Szorongás? Lelki probléma? Mi lehet ez?
Nos, előre is elnézést ha a kérdés egy kicsit hosszú lesz. Az én problémám kb. 2 hónapja kezdődött, amikor ugyanis elkezdtem arra rágörcsölni, hogy vajon normális vagyok-e ( csakúgy spontán ).Az érzést eléggé nehéz leírni, egyszerűen szinte 0/24 azon kattogott az agyam, hogy minden oké-e velem. A hétköznapi dolgaimat rendesen megcsináltam figyelemmel meg minden, de akkor is közben a háttérben ez ott motoszkált a fejemben. Nem is rosszkedvű leszek tőle, mert én attól még egy igazán boldog és elégedett személynek találom magam, nagyon szeretem az életem, de ez az egy "görcsölésem" rendkívül megmérgezi a hétköznapjaimat. Az elején, amikor még rosszabb volt, voltam olyan buta hogy ezt az egészet tovább ingereltem azzal hogy az interneten mentális betegségeknek néztem utána, majd azt hittem, hogy "igen, én ilyen vagyok!" (volt hogy azt hittem hogy depressziós vagyok, vagy kényszerbeteg, vagy bipoláris zavarú vagy szorongásos). Egy idő után megelégeltem, és az iskolapszcihológushoz fordultam vele (nagyon aranyos személy). Sajnos még csak két alkalmon tudtam részt venni, mert ugye jön a nyári szünet, de eddig is annyira jutottunk, hogy én nem vagyok beteg, hanem ez a szorongás lelki eredetű, és kis koromig visszavezethető. Ősszel megbeszéljük hogy milyen terápiára kéne majd járnom, hogy ezt a szorongásos kérget lefejtsük rólam ( ez a metafora nagyon tetszett :D) ugyanis egyszer már átéltem ilyet fiatalabban, arra már nem emlékszem hogy hogyan de elmúlt.Ezt úgy magyarázta meg a pszcihológus hogy úgy tűnik ez nálam ciklikusan jelentkezik, és a terápiával ezeket a ciklusokat megszüntetjük, hogy többet ne forduljon elő az életemben. Mostanában nagyjából már le tudom magam nyugtatni, vannak napok hogy alig jut eszembe, míg ma például megint azon stresszeltem magam hogy emiatt milyen furcsa volt az elmúlt két hónap és hol ronthattam el (ergo a múlton görcsölöm magam). Tudom hogy ki fogok ebből mászni, mert van egy csomó tervem az életre, de ezek a gondolatok be szoktak úszni. ( még annyit hogy a pszcihológus is mondta, hogy mivel ez már kiskoromtól kezdve ott van bennem ne várjam hogy pikk-pakk elmúljon, de el fogjuk tüntetni. Még egy jó példa erre az egészre: például az osztályban remek a hangulat, mindenki önfeledten nevet és jókedve van, beleértve engem is, és erre hirtelen bekattannak ezek a gondolatok hogy én normális vagyok-e. Kérlek nyugtassatok meg, hogy nem vagyok egyedül az ilyesmivel, már ez is sokat segítene. Netán vannak ötleteitek hogy ha ezek be is jönnek mivel csillapítsam le magam, és élvezhessem a nyári szünetet? (sokat fogok utazni és rengeteg tervem van)
Előre is nagyon szépen köszönöm a válaszokat, és köszönöm annak aki elolvasta! :) További szép napot! (15/L)
válasza:Minden rendben van veled!:)
A szorongás pedig nagyon sok embernél előfordul. Van, akinek szakemberre van szüksége, mint neked. Ő segíteni fog minden problémád megszüntetni. Ez egyáltalán nem olyan komoly dolog, a leírásod alapján.
Szerintem élvezni fogod a nyári szünetet :)
Vidám személyiségnek tűnsz, a leírásodon is ez látszik.
Te is leírtad,hogy sokat fogsz utazni és rengeteg terved van. Ennyi elég is ahhoz,hogy élvezd az egészet :)
válasza:Erdemes elmenni egy masik pszichologushoz is, mert a leirasod lapjan ez tipikusan az az eset hogy egy termeszetes ketely merult fel benned, amin annyit ragodtal hogy a vegen mar csak ezen jart az eszed, a pszichologus pedig megprobalja megkeresni a gyerekkori elfelejtett traumaidat. Aki keres az talal ugye es a vegen evekig jarhatsz terapiara, amig a vegen tenyleg beteg leszel.
Masokkal is, mas gondolatokkal elofordul hogy annyit ragodnak valamin hogy egy ido utan mar csak ez jar a fejukben. Ennek a megoldasara nagyon egyszeru gyakorlatok vannak.
Ami a legfontosabb hogy ez minden normalis emberrel elofordul, nem kell hozza semilyen elfojtott, elfelejtett, rejtett gyerekkori problema.
válasza:Nézd, én lelki dolgokkal folalkozom és látom, hogy nálad körülbelül mi lehet a gond. Próbáld meg visszavezetni, hogy mikortől kezdődtek ezek a gondolatok. Történt-e valamilyen trauma veled?
Stresszterapeuta vagyok és nem konvencionális gyógymódok szakkonzulense, energetikai kezelő - gyógyító beszélgetések instruktora. Ha gondolod szívesen elbeszélgetek veled, mert szerintem ezt nem kellene még őszig elhúzni. Illetve a pszichológus nem tud veled sok mindent csinálni, ő is megmondta, hogy ez lelki eredetű, éppen ezért valamilyen szinten energetikai probléma is, illetve az ego játéka. Ez alatt azt értem, hogy pl: remek kedved van, de hirtelen előjön az ego és bekapcsolja azt a porgramot normális vagy e. Vannak technikák az ego kikapcsolására, nem mondom hogy könnyűek, de hosszútávon megéri. :) Írj rám, ha bármilyen kérdésed van, vagy ha meg szeretnéd velem beszélni. :)
válasza:Ne dőlj be a kóklernek, az energetikai gyógyító is gondolom 8 év egyetemet, és rengeteg pénzt ölhetett az oktatásába, ami felruházza olyan tudással, hogy tanácsokat adjon...
Ráadásul képes ilyet leírni, hogy a lelki eredeti (ergó pszchés) gondok megoldásában nem a pszichés gondok megoldására kiképzett szakemberhez fordulj, mert az nem kompetens benne...
Sajnos van, aki tényleg így el is bizonytalanítja azt akinek igazi segítségre lenne szüksége, hiszen gyors és "fájdalommentes" segítséget ígér. Ezzel szemben mit tud a pszichológus? Csak azt tudja ajánlani, hogy együtt fogtok dolgozni a problémán, hogy idővel és munkával változtathatsz, megoldhatod a problémáidat. Hát persze, hogy nem olyan vonzó, hogy energiát kell bele fektetni, de hosszú távon ez hat.
Nem kell másik szakembert keresned, próbáld meg élvezni a nyarat, és ősztől folytatjátok. Agykontroll helyett én keresnék valami közös tevékenységet édesanyáddal, ami kikapcsol mindkettőtöket.
válasza:És személyes tanács:
Olvass sokat. És találd meg azt az alkotási formát, ami leginkább hozzád illik. Én anno rengeteget írtam. Ha beleragadt egy gondolat a fejembe, ott ültem a gép előtt és írtam, ami csak eszembe jutott. Nekem sokat segített, olyan volt mint kifújni a bentrekedt levegőt. Hasznos lehet később visszanézni, kívülről ránézni, akár az iskolapszichológusnak is megmutathatod. Az olvasással meg tágul a világképed, ha szeretsz olvasni, megnyugtat, és ki tudja, talán szembejössz olyan gondolattal, ami segít jobban megérteni a szorongásod.
Ehhez nem kell szakkönyveket olvasnod, sőt, óva intenélek tőle, inkább regényeket keress, ahol a főszereplő hasonló korú, mint te.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!