Önbizalom hiány kezelése?

1. kezdj el önismerettel foglalkozni

2. ÖNbizalom azért önbizalom, mert azt SAJÁT MAGAD éred el, pl. kitűzöl egy célt és eléred, büszke vagy magadra, és nem mások dicséretétől leszel fényesebb

tehát SAJÁT MAGADBÓL meríted az önbizalmadat

3. olvass a témában könyveket, nézz a youtube-on videókat..stb.

4. MINDEN MEGY, CSAK AKARNIA KELL AZ EMBERNEK!!

5. de ha végképp szükséged van mások visszacsatolására akkor legyen, azokból is meríthetsz boldogságot

" így nem tudok akkora jelentőséget szentelni neki ha elérem."

ezzel saját magadat becsmérled le, nem tartod magad büszkének, hogy elértél valamit

a hozzáállásodon is változtass!!

sok sikert! :)

Rosszul szereted önmagadat. Elvárásoktól görcsösen, zsarnoki módon. Próbáld inkább biztatni magadat, türelmes, pozitív, kitartó módon.

Persze az önbizalom olyan dolog, aminek az alapkaraktere kialakul az élet első 2-3 évében. Ha kételkedsz magadban (és minden másban is), valószínűleg mindig is kételkedni fogsz, kérdés, hogy mennyire hagyod ezt vezérmotívumként működni az életben.

Valamint:

"Az önbizalomhiány, bizonyos sorsszerű terhelések mellett, apró kudarcok sorozatából keletkezik. E kudarcok oka - éppúgy, mint a karmikus terheléseké - a láthatatlan vágyvilágban és a szellem mágikus függetlenségének elvesztésében gyökerezik. S ne higgyük, hogy ez a folyamat egy már irányításunk alól régóta kikerült, lezárt tétel. Korántsem. Kifejezetten valami olyan dologról van szó itt, ami ma is állandóan történik rossz irányba, és ma is bármelyik pillanatban konstruktív irányba fordítható. Csak meg kell találnunk a hibát, amely a zavarokat okozza. S amint rátapintunk, ezúttal is elcsodálkozunk rajta, milyen egyszerűnek tűnik. Alig elhihető, hogy ezek a kis mulasztások, jelentéktelen hibák ilyen veszedelmes gátakat emelhetnek bennünk. Ne felejtsük el azonban, hogy egyetlen apró nyíláson át akármilyen óriási léggömbből elillan a gáztartalom, amely a magasságban tartja. Az önbizalom emelő, lendítő, átütő erejű árama apró, félbehagyott dolgokon át szivárog el lényünkből. Minden félbehagyott munka, be nem fejezett mű, megszegett ígéret, nem teljesített fogadalom, helytállás elől való elfutás feltépett véna a lelkünkben, amelyen át elvérzik az önbizalmunk. A befejezett művek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom erőit. Minden ilyen helytállás meghatványozza benső energiáinkat, s újabb, meg nagyobb feladatok sikeres teljesítésére tesz képessé bennünket.

Legfontosabb tehát sérült, kivérzett önbizalmunk gyógyításánál az, hogy soha semmiféle munkát, apró feladatot félbe ne hagyjunk, mert ezek mind nyitott sebek, amelyeken át kreatív erőink folynak el. Nem arról van szó, hogy egyfolytában erőszakoljuk a dolgok befejezését, hanem arról, hogy amibe belekezdtünk, azt rendületlenül, minden akadályon át vigyük véghez. Intézzük el a hátunk mögött tornyosuló kínos, szemrehányó, vádoló restanciáinkat. Szisztematikusan vegyük sorra minden problémánkat, amelyet elodáztunk, legyen az fizikai vagy szellemi természetű elintéznivaló. Legyen az emberi viszonylatunk elrendezése valakivel vagy lelkiismeretünkkel való elszámolás. Vegyük fel a fonalat. Fogjunk hozzá összebonyolódott ügyeink kibogozásához. Magában véve már ez az akcióba lendült tevékenység is erőtöbblethez, nyugalomhoz, egyensúlyhoz juttat bennünket. Ne hőköljünk vissza akkor se, ha a feladatot félelmetes arányúnak látjuk. Gondoljunk Lao-ce figyelmeztetésére, amely szerint a tízezer mérföldek is a lábunk alatt kezdődnek. Az önmagunk előtt való sorozatos elbukások emléke tett bátortalanná bennünket. Vizsgázzunk most le önmagunk előtt sorozatosan, hogy a benső bíró előtt visszanyerjük hitelünket. Minden ilyen sikeres vizsgával titokzatos, regenerációs folyamatok indulnak el bennünk, veszedelmes sérülések gyógyulnak meg, lékek tömődnek be. Pszichénk összezárult, hőálló tégelyében a mágikus áram akkumulálódni, hatni kezd, s bénult, tetszhalott organizmusunk vénái varázslatos, élő, szuggesztív erővel telítődnek. S ez az erő új sorsot teremt a befejezett feladatok és a magasabb képességek által lefedezett, vitalizált önbizalmunkon keresztül."

(Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája)