Milyen érzés az alkoholelvonó?

Engem februárban diagnosztizáltak alkohol abúzussal, és javasolták is, hogy menjek el rehabra, erre nemet mondtam, a legfőbb érvem a közelgő érettségim volt. Az elvonót illetően így személyes tapasztalatom nincs, bár van olyan ismerősöm, aki már sokadszor fordul meg ott, és nem sokkal azután, hogy kikerül, mindig visszaesik, bár a többségre nem ez a jellemző. 70%-ban sikerülni szokott a rehabilitáció Szigetváron, ott az úgynevezett Minnesota-modellt alkalmazzák, a pszichiáterem szerint ez a leghatékonyabb. A kezelésről annyit tudok, hogy az AA 12 lépésén és hagyományán alapszik, és, ha jól emlékszem, 10 hónapig tart, ezzel párhuzamos egy rokon vagy közeli hozzátartozó rendszeresen eljár az Al-Anonba, ami az alkoholisták hozzátartozóinak anonim csoportja, hiszen az elfogadott elméletek szerint a szenvedélybeteg a családját is megbetegíti, pl.: a házastárs sok esetben társfüggő lesz. Az alkoholmegvonás, mint olyan egyénfüggő. Ha vannak elvonási tüneteid, tudod milyenek, bár azt ellehet mondani szerintem a Minnesota-modellről is, hogy a kezelés egy rövid gyógyszeres időszakkal indul, erre leginkább a krónikus alkoholistáknak van szükségük, mert náluk jellemző a delírium tremens, ami akár halálhoz is vezethet, ha nincs kezelve. Járok egyébként szociális munkáshoz is, szerinte az AA tagok jelentős hányada átáll a dohányzásra mondván az kevésbé veszélyes függőség. Nekem személy szerint sose voltak fizika tüneteim (leginkább ezért lehet nálam abúzusról és nem dependenciáról beszélni). Én egy ideig megkönnyebbülés ivó voltam, tehát, ha valamilyen helyzet rám nehezedett, az alkoholhoz fordultam, ez eleinte olyan heti 2-3 sört jelentett, egy idő után viszont egyre gyakrabban ittam, és többet, illetve kevertem az italtípusokat. Ezt követően volt egy 31 napos absztinens időszakom, amit teljesen önerőből viteleztem ki abban az értelemben, hogy még nem ismertem a pszichiáterem, se a szociális munkásomat. Arra hogy ekkor vagy a következő nagy kísérletemnél volt segítségemre egy karácsonyra kapott határidő napló, nem emlékszem pontosan, mindenesetre nekem segített, hogy újra rendszert vittem az életembe. Ugye ezután beütött a krach. Megvolt az úgymond visszaesés, néhány nap múlva újra ittam, mondjuk ez már szociális ivás volt. És ekkor elérkeztem február 1.-éhez, amikor az alkohol utáni vágyam és/ vagy leküzdhetetlennek tűnő szorongásom és nyugtalanságom egy 0,25 mg-os Xanax bevételével és némi macskamenta elszívásával próbáltam gyógykezelni, de megint kikötöttem az alkoholnál, itt indul meg a lavina, olyan furcsa tudatállapotba kerültem, mint korábban soha, innentől a történet egy nagyon bizarr öngyilkossági kísérlet lett alkohol illetve fájdalomcsillapító és vegyszerek segítségével. Ekkor ismertem meg a pszichiáterem, havi egyszeri találkozásban egyeztünk meg, és nem ittam 52 napig. Nem szeretnék túlságosan a részletekbe belemenni, és felsorolni mindent, ami ezután jött. A lényeg, hogy ritkult az általam elfogyasztott alkoholmennyiség és a gyakoriság is. Augusztusban például kétszer ittam, egyszer két sört, másszor 3 nagyfröccsöt, mindkét esetben társaságban, tehát már képes vagyok hetekig nyugalmi állapotban lenni alkohol nélkül is, bár többet dohányzom, már olyan napi 20-30 szálat szívok el. Nagyjából ennyit tudok a témáról elmondani.

Szívesen, remélem segített valamelyest.

Olyan erzes mint a halal