert utána már nem létezik a személy, aki érezné, hogy jobb lett neki...

Racionálisan annyit mondhatunk, hogy jó lenne, ha az emberek könnyen és félelem nélkül halhatnának meg, ha úgy érzik, hogy élni már nem érdemes.

Erre van is megoldás, euthanáziának hívják, de az emberi faj és az emberi társdalom primitív ennek gyakorlásához. Fajunk szellemi fejlődése nagyon régen leállt. Elég okosak vagyunk a fegyverek fejlesztéséhez, egészséges és boldog emberek megöléséhez, de elménk elégtelen a szenvedők megsegítéséhez. Hát ez van.

Gyengék szembe nézni az életükkel és változtatni rajta. Gyengék küzdeni. Most ha ott lenne melletted a gyereked és rátok támadna valaki te meg elfutnál akkor nem tekintenél magadra gyengeként? Képzeld el, hogy a gyerek a lelked/szíved és ahelyett, hogy biztonságot nyújtanál neki elfutsz.

Mindenki meg tudja változtatni az életét ez hozzáállás kérdése. Én is voltam szorongásos, depressziós. Vagy ott van az az amcsi motivációs előadásokat tartó férfi. Se keze se lába...és mégis él és küzd és boldog.

Arról nem is beszélve, hogy ott hagyod a családod/barátaid, hogy had szenvedjenek miattad.

Más kérdés ha valakinek olyan halálos betegsége van ami nem gyógyítható és már közel a végstádium és csak fájdalmai vannak. Azon már tényleg nem lehet változtatni, őket megértem, de a mentális gondokkal más a helyzet.