Csak én vagyok az a nyomorék, aki szilveszterkor is otthon ül, sír, vagdos, szorong, remeg?

Csak azon lehet segíteni aki akar magán.Szociális szorongás és depresszió egy gyógyíthatatlan betegség most komolyan ezt akarod hallani? Úgy védekezel mintha be kellene bizonyítanod hogy menthetetlen vagy,pedig nem vagy az.Másoktól meg hiába vársz választ bemeséled magadnak hogy mekkora bajaid vannak mikor a környezettben jó pár ember lehet akinek rosszabb dolga volt mint neked csak nem fogja más dolgokra csak magára. Depressziós vagy? Szorongsz?Ez nem a környezeted hibája nem is így alakult 100% ig te vagy a hibás és nem valami csoda szóra kéne várnod vagy nem tudom mit akarsz itt hanem önmagadba nézned és változtatnod.

Nem biztos a szomszéd postás a hibája.Az hogy depressziós lettél szorongsz nem a te hibád,viszont az hogy vagdosod magad és reménytelennek mondod magad már az.Saját magad fogságába kerülsz ha így állsz hozzá.Saját magadat csak te tudod meggyógyítani ha nincs körülötted senki.

Engem is bántottak az emberek keményen elég szar életem volt.Én fél év alatt jöttem rendbe,első lépés az volt hogy nem számít menyire szomorú vagyok nem sírok mert ha előzö nap sírtam másnap már alapból jött rám az inger.Ez egy örök kör a tegnapi nap rossz volt mert depis voltam emiatt roszul érzem magam,ha 1 napra már megtudod szakítani másnap már sokkal jobban vagy nehéz elmagyarázni na meg pszichologus sem vagyok lehet hülyeségeket magyarázok csak érted segíteni szeretnék.

Most kellene megtervezni, hogy ne ilyen év legyen a következő, összeírni hogy mi az amit meg szeretnél próbálni, amin változtatni szeretnél, amit a szakembertől meg szeretnél kérdezni, mi az ami most rossz és nehézséget okoz (hogy egyedüllét alatt milyen gondolataid vannak) ezt leírod és megbeszéled a szakemberrel akihez jársz.

Kedves 27-es! Lehet nem veszed észre, de egyik szavad üti a másikat. Az ilyen szorongások, meg szoc. fóbiák bizony a külső hatások miatt alakulnak ki. Nem vagyok szakember, de hü.lye sem, hogy ezt ne tudjam, mert látom. Akiknek ilyen bajaik vannak ismerőseim között, mindegyiknek rossz gyerekkora volt. Tök mindegy mi történt pontosan, de durva traumák érték és később mikor elérte a fiatal felnőttkor derekát, akkor érték váratlanul a borzalmas rosszullétek, a légszomj, a halálfélelem, ájulás, pánik, sorolhatnám. A semmitől nem alakul ki és senki sem akkora marha, hogy saját magának okozzon ilyen dolgokat, ez kialakult a sok feldolgozatlan dolgoktól, vagy épp az idegei mentek tönkre, nem tudom, de egy biztos, hogy iszonyat nehéz vele megküzdeni. Nagyon el tud hatalmasodni és ha nem tud egyedül kimászni, kell segítség, de intenzíven kell részt venni és meg kell mindent tenni, hogy kijöhessen ebből. Szembe nézni a félelmekkel, stb., stb., nem könnyű dolog az biztos, talán évekbe is telhet, de ha begubózol kedves Kérdező és leírod magad, akkor nem lesz változás. Akarni kell a változást és inni, hogy te is tudsz egészségesen működni. Szervi bajod nincs és addig jó! Tegyél magadért és állj talpra. Kérj segítséget, keress addig, amíg nem találod meg a te szakemberedet! Az élet tiszta küzdés, ne add fel magad! Ennél jobb tanácsot én nem tudok adni. Magadért neked kell tenned, a pszichológus, pszichiáter csak irányít, a nehéz harcot önmagaddal szemben neked kell megvívnod!

Nem inni, hanem hinni. :) Bocs elírtam.