Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » KI miért és hogyan akar/akart...

KI miért és hogyan akar/akart öngyilkos lenni?

Figyelt kérdés

Lehet, hogy már unjátok, ezt a sok öngyilkossági kérdést, de tényleg szeretnék rájönni, hogy kinek milyen probléma vezethet el idáig. Mert én is szerettem volna az lenni, csak én úgy tartottam, hogy ilyenért nem szabad, és szeretnék mérlegelni, hogy nektek mi a problémátok amiért meghalnátok!

Bunkó válaszokat nem kérek, nincs arra szükségem!


2010. márc. 8. 09:16
1 2 3
 1/25 anonim ***** válasza:
57%

Aki akart, az meg is tette. Tehát nem válaszolhat.

Amúgy pedig nincs semmi olyan dolog, ami miatt feltétlenül érdemes élni.

2010. márc. 8. 09:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/25 anonim ***** válasza:
53%

energiaitalra tabletták mit okoznak? majdnem 20 tabi


és faj az, ha vlki vonat elé ugrik?

2010. márc. 8. 09:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/25 anonim ***** válasza:
A kilátástalanság vezet arra az útra.Amikor bármerre fordulsz nem látsz kiutat,sehol semmi remény.Amikor én így voltam,azt éreztem,a legjobb lenne nem lenni,de az öngyilkossághoz ködös tudat kell,az igazság pedig az,hogy a végén minden elsimul.
2010. márc. 8. 09:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/25 anonim ***** válasza:

...egyébként amiért én megszűntem volna,az egy gyógyíthatatlan betegség.

Egészen biztos,hogy aki ma öngyilkos lesz,az később mindig megbánná,hiszen ha kicsit eltávolodunk a problémánktól,ráláthatunk,és lehet,hogy önmagától megoldódik.

2010. márc. 8. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/25 anonim ***** válasza:

1.kilátástalanság 2. bűntudat


azt hiszem ez az az összetétel, ami majdnem elvitt

2010. márc. 8. 10:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/25 anonim ***** válasza:

Az én egyik ismerősöm pont két hete lett öngyilkos. Becsődölt a vállalkozása, több milliárdos adósságot halmozott fel. Egyik este leitta magát, másnap reggel a felesége találta meg a cégük udvarán. Őszintén szólva baromira dühös vagyok ha ilyenekről hallok, amit ő csinált kifejezetten gyávaság. Ő már nem szenved, de a családjára hagyott mindent... a nagyobbik gyereke most 13 éves, hogy fogják ezt a rengeteg adósságot "túlélni"? Hihetetlenül önző volt tőle szerintem.


Nekem is megfordult a fejemben kis tini koromban az első nagy szerelmi csalódásnál. Persze merszem sosem volt megtenni, segítséget senkitől nem kértem így nem is kaptam, kilábaltam belőle egyedül nagy nehezen. Aztán egyik barátnőm rákos lett, két kézzel kapaszkodott az életbe, másfél évvel később még is elment közülünk. Ez megtanított arra, hogy az ami sokszor nyomorultnak tűnik, igazából baromira nagy kincs. Valaki bármit megadna azért hogy élhessen még, akkor én csak így eldobnám magamtól? Azóta ha mélyponton vagyok és kilátástalannak tűnik minden, próbálok erre koncentrálni... a halott barátnőmre, aki biztos adna két taslát akárhányszor csak eszembejut az öngyilkosság gondolata. Amíg az ember mellett áll valaki, tök mindegy hogy kutya, vagy anya, vagy egy barát, addig MINDIG van mibe/kibe kapaszkodni!

2010. márc. 8. 15:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/25 A kérdező kommentje:

15:27-es

teljesen igazad van, kétszer is végigolvastam.

Részvétem a barátnőd miatt, nem lehet könnyű..

2010. márc. 8. 17:07
 8/25 anonim ***** válasza:
reménytelenség
2010. márc. 8. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/25 anonim ***** válasza:
Elegem van az életböl az emberekböl,nem vagyok fontos senkinek, nem tudom eltartani magam szorongásos gondjaim miatt
2010. márc. 9. 00:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/25 A kérdező kommentje:
nos, rám leginkább az utolsó válaszoló válasza igaz rám
2010. márc. 9. 20:34
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!