Mennyire kamu ami a pszichológusoknál történik?

Az elején vagyok a terápiámnak, így gyakran olvasgatom ezt a kategóriát.

Én sem vagyok könnyű eset... de tudod, azt szokták mondani, hogy aki nem akarja, azon nem lehet segíteni.

Annyira ellenállsz, annyira tagadsz, annyira ellenkezel... és nem látod be.

Ne gyere megint azzal, hogy de te kérdeztél, kértél, stb.

Mert bármit mondtak, tettek, ajánlottak, semmi nem volt jó, csakis a kifogásokat keresed mindenben.

Mondom ezt úgy, hogy egy nagyon negatív ember vagyok és általában én is a rosszat veszem észre... de te még rajtam is durván túlteszel.

És hidd el, nem akarlak ezzel bántani, de ha te magad így állsz hozzá, akkor nem tudom, mit vársz.

És ezt a választ már az első oldalon is megkaptad, meg azóta többször is.

Te nem is akarod igazán a változást.

Te nem a megoldást keresed.

Te élvezed a problémát, hogy beszélhetsz róla, hogy panaszkodhatsz.

Nekem sincs egyébként pénzem.

De az is baromság, hogy TB alapon egy emberhez mehetsz.

Megnéztem most direkt, az én városomban abban az egy intézményben, ahová járok, 7 klinikai szakpszichológus rendel.

Nem én választottam, hanem a háziorvostól beutalót kaptam pszichiáterhez, ő küldött tovább pszichológushoz. Ő adta az első időpontot is. Az asszisztens kérdezte, hogy kihez nézzen időpontot, majd az orvos gondolkodott, mondott egy nevet. Csak ott 7 emberhez küldhetett volna.

És ebben még nincsenek benne a kórházak, tudtommal ott is van ilyen rendelés.

Ha az első ingyenes megoldás neked nem jött be, akkor nem ér véget a történet, mehetsz másikhoz.

És nálam rosszabb helyzetben biztosan nem vagy olyan tekintetben, hogy hogyan juss el egy orvoshoz.

Falun lakom, a megyeszékhelyre járok, nem esik útba, nem jó az időpont... de megoldom, mert meg akarom oldani. Én akarom ezt a terápiát, és hajlandó vagyok tenni is érte, hogy változzanak a dolgaim. Csak az agyamban...mert mást nem tudok megváltoztatni. Nem lesz pénzem, nem lesz társam, nem lesz egészségem. De azt tudom, hogy nem akarom ilyen sötéten látni a dolgokat, és szükségem van támaszra, segítségre.

Te magadnak sem ismered be, hogy mi a célod.

Nem megoldást, nem segítséget akarsz.

Te majdhogynem egy szolgát, egy inast, egy nem is tudom mit keresel.

Mindig álljon rendelkezésre, mindig érjen rá, mindent tegyen meg, legyen ingyen, ajánljon jobbat, tegyen ezt, tegyen azt. Nem igaz, hogy egyik sem tett semmit.

Még magad előtt is szerepet játszol, és amíg ezt nem látod be, addig nem is értem, miért várod mástól, hogy megoldást kínáljon a problémádra.

Én egy sikeres terápián vagyok túl, úgyhogy leírom, hogyan választottam pszichológust és hogyan működött a dolog. Nem biztos, hogy nálad ugyanez, ugyanúgy működik, de te kérdezted, hogy mitől lesz sikeres a terápia, úgyhogy a saját "receptemet" meg tudom osztani.

Magán pszichológust kerestem interneten. Elolvastam a bemutatkozásokat ill. a páciensek véleményét és figyeltem, hogy kinek a gondolatmenetével tudok azonosulni, ki az, aki jó eséllyel megoldást tud kínálni a problémáimra. Objektív tényezőket is figyelembe vettem, mint például az ár és hogy viszonylag közel legyen hozzám. Ennek alapján két szakember maradt képben. Köztük a megérzéseim alapján választottam.

Megkerestem a kiválasztott pszichológust e-mailben, leírtam neki röviden, hogy mi a problémám, amire megoldást keresek. Ő szintén írásban válaszolt és abból az derült ki, hogy érti a problémát, kompetensnek érzi magát a kezelésben. Nagyon bizalomgerjesztő volt a válasz, így megbeszéltünk egy időpontot. Fontos tehát, hogy már az első ülés előtt volt köztünk valamennyi egyeztetés, tehát már eleve úgy mentem hozzá, hogy megvolt a bizalmam a személyében és a módszereiben.

Innentől kezdve pedig teljesen rábíztam magam: hittem abban, hogy tudja, mit miért csinál és a módszere működik. Nem vontam kétségbe sem a szaktudását, sem az általa alkalmazott módszer hitelességét. Nem voltak elvárásaim, hogy mit hogyan kellene tennie, türelmes voltam az eredményeket illetően. És tényleg vezetett, mindig megkaptam az aktuális állapotomban szükséges visszajelzéseket, iránymutatásokat. Nem működött minden azonnal, volt, hogy hetek, hónapok teltek el, mire sikerült megértenem az általa jelzett dolgokat, megtalálnom a helyes irányt. Ha valamit nem értettem, akkor kérdeztem és elmagyarázta. Volt, hogy nem értettem egyet vele, azt megbeszéltük. Azért azt megjegyzem, utólag mindig igaza lett: tehát attól, hogy én beszűkült tudatállapotban valamit másképp láttam, még nem feltétlenül volt igazam, hiszen épp az okozta a problémáim nagy részét, hogy hibás sémák irányították a gondolkodásomat. A sikeres terápiához el kell tudni fogadni, hogy azért működik rosszul az életem, mert rosszul viszonyulok a dolgokhoz. Ha ragaszkodom a sémáimhoz, akkor garantáltan nem lesz eredmény. Ezért elengedhetetlen, hogy elhiggyem a terapeutának, hogy az az alternatíva, amit ő kínál, az nekem jó. És itt nem tudatos technikákra gondolok, olyasmivel nem igazán dolgoztunk, hanem pl. olyan dolgokra gondolok, amikor a terapeuta szembesít egy negatív érzésemmel, vagy korlátozó hiedelmemmel, akkor az ember ugye elkezd hárítani, hogy de ez nem is igaz, meg én nem is ilyen vagyok... pedig de. És ha megértem és elfogadom, hogy tényleg ilyen vagyok, akkor elkezd leépülni a séma, elkezdek másmilyenné válni. Ez egy hosszú folyamat, nem lehet néhány üléstől csodákat várni.

Eleve a sikeres terápia alapja a jó terápiás kapcsolat. Az elején nem is tud hatékony lenni, mert ki kell alakulni a bizalomnak, a terápiás kötődésnek - ettől működik. Ha a páciens bizalmatlan és nem tud kötődni a terapeutájához, akkor meg nem működik. Ilyen "egyszerű".

Egyébként írod: a pszichológusok megváltást kínálnak. Ez abszolút nem így van. Én nem találkoztam még olyan terapeutával, aki megváltást kínált volna, sőt... egy jó terapeuta tudatában van annak, hogy nincs varázspálcája, nem tud senkit megváltoztatni.

Hogy akkor mégis mit nyújt? Tükröt. Az élet ugyanis olyan, mintha egy elvarázsolt kastélyban sétálnánk és torzítva látnánk magunkat minden egyes ember tükrében, akivel kapcsolatba kerülünk. Mert mindenkinek vannak elvárásai: a főnököm azt akarja, hogy teljesítsem az utasításait; a szüleim azt, hogy büszkék lehessenek rám; a párom azt szeretné, hogy tegyem boldoggá; a gyerekem azt, hogy nézzem el a stiklijeit... és mindenki aszerint mér, hogy mennyire felelek meg az Ő SAJÁT elképzeléseiknek, mennyire elégítem ki az igényeiket. Soha, senkitől nem kapok hiteles visszajelzést arról, hogy milyen is vagyok valójában, mire vagyok képes, mik az értékeim, mindenki csak a saját szűrőjén keresztül lát és jelzi vissza számomra, hogy mennyire tart értékesnek.

A terapeutának ezzel szemben nincsenek elvárásai, ez nem egy kölcsönös kapcsolat. Neki nem fűződik ahhoz érdeke, hogy megfeleljek az elvárásainak, nem velem akarja kielégíttetni a szükségleteit. Minden emberi kapcsolat valamilyen szinten érdekkapcsolat. Azokkal az emberekkel, akiktől nem várunk el semmit, nem ápolunk kapcsolatot semmilyen módon. Vagyis minden emberi kapcsolatodban fizetsz: törődéssel, odafigyeléssel, munkával, a tetteiddel... A terápiában pedig pénzzel váltod ki, hogy a terapeuta az égvilágon semmilyen kölcsönösséget nem vár el. Nem kell küzdened az elismeréséért, nem kell meghallgatnod, nem kell boldoggá tenned... egyoldalúan nyújt olyan dolgokat, amiket más emberi kapcsolatokban csak a kölcsönösség révén érhetsz el. És mivel nincsenek szükségletei veled szemben, ezért hitelesen tudja visszajelezni számodra, hogy milyen vagy, mik az értékeid (értsd: nem a saját szűrőjén keresztül.)

3 év terápia után ki merem jelenteni, hogy hiteles és elvárásoktól mentes tükröt életem során soha, senkitől nem kaptam, csak a pszichológusomtól. Ez tette lehetővé, hogy önmagam legyek. Lehet, hogy drágának tűnik a terápia, de valójában olyan értéket nyújt, aminek az értéke felbecsülhetetlen.

Nem tudom, hogy mi lehet nálad a probléma, lehet, hogy türelmetlenség, vagy tényleg nem a megfelelő szakemberekhez fordultál, vagy olyasmit vársz, ami nincs (a terápia kezdetén legalábbis).

Igazából úgy kéne működnie, hogy kiválasztasz egy szimpatikus magán pszichológust és elkötelezed magad, hogy legalább egy fél évig heti rendszerességgel jársz terápiára. De mintha írtad volna, hogy pár alkalom után pénzhiány miatt nem folytattad magánban, azon pedig a pszichológus sem tud segíteni... Az eredmények lassan jönnek, apránként, hosszú távon, nem villámcsapás-szerűen. Nekem az első ülésen a terapom mondta, hogy minimum fél év lesz. Ezt elfogadtam, megbeszéltük, hogy hetente azonos időben járok és szépen jöttek is az eredmények. Végül jóval több lett, mint fél év, de egyáltalán nem bántam, mert ténylegesen éreztem a hasznát.