Depressziós vagyok?

20 éves fiú vagyok. Igen, érzem magamon hogy férfinak nem mondhatom magam. Soha nem volt barátnőm, bár úgy érzem sokszor lehetett volna már rá esélyem, mégis féltem tőle. Ha egy nővel kezdek el beszélgetni rettegek, félek. Félek hogy mit gondol rólam, elakad a szavam, izzadok, nagyokat nyelek. A közeli barátaimmal nagyon jól érzem magam, bármiről elbeszélgetek, viszont ha egy idegen is ottvan már nem tudok úgy kibontakozni.

Facebookon ismerkedtem meg egy csodás lánnyal közös érdeklődés alapján. Többször utalt rá hogy találkozzunk de eddig mindig halogattam. Kiderült hogy az egyik szomszédom a legjobb barátnője, így őt is elkezdtem kerülni nehogy rossz véleményt tudjon alkotni rólam. Tudom hogy ilyet egy normális ember nem tesz. Úgy volt hogy találkozni fogunk egy koncerten. El is mentünk mindketten, de nem úgy sült el ahogyan azt vártuk. Megijedtem, menekültem tőle. Láttam hogy vár rám, fél percenként körbe tekint és borzalmasan éreztem magam hogy nem megyek oda hozzá. Elbújtam mint egy kisgyerek és a koncert alatt végig csak őt figyeltem, majd hazamentem és sírtam.

A mostani hétvégén egy újabb találkára kerülne sor, de nemtudom mi tévő legyek. Hogy a barátnői is ott lesznek az bőven rontja a dolgot. Teljes káosz az elmém, nem tudok aludni, szívverésem az egekben. Ami biztos az az hogy önbizalomhiányos vagyok. De depressziós is? Régebben azt hittem hogy elmúlik és mindig csak halogattam a barátnő szerzést hogy majd ráérek... De most itt az alkalom, nem találkoztunk de úgy érzem hogy ő az igazi. Nem csak attól félek hogy csalódott lesz a találkozásunk után (az hogy megcsókolni nem merném egy millió %), hanem hogy én is teljesen összeomlok majd utána. Bár ha elveszíteném anélkül hogy találkoznánk, valószínűleg ugyan ez lenne a végeredmény.