Neked milyen érzés depressziósnak lenni?

Hát, sajnos én is több évig az voltam. Szintén éreztem azt a végtelen ürességet. Mindig szomorkodtam, nem törődtem a külsőmmel, kerültem az embereket, féltem, nem volt kedvem semmihez (volt hogy egész nap feküdtem), öngyilkos gondolataim voltak. Az iskolában megjátszottam magam egy ideig, majd elérkeztem abba a fázisba, amikor már semmi sem érdekelt, nem éreztem soha semmit, csak hogy vagyok. De annak értelmét sem tudtam meghatározni. Ekkor már a környezetem is aggódott értem, kérdezték, hogy mi a bajom, de nem mondtam el senkinek. A sírásra képtelen voltam. Utána eljött az a nap, 2015. december 18-án, amikor úgy döntöttem, hogy ezt Én nem szeretném folytatni. Édesapám hatására orvoshoz fordultam, ahol megkaptam a megfelelő kezelést. Rájöttem, hogy akármilyen ürességet érzek belül, akármilyen rossz kedvem is van, ez csak bennem van így, és kívülről senki sem látja. Megkezdtem a társaságba való visszaszokást. Sokat sétáltam, sokat jártam olyan helyen ahol sok ember volt, majd rájöttem, hogy semmiben sem vagyok rosszabb mint a többi ember. Utána egyre csak jobban lettem. Visszatért a régi személyiségem, a vidám, nagyon aktív létem.

A depresszióba nem szabad beletörődni.

18/F