Testen kívüli érzés, valóságérzet elvesztése, pánik, neurológiai vagy pszichés ok?
Az előzmények: már megjártam a pszichiátriát 16 évesen pánikrohamokkal, illetve önbántalmazással, lapozzunk, lelki okok voltak, és túlzott hipochondria, és a többieket látva láttam, hogy nem is vagyok olyan beteg. Előfordultak pánikrohamok, kezeltem, minden rendben volt a maga módján.
Emetofóbiám van, rettegés a hányástól, ez egy korábbi betegségem szövődménye, amikor félévet végighánytam, lapozzunk, nem volt vele gond.
És itt érünk lassan közel a jelen problémához. Valamikor a nyár közepén elkaptam egy hányás hasmenéses vírust, egyedül voltam fenn Pesten (a korábbi betegségem miatt, meggyengült a gyomorszájam, fekélyesedett a gyomrom, így borzalmas fájdalmakat élek át hányásnál), nem tudott senki segíteni, és csak fetrengtem, sírtam, el sem tudom mondani azt az érzést, majd a lakótársam bevitt az ügyeletre. Magamtól felálltam ebből, azt mondtam, hogy menni fog, dolgozni fogok megcsinálom. Sikerült. De elnyomtam a félelmeket, a szorongást, kevesebbet jártam társaságba. De itt megint lapozhatunk. Később elkezdtem szédülni, megint éreztem a pánikrohamok felerősödését, és kérdeztem: miért? Nem baj kezeltem. Most egy két hete 40 fokos lázzal, kialvatlansággal hasmenéssel kórházba kerültem. Nem ettem, nem ittam, kikészültem magától a kórháztól is. Pánikrohamok, nem kell ragozni. De aztán utána valami olyat éltem át, amit lehet el sem tudok mesélni. Mintha összeomlott volna az agyam félrebeszéltem, összeestem, azt láttam, hogy fekszem az ágyban és meghaltam, ha el próbáltam aludni rögtön rémképektől felriadtam és megkérdeztem meghaltam e. Fogjuk rá, kialvatlanság. Aztán utána visszajött a Frontin. Bírtam vele. De egyre többször jelentkezett ez a testen kívüli érzés, hogy fekszem és hirtelen olyan mintha kívülről figyelném magam, és nem tudom magam irányítani egyszerűen, és ez olyankor annyira megrémiszt, hogy az agyam traumaként éli meg. És most van az már negyedik napja, hogy abszolút külső szemlélője vagyok az életemnek. Hogy minden ami történik az egy távoli homályos emléknek tűnik. Hogy most is ami közben írok, látom ahogy gépelek, de az agyamhoz csak másodpercekkel később jut el a tudat. Nem tudom egészen megmagyarázni, de képes vagyok elbambulni hosszú percekre. Ma suliban tájékoztató volt négy órán keresztül, és láttam hogy benn ülök, de ha nem szólt hozzám senki gy éreztem meghaltam, és én nem is vagyok ott. Nem bírom már, úgy érzem megőrülök.
Csütörtökre kértem időpontot pszichológushoz. De a kérdés az hogy ezt érdemes neurológiai szempontból is megvizsgálni, vagy ez bizonyos traumák miatt pszichés okok miatt van?
20/L
válasza:Szerintem pszichés (már csak az előzményeket is figyelembe véve).
Derealizáció, deperszonalizáció.
De majd a pszichológus megmondja, ha szerinte neurológiai kivizsgálás kellene.
Rendben köszönöm!
A kérdést lényegében azért tettem fel, hogy hátha valaki átélt már ilyet, és addig is tud túlélési tanácsot adni, mert bekattanok főleg, hogy most egyedül vagyok...
válasza:Ezt mindenki másként éli meg, van olyan, aki retteg, hogy beleőrül, van olyan, aki egyszerűen így él, van olyan, akinek pár percig tart, van olyan, akinek hetekig.
Egyéni tolerancia kérdése, mint a fájdalom.
Azt mondják a hozzáértők, bizonyos pszichés probléméknak velejárója lehet.
Igen ezt én is tanulmányozgatom most.
És azzal is tisztában vagyok, hogy túlreagálom a dolgokat, de ezért is pánikolok, és tartom magam hipochondernek. És jót tett a támpont amit írtál, mert (majd a pszichológus nyilván megmondja, és nem fogom magam diagnosztizálni) magamra ismertem a tünetek alapján, és nem mondom, hogy megnyugtat a tény, hogy ez lehet a bajom, de az, hogy megoldható lehet az hajszálnyit.
Te foglalkozol pszichológiával, vagy éltél már meg hasonló tüneteket?
válasza:Pánikbetegségen én is túl vagyok.Volt pár évem, amit úgy éltem le, hogy még kisérővel sem bírtam kimenni a házból, úgy paráztam mindentől, hogy mi volt az oka? Nos, szerintem a rengeteg stressz, amivel már évek óta küszködtem.
Lényeg, hogy mindaz, ami most is történik veled, évek alatt fölhalmozodott, apró kis hibák, mindenféle történések következménye.A pánikbetegség is magyarán kifejezve, idegkimerültség, ilyen egyszerű, nem valami mágikus kórság ez.téged kimerített a hányós betegséged, meg még biztos jött hozzá ez meg az, na meg lehet hogy egyébb "rossz szokások is", mint rendszertelenség az alvásban, pihenésben, étkezésben, stb.
Nos, a baj már megtörtént, ami a legfontosabb most, hogy pihenj sokat, amennyit csak bírsz, mert az elmondásod alapján neked már annyira kivan az idegrendszered, hogy az már eléggé veszélyes.. .A legfontosabb, hogy ne parázz, az semmit nem javít, csak ront az állapotodon.Készits magadnak napirendet, maiben rendszeres időközönként van felosztva az étkezés és bőséges idő jut alvásra, kikapcsolódásra, pihenésre!!
A dilibogyókkal nagyon vigyázz, azoknak lehetnek nagyon durva mellékhatásai mind szedés alatt, mind pedig akkor, ha elhagyod őket!Lehetséges, hogy épp azoktól szenvedsz.Talán jobb lenne, ha ezeket nem szednéd.Inkább térj át gyógynövény eredetű tablettákra és nyugtató teákra.Ezekből is nagy a választék, hatásuk jó és nincs mellékhatás! Relaxálj, az is nagyon jót tesz, nyugtatja az idegrendszert a tudatos lazítás.A pánikbetegséget más néven vegetatív distoniának is hívják, mivel a vegetatív idegrendszer "elállítódásáról", nem harmonikus működéséről van szó.
Ez visszaállítható, harmóniába hozható, de nem megy egyik napról a másikra.Ez egy hosszabb folyamat.aminek a rendszeresség, pihenés, nyugalom (stresszmentesítés),egészséges életmód az alapja, ez kell hozzá csupán és kijössz a bajból, de nem szabad félbehagyni!
A hányós betegség, gyomorpanaszok miatt ne stresszelj, mert az idegeskedés tovább rontja a gyomor állapotát!A gyomorra is léteznek nagyon jó gyógynövényteák, készítmények, biztos vagyok benne, hogy ez a problémád megoldható, tökéletesen javítható.Ha az orvosod nem tud mit kezdeni vele, ideje akkor orvost váltani!
A testen kívüli élményről: Nos, nekem rengetegszer volt testen kívüli élményben részem, mindenféle egészségügyi probléma és pánik nélkül, csak úgy spontán, de nekem mindig éjszak, álmom után jelentkezett.Én később amolyan spirituális kísérletezgetés lehetőségét fedeztem fel benne.Sokszor a lélek(asztrál test) ha nem érzi jól magát fizikai testében, akkor kilép abból, hogy erőt gyűjtsön, "megkönnyebbüljön".Némileg meglazul a kötelék, de emiatt nem kell bepánikolni. Pánikos korszakomban azonban a derealizációt is megtapasztaltam.Amikor olyan érzés, mintha nem lennék részese a környezetemnek, szinte nem is tudom, hol vagyok, olyan valószerűtlen minden...Na ezt az érzést viszont utálom.Nekem az a trükköm ellene, hogy pár másodpercre becsukom a szemem és ilyenkor mire kinyitom, már meg is szűnt!
Ez ami veled történik neurológiai is és pszichés is.Először a pszichés okok voltak jelen (azt neked kell tudni, mik voltak jelen az életedben,
mik történtek, amik negatívan hatottak rád pszichésen) és az a pszichés nyomás idővel kikészítette az idegrendszered és ekkor már neurológiai jelei is lettek.(neurológiai=idegi).a psziché és az idegrendszer szorosan összefügg.
Pszichológus csak kérdezgetni fog.Pszichiáter meg dilibogyókat is.Igyad a citromfűteát meg egyéb nyugiteát literszámra és aludj sokat, különben bekerülsz a pszichiátriára és ott fognak altatni altatóval, az meg nem lehet kellemes.Jobbulást!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!