Depressziós vagyok és nem tudok kimozdulni ebből az állapotból. Mit tegyek?

Nagyon rosszul érzem magam, a napjaim annyiból állnak, hogy elmegyek suliba, ott elvagyok az osztálytársaimmal, vannak "barátaim", de igazán sosem érzem jól magam, nem olyan vagyok, aki egész nap csendben ül, sír, vágásokkal a kezén, de hiába mosolygok, nevetek, egész nap igazán sosem érzem jól magam. Aztán hazajövök és agyon stresszelem magam, hogy mennyit kell tanulni másnapra, nagyon maximalista vagyok és emiatt folyamatosan szorongok, főleg, ha azt látom, hogy le vagyok maradva így akár éjszakákat is végig tanulok, hétköznap nagyon keveset alszok. Hétvégén nem csinálok semmit, átalszom az egész napot szó szerint. Egyszerűen fáj minden, de nem tudom miért, nem találom a helyem, nincsenek céljaim, nem bírom ezt a megfelelési kényszert, nem érzem jól magam a korosztályommal, felnőttek társaságában egy kicsit jobb, velük sokkal jobb elbeszélgetni, elmerülni egy-egy témában, de mindig azzal jönnek, hogy Nekem még a saját korosztályommal kell barátkoznom, ami tök jogos és igaz és én sem értem miért nem jó ez Nekem. Nem látom semminek az értelmét és ha szünet van, akkor nem is csinálok semmit, nagyon ritkán megyek társaságba, ha mégis alig várom, hogy hazaérjek, igazából egész nap sorozatokat nézek és alszok. És ami a legijesztőbb, hogy bár rossz ez így nekem, de egyszerűen nem akarok változtatni, vagyis próbáltam már, hogy többet kimozdulok stb de annyira rossz volt, hogy nem bírtam sokáig. Voltam pszichológusnál/pszichiáternél, nem volt sok haszna meg a szüleim is nagyon ellene voltak, szerintük nem kell az nekem így abbahagytam. Bár úgy érzem, hogy egy pszichológus jól jönne azért. De komolyan nem érzem, hogy van ebből kiút

17/L