Depressziós vagyok, öngyilkosságom gondolkodom, kiutat szeretnék, de nem tudom, hogyan. Esetleg valaki tud segíteni?

Pszichiáterhez is mehetsz, ott nem kell fizetni.

Amúgy nekem szociális fóbiám volt, amin sikerült felülkerekednem a buddhizmus segítségével. Lehet rajtad is segítene. A dalai láma szerint azért van annyi szorongó, depressziós ember a nyugati társadalomban, mert a keresztény egyház gyengülésével kiveszett a vallássosság a mindennapokból, márpedig az embernek szüksége van spiritualitásra az életében. Nem tudom te hogy állsz ezzel a kérdéssel, pl. mit gondolsz, mi történik veled a halálod után?

Tedd rendbe a gondolataidat először is! Adj hálát a természetnek, hogy ennyi idősen nem Kongóban egy kopott Kalasnyikovval a kezedben, kiégett érzelmekkel kell lőnöd az ellent, vagy nem Citarum folyóban úszó szemétből kell kiguberálnod a napi betevőre valót.

Ne akarj mindent azonnal! Légy türelemmel! Fog jönni az a lány hidd el, akire vársz.

Vedd lazábban az életet! Régebben én is hasonló cipőben jártam, mint te, aztán eldöntöttem, hogy változtatok rajta. Most már simán leszólítok bárhol bárkit, beszólok a buszon, beszélgetek a boltban...

Keress valami hobbit. Kezdj el pl gyalogtúrázni, feszegetve a határaidat, mind fizikailag, mind mentálisan. Pár hónap után hihetetlen módon megedzi a testet és a lelket is. Plusz példának okáért egy teljesítménytúrán csomó jó fej emberrel megismerkedhetsz.

Tűzz ki magad elé célokat!

Öngyilkosságra meg ne is gondolj! Hawking szavaira annál inkább: "Ez az egy életünk van, hogy megbecsüljük a világmindenséget, és én ezért végtelenül hálás vagyok"

Na gyorsan hányd ki a fejedből ezt a sok ganét! 21 évesen ne mondj ilyeneket, hogy nincs erőd! Mondom tűzz ki célokat, amiket akkor is megcsinálsz ha vércsíkot húzol magad után, ha kilóg a beled, akkor is. És akkor majd látni, érezni fogod az erőt egyre jobban. A gitározás nem jó erre. Próbálj meg úszni. Először tűzz ki 5 hosszt, aztán 10-et, majd 100-at, majd 20 kilométert...

Én 36 évesen vagyok most a padlón, de tudom, hogy a sz*rból is föl kell tudni állni, különben eltaposnak. A világ sajnos ilyen.

Pályaválasztásod, munkád rendben van? Mert a szoc.fób ott is leronthatja a munkaképességet.

Második jól beszél, rengeteg tőled sokkal nehezebb helyzetben élő ember van a világon. Légy hálás Istennek, hogy Magyarországon élsz, van családod, van hol laknod, biztonságod…

Felelősek vagyunk a tetteinkért, nem megoldás az öngyilkosság. Jelenleg védi a tested a lelked (mégha szabadulni is akarsz tőle), ha megölöd magad, kiengeded a kezedből a sorsod irányítását. Isten nem díjazza jutalommal az öngyilkosságot, amikor más megoldási lett volna.

Egy nő beszámolója, aki fiatal korában öngyilkosságot kísérelt meg:

Tamara Laroux Shot Herself, & Went to Hell, Then to Heaven and BACK!!

https://www.youtube.com/watch?v=HGQDkCi-OIY

A szociális fóbia sokban hozzájárulhat a hangulatodhoz, sok energiát kivesz. Értelek, mert én is szorongtam és a munkaképességemet ellehetetlenítette. Engem pszichológus beszélt rá gyógyszerre, és bevált (Citalopram). Még csak nem is durva gyógyszer. Éveket szenvedtem végig nem tudván, hogy gyógyszer segíthetne.

Tanulsz vagy dolgozol?

Legjobb dolog belül megerősíteni magadat, elgondolkodni az élet nagy kérésein, miért van szenvedés, miért igazságtalan a világ, mi az ember helye, a te helyed benne? A vallással kapcsolatban írtad, hogy attól nem lesz valami igaz, mert hinni akarunk benne. Így van, de ezen a téren még nem tájékozódtál szerintem, így nem lehet ítélőképességed hozzá. Létezik igazság: Jézus azt mondta „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”. A többi tanító nem mondott ilyet magáról, csupán keresték az igazságot.

Ha belül erős az ember, mert végiggondolt világképe van, akkor rengeteg megpróbáltatást és szenvedést is kibír, nem a külső körülményektől fog függeni. Nem szabad másik embertől annyira függeni, hogy ha elhagy akkor megölöd magad. Először erősítsd meg magad, utána jöhet a kapcsolat, amely immár nem függőségen alapul majd.

"Én vagyok az út, az igazság, az élet.

Erre Hawkinng: "Tehát, amikor megkérdezik tőlem, hogy vajon Isten teremtette-e a világot? Azt szoktam válaszolni, hogy a kérdésnek nincsen értelme. Az ősrobbanás előtt nem létezett az idő, tehát istennek nem lehetett ideje megalkotni a világot. Ez olyan, mintha meg akarnánk tudni, hogy pontosan hol van a Föld széle. A Föld gömb alakú, tehát nincs széle, fölösleges dolog keresgélni. Természetesen mindenki abban hisz amiben akar, de szerintem az a legegyszerűbb magyarázat, hogy nincs isten. Senki sem teremtette ezt a világot és senki sem irányítja sorsunkat. És mindez egy másik következtetéshez is elvezetett engem. Feltehetően nincsen Mennyország, és nincsen élet a halál után. Ez az egy életünk van, hogy nagyra becsüljük a világmindenséget, és én ezért végtelenül hálás vagyok."

Hihetsz Istenben, Allahban, vagy a buddhizmusban, de akár hihetsz Hawkingban is. Én utóbbit javaslom. Tiszta gondolatmenet, matematikailag korrekt következtetések, és színtiszta konzekvenciák. De ez igazából nem is hit, hanem a tudomány tisztelete.

Kérdező, nem akarlak kényszeríteni semmire :), nekem segített a hit, (amely nem hiszékenységen alapul, ugyanis utána olvastam, miben hiszek.)

73%-os válaszoló,

Hawking attól hogy zseni egy adott területen, nem feltétlenül ért egy másik területhez is azon a szinten. Olvasd el Platón: Szókratész védőbeszédét, többek közt azt figurázza ki, hogy azok akik egy adott területhez értenek, pökhendien azt hiszik, a világ végső kérdéseihez is jobban értenek. Más miatt is érdemes elolvasni.

Jung neves pszichológus talán kompetensebb a témában:

„Életük delén, azaz 35 éven felül túli pácienseim közt egyetlen egy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség volna. Végső soron mindegyik abba betegszik bele, hogy elvesztette azt, amit eleven vallások mindenkor megadta híveiknek, s egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét, aminek természetesen semmi köze felekezethez vagy egyházi hovatartozáshoz.”

„Osztom azt a meggyőződést is, hogy az igazi vallásosság a legjobb gyógyszer minden lelki szenvedésre.”

"A vallás a lélek el- és felismerése, és egyszersmind a lélek lényegének megnyilatkozása és megnyilvánulása. A nagy összefüggés elvesztése a legfőbb neurotizáló tényező."

(Kiegészítő info: Jung nem értette meg a kereszténységet egyébként, mint ez megnyilatkozásaiból kiderül. De mint pszcichológus megfigyelte a hit nélküliség, a lélek létezése el nem ismerésének betegítő hatását)

9-es válaszoló!

Hawking kompetenciáját ebben a témakörben én nem kérdőjelezem meg.

Az ember az egyetlen élőlény a Földön, amelynek van haláltudata. A törzsfejlődés során, amikor ez megjelent, onnantól kezdődik a vallásosság története is. Mondhatni szükségszerűen alakult ki.

Az ember nehezen tudja elfogadni, hogy a halála után nincsen semmi, számára megszűnik az idő. Emiatt mindig is keresett valamilyen fajta megnyugvást magának, hogy igenis van felsőbbrendű lét (istenek), van lélek, amely a halállal nem szűnik meg létezni, egy más formában tovább él. Én ebben nem hiszek, Hawking nézeteit osztom.

De mint Hawking is mondja, természetesen mindenki abban hisz, amiben akar.