Lehetséges hogy valaki kőkeményen depressziós legyen több mint 10 éve és még éljen?

A neten kismillió leírás van a depresszió tüneteiről. Olyan tesztek is vannak amit orvosok használnak a depresszió megállapítására.

Nem ragozom a dolgot.

Nálam a tünetek, jellemzők java része konstansan jelen van legalább 10 éve vagy régebben.

Semmiféle emberi kapcsolatom nincs a legszűkebb családon túlmenően, nem is vágyok senkire, egyre jobban gyűlölöm az embereket, utálom magam, utálom a munkám, utálom az életem, semmiféle célom nincs és nem is volt soha, elvégeztem két egyetemet anélkül hogy a leghalványabb tervem is lett volna a diplomákkal, elvégeztem mert miért ne, saját magamat egy nullának egy rakás szarnak egy hulladéknak egy baromnak egy ütnivaló idiótának tartom, úgy gondolom nekem semmi se jár, én nem kérek magamnak ki semmit ha a melóhelyen úgy beszélnek velem mint a kutyával eltűröm, hiszen egy ilyen szar alaknak ez jár, nem mondom azt hogy „kikérem magamnak, velem így ne beszéljenek”, nem gondolom, hogy én ennél többet érdemlek, inkább azt gondolom örülhetek hogy egy ilyen rakás szarnak ennyi is jutott, nem volt soha az életben barátnőm, egyszerűen nem tartom elképzelhetően hogy én bárkinek is kellenék így soha nem is próbálkoztam ismerkedni. Barátaim sose voltak, soha nem jártam senkivel sehol, sose voltam buliban randin stb.

Nem is próbálok semmit se változtatni eleve totál esélytelennek látom a dolgot, öngyilkosságra készülök vagy 10 éve, de még nem szedtem össze a bátorságom, nem is érdekel mi lesz velem, ha megbetegednék nem mennék orvoshoz, csak legyintenék, hogy legfeljebb megdöglök, na és, már a saját családom is terhemre van minden és mindenki idegesít voltaképp.

Nem folytatom. Ebből is talán látszik, hogy pszichiátrián lenne a helyem.

És mindezzel együtt megvagyok élek bejárok dolgozni sportolok, olvasok, épp újabb egyetemre készülök (de minek? Csak úgy).

Szóval most akkor ilyenkor mi van?