Mennyire kamu ami a pszichológusoknál történik?

Még mielőtt a kérdésedre is válaszolok : [link] Ezt nézd meg, szerintem itt saját magad ráfogsz jönni, hogy igazából mi is a te problémád, persze ha egyáltalán van valamilyen problémád.

Emlékezetem szerint, Dr Menis úr mondta, hogy azért tart szemináriumokat, hogy az embereknek ne keljen pénzért barátot / barátokat vásárolniuk.

Ez az én olvasatom / értelmezésem szerint azt jelenti, hogy ne keljen pénzért pszichológushoz járni, azaz sok pszichológus nem csinál mást mint, hogy "őszinte barátként" meghalgat (pénzért).

A kérdésedre a válaszom: Mennyire kamu ami a pszichológusoknál történik? Szerintem nagyon sok esetben kamu és csak a pénz lehúzásról szól. Ritka és nem könnyű a jó szakembereket megtalálni.

Ha jól értem akkor te úgy képzeled el ezt a pszichológus keresést és megtalálást, hogy elmész egy valakihez, aki valakit, nevezzünk pszichológusnak. Szóval elmész jobb ötlet vagy tippelés híján egy pszichológushoz, mert úgy érzed vagy gondolod, hogy nálad mintha valami nem lenne rendben, azaz valami gondod, problémád van és elmész pl. egy pszichológushoz, hogy majd ő vizsgáljon meg, hallgasson meg és kezdje meg a kezelésedet. Persze csak abban az esetben kezdje meg a kezelésedet ha és amennyiben neked tényleg valami pszichológiai bajod van, mert ha nincs akkor irányítson át egy olyan szakemberhez aki tud segíteni a gondodon bajodon, persze ha egyáltalán van valami bajod amin segíteni kellene mert annyira súlyos.

Megpróbálom mind ez most egy példán keresztül is elmondani. Szóval : Van egy autód és úgy érzed mintha valami nem lenne rendben az autóddal. Úgy érzékeled mintha valami szokatlan hangot adna ott elől. Mivel nem vagy autó szerelő, de még csak műszaki beállítottságú személy sem vagy, ezért elviszed az autódat egy karosszéria műhelybe mert útközbe menet láttál egy helyet ahol sokk autó ált az udvarban és volt köztük ami szét is volt szedve, így hát arra gondoltál itt biztosan autók javításával foglalkoznak és nézzék meg a te autódat és javítsák is meg.

Igen ám de te nem tudod , hogy az autódnak pontosan milyen baja van , ami teljesen normális és érthető is, hiszen nem vagy szerelő, sem műszaki ember. De itt a műhelyben az itt dolgozók mint műszaki emberek (nem autó szerelők !) egyből észre veszik, hogy nem is karosszéria hibája van az autódnak , hanem a motorháztetőt felnyitva a motor felől hallják azt az általad észlelt és körbeírt, kifogásolt hangot. Így átküldenek egy másik szakemberhez , egy autó szerelőhöz, aki megvizsgálja az autódat és egyből mondja a hiba pontos okát és azt is , hogy mind ezt mikor , hogyan és mennyiért lehet orvosolni, megjavítani, rendbe tenni.

Igen így kellene, hogy működjön egy normális világ , normális szakemberekkel, orvosokkal, pszichológusokkal,stb.stb. A többi mind kamu, hasba akasztás, pénz lehúzás, ámítás, csalás , hazugság,stb,stb.

"egy autó szerelőhöz, aki megvizsgálja az autódat és egyből mondja a hiba pontos okát és azt is , hogy mind ezt mikor , hogyan és mennyiért lehet orvosolni, megjavítani, rendbe tenni. "

Hát, ez még az autószerelőknél sem feltétlenül működik így, pszichológusoknál meg pláne nem. Még előbbinél is előfordul, hogy menet közben újabb problémák derülnek ki, a terápiában meg főleg így van.

Azért nem lehet összehasonlítani a kettőt, mert:

-Az emberi elme jóval összetettebb, mint egy autó

-Az autónak nem számít a múltja, hogy kik vezették és szerelték eddig, egy ember esetében azonban minden egyes emlék meghatározó lehet

-Az autónak nem kell együttműködni a szerelővel. A páciensnek viszont nagyon is együtt kell működni a terapeutájával - ha ez hiányzik, akkor megette a fene.

-Autó és autó között nincs érdemi különbség a szerelés szempontjából, két ember között viszont óriási eltérések vannak.

A terápiában a legtöbb tényező menet közben derül ki. Van, akiről egy hónap után derül csak ki, hogy alkalmatlan a terápiára. Másoknál fél év, vagy egy év után jutnak el olyan mélységekig, hogy a páciens elkezd hárítani és nem lehet vele tovább együtt dolgozni. Ez olyan, mintha a szerelő elkezdené szétszerelni az autót, és amikor mélyebben kezdi magát beleásni, akkor az autó folyamatosan elgurulna... Szóval egészen más a két helyzet, és a terápia sikeressége nem látható előre.

Kérdező, örülök neki , hogy tetszik a válaszom.

Én vagyok az 52 # és a 64# es választ adó.

Mondtam neked, hogy szükségem van egy kis időre, hogy minél pontosabb választ tudjak adnia kérdésedre.

Látod , ezek szerint van aki megérti, hogy mit kérdeztél, megérti a kérdésedet és azt is , hogy mire keresed a választ.

Nem utolsó sorban, a kérdésedre válaszol és nem mellé beszél, nem téged akar kioktatni , hanem csupán csak is a kérdésedre, azaz a kérdésedre koncentrál és arra válaszol.

63 # -as

Javaslom olvasd el még egyszer amit írtam, mielőtt még lecsesznél.

Én azt írtam , hogy a LEGTÖBB ESETBEN KAMU .....

Erre te, az általam leírtakra így reagálsz : Ezt utolsó merész dolog kijelenteni nem gondolid? Mármint, hogy kamu az egész.

Na látod itt az ékes példa arra, hogy az emberek ÁLTALÁBAN NEM arra válaszolnak amiről a kérdés szól, azaz nem arra válaszolnak amit a kérdező kérdez, kérdezett.

Sajnos ezt tapasztalható a te esetedben is , azaz a válaszadásodnál.

Akkor hogy megértsd:

A legtöbb esetben is elég erős túlzás. Kíváncsi vagyok milyen statisztikai kutatást végeztél ès ki hitelesítette. Egyik módszer sem lehet semmilyen mértékben kamu. Addig amíg sok embernek segít. A kijelentésed bármilyen arányra is gondolsz felőtlen. A példád pedig nem a helyzet leírásához illő. Nagyon jól tudjuk hogy az emberi agy és annak működése elég ismeretlen sötét foltja az orvostudománynak. Nincs két egyformán működő emberi agy az érzelmi élet szempontjából pl. Egy kocsi az emberi agy által megteremtett dolog. Annak nincs sok hibalehetősége. Ismerjük minden alkatrészét és esetleges hibáit. Az öndiagnosztizálás amit tanácsolsz olyan eredményekdt szül amiket ezen az oldalon szép számban találsz. Lehetetlen. Csak külső objektiív vélemény alapján lehet diagnózist felállítani. Több éves szakmai képzés és gyekorlat után. Ostobaság egy embert ilyenre buzdítani. Egy előadás lehet hasznos. Ha utána egyéni konzultáció keretében kibeszélheti az ott hallottakat egy pszichológussal a saját életére levetítve. Átbeszélve a kiváltott érzelmeket. Az emberek nagy része az érzelmeit sem ismeri fel. Annyit tud megnevezni hogy jó vagy rossz. Ezek az önismereti dolgok elsajátítása nélkül lehetetlent kérsz a kérdezőtől. Az érzelmek vizsgálatára és felismerésére szükséges a csoportterápia. Ahol valós helyzetekben kívülállóként empátiánnkeresztül azonosulva hallhatsz egy másik hasonló betegséggel küzdő embert. A leghatékonyabb ezek kombinálása és a terápián kívüli tudatos megélése. Ami egy idő után olyan rutinná vállik mint hogy felveszed a cipőd ha kimész a lakásból. Ez hosszú folyamat de nincs gyorsabb megoldás mint ahogy sokan ebben reménykednek. Ezek hosszú évek. Kitartás és akaraterő. Utolsó. Attól hogy a kérdező egyetért veled és tetszik neki a válaszod nem segítséget nyújtottál hanem alátámasztottad abban a hamis képben amit kicsit végletekben gondolkodva kialakított magában. Ez inkâbb árt. Szerintem nem szabad feladnia és keresni tovább a külső segítséget, tanulva az eddigi tapasztalatokból. Hozzáállást változtatva és megnyílnak azok a kapuk. Ehhez sok sikert és kitartást kívánok.

64 #-es Az autós példát, természetesen egy példának szántam, a válasz könnyebb megérthetősége miatt. Ezt jeleztem is, amikor írtam a választ.

Egy embert nem lehet összehasonlítani egy autóval. Ezzel természetesen egyet értek.

Azzal már egyáltalán nem értek egyet, hogy egy autónak és a szerelésének szempontjából teljesen mindegy , hogy előtte ki vezette, ki szerelte. Nagyon nem mindegy.

Az a megjegyzésed, hogy a páciensnek és a pszichológusnak egymásra kell hangolódnia ...

Ezt ill. erről nyithatnánk egy külön vitát. Nem vitatkozást kezdeményezve , hanem meg vitatást kezdeményezve, nyithatnánk egy külön vitát. Ha gondolod írd ki a kérdést és majd megírom a bővíttet válaszomat is.

Addig viszont a rövidített válaszom az, hogy szerintem a szakembernek kell ráhangolódnia a páciensre és nem a páciensnek a pszichológusra. A pszichológus "normál" esetben azaz a "jó" szakember, tanulta és megtanulta a másik emberre való ráhangolódást. Míg egy "civil" nem feltétlenül,sőt , lehet, hogy pont ez irányú problémájára keresi a szakember segítségét. Röviden ennyi.

67 # -es Légy szíves és olvasd el még egyszer amit írtam, de most úgy, hogy akard is megérteni azt amit írtam. Köszönöm.

Te a módszerről írsz és azt emlegeted. De csak te emlegeted a módszert ! Sem én sem a kérdező nem utalt semmilyen módszerbeli kritikára. Szerintem !

A kérdezőt abszolút semmire nem akartam, sem rá, sem le, beszélni.

Befejezésül, eszembe jutott egy vicc :

A Pszichológusok, munka idejük lejárta után, mennek haza a Pszichiátria zárt osztályáról.

Az egyik Pszi.. az utcán parkoló autójához érve észreveszi, hogy amíg ő bent dolgozott, az autójának ellopták az egyik kerekét a csavarjaival együtt.

Ekkor a tolvajt szidva, hangosan szitkozódva ordított.

Az egyik "beteg" éppen ekkor, a zárt osztály szoba ablakából nézelődve, észrevette az utcán ordítozó Pszichológust és odakiabálva leszólt neki, hogy nyugodjon meg és ne mérgelődjön. Vegye elő a pótkereket és vegye elő a kerék kulcsot , majd az autón lévő minden egyes kerekék, egyik csavarját vegye le. Majd az így kapott három csavarral szerelje fel a pótkereket, így mind a négy kerék három csavarral lesz felerősítve és így az autóval a saját (lábán) kerekén még biztonságosan el tud menni a legközelebbi műhelyig ahol tud venni még négy csavart az ellopottak helyettesítésére.

Ekkor a pszichológus, széttárt kezekkel felkiabálva, megkérdezi a zárt osztályon lévő, bezárt pácienstől, hogy Uram, Ön igazából mit is keres a zárt osztályon ?

Én azt nem tudom, maguk zártak ide be. :)))