Mit csináljak az anarchofóbiámmal? (pókfóbia)

A fóbiákról:

https://www.youtube.com/watch?v=mS8Stv7G9qU

Na figyu kicsilány, én megértelek, világ életemben pók és mindenféle mászórovar fóbiám volt, de ha icipicit leülsz gondolkodni, akkor túl lehet lépni rajta.

Nyilván azzal tisztában vagy, hogy egyik pók sem tud bántani. Legrosszabb esetben végigszalad a kezeden. Igen, rossz érzés, de nem lesz tőle bajod.

Én már jóval idősebb vagyok, mint te, régen én is ugráltam, futkoztam, pánikoltam, meg lecsapkodtam a pókokat, de ez idióta viselkedés, most már tudom.

Nem tudod mindig kikerülni a pókicákat. De nem is kell. Ha 10 centire a hátad mögött mászik el a falon, akkor sem fog orvul a nyakadba ugrani. Tojik rád magasról, ha zargatod, akkor pedig menekül. És itt jön a lényeg.

Ezek élőlények. Emberre teljes mértékben ártalmatlan, a kártevőket viszont pusztító, tehát hasznos élőlények. Bár nincs fejlett gondolkodásuk, de azt bizony érzik, mikor békésen mászkálnak a sarokban, és rájuk fújsz egy liter mérgező sprét, aztán agyoncsapod őket egy papuccsal. Fáj nekik, és meghalnak. Pedig semmi rosszat nem tettek. Gondold át, akkor kinek rosszabb, neked, mert félsz tőlük, vagy nekik, mert egy másodperc alatt elveszed az életüket, csak mert csúnyák?

Én már rég hozzászoktam a sarkokban telepedő kaszáspókokhoz, a konyhában a kis zugpókokhoz, elmegyek mellettük és kész. A nagy kerti pókoktól még mindig kiráz a hideg, főleg, mikor a hálójukon várakoznak, vagy épp ereszkednek. Olyankor gyorsan odébb állok, és kész.

1-2 hete egy ilyen kis aranyos beszőtte magát a szobámba, rá a számítógépre, én pedig nem vettem észre, és belenyúltam a hálójába. Nem mondom, hogy nem kaptam egy kisebb infarktust, de azért túléltem. :) Szóltam anyunak, hogy dobozzal kapja el és vigye ki. Eszembe sem jutott volna elpusztítani a pókot. Ennyi a történet, nem kell kifutni miattuk a világból. De főleg nem szabad bántani őket.

Már csak azért sem, mert tudod, ha kegyetlenkedsz másokkal, azt előbb-utóbb vissza fogod kapni. Ha más nem, akkor ez motiváljon, hogy amikor meglátsz egy pókot, szép nyugodt maradsz, veszel egy nagy levegőt, elmondod magadnak, hogy ez csak egy kis élőlény, nem akar bántani, és szépen békében megvagytok egymás mellett. Anyukád pedig biztos szívesebben vinné ki egy zsepiben a szegény pókokat, minthogy szétnyomkodja őket a falon.

Sajnos sokan keverik a fóbia és a gyülölet közötti különbséget. Én pl. gyülölöm a pókokat, de az nem jelenti azt, hogy szívbajt kapok ha észreveszek egyet.

Viszont nagyon erős kígyó fóbiám van. Hiába mondják, hogy tanulj róluk, nézz filmet stb. ez így nem megy. Én annyira rettegek tőlük, hogy még tv-t is egyből elkapcsolom ha kígyókat mutatnak. Már most, hogy írok róla kirázz a hideg. Ha élőben láttok, akkor szinte sokkot kapok, ájulás szélén vagyok és rámjön egy erős hisztéria roham.

Szóval megértem milyen fóbiával élni. Vannak fóbiák (mint az enyém is), ami annyira nem zavaró, ok. állatkertben nem megyek be nézegetni őket, meg nem járok erdőbe, Balatonra, de a te fóbiád azért kevésbbé kikerülhető. Egy pókot bárhol lehet találni. Fóbiákat terápia segíségével kezelik. Nem könnyű egy ilyenbe belevágni, mert a terápia része, hogy a beteg érintkezik a fóbiájával. Nálad viszont érdemes lenne elgondolkodni ezen, mert sajnos a fóbiád szinte bármikor okozhat gondokat, pont azért mert egy pók bárhol ott lehet.