Csak én vagyok az a nyomorék, aki szilveszterkor is otthon ül, sír, vagdos, szorong, remeg?

De ne a negatív dolgokat mond magadnak, mert azt el is hiszed és azt szívod be magadba. Addig amíg azt mondod hogy ezt sem tudod meg csinálni, meg munkaképtelen vagyok, meg semmit nem érek, persze hogy képtelen vagy normálisan élni. A gondolkozásodon kéne változtatni. Ki lehet belőle jönni, csak higgyél magadban és pozitívabb dolgokra gondolj. A sok hü.lyeségneka miket bemesélsz magadnak annak az ellenkezőjét mondjad, hogy meg tudod csinálni, jól tudod érezni magad. Kezd jel ismerkedni. Én ezt nem tudom megérteni, borderline-os vagy? Ha az is vagy, abból is ki lehet jönni, nem igaz, hogy nincs kiút.

Gondolj arra, nem egyedül vagy, aki Szilveszterkor is egyedül van. Én is egyedül vagyok, nem megyek sehová, de nem is nagyon kívánkozom. Nekem is sok bajom van, de nem panaszkodom. Jó persze én nem is vagyok beteg, semmi mentális bajom nincs, de azt nem mondom nem szoktam magam alatt lenni. De ahogy te gondolkozol az nagyon nem jó. Vagdosással nem mész semmire, csak ronda lesz a bőröd, bekerülsz a zártra, vagy nem tudom hova, és? Szétgyógyszereznek, nem hinném, hogy az jó. Hallgass zenét, próbálj ismerkedni, vagy sétálj egyet, süss valamit, annyi mindent lehet csinálni. Te pl. mennyire foglalkozol a hozzádtartozóiddal? Mert ha ők leszarnak az egy dolog, te mit teszel a kapcsolatért?

Én 3 pszichológuson mentem keresztül, mire a mostanihoz kerültem, akihez nem csak hogy TB alapon, tehát ingyenesen járhatok, de még jó is. Törődik velem, remek észrevételei vannak és nagyon sokat segít. Szóval ne add fel a szakember keresést. De ha másképp nem megy, érdemes lenne egy pszichiáterhez is elnézned, mert elviselhetőbbé tudja tenni a mindennapokat, amíg ténylegesen nem gyógyulsz.

Én csak azt tudom mondani, hogy régóta szenvedek a magam bajától, az emberek általában egy kukkot se értenek abból, hogy mi bajom, így inkább csak a diagnosztizált betegséggel magyarázkodom és letudom ennyivel. Nagyon sokszor szeretném feladni, nagyon sokszor tűnik reménytelennek. De olyan segítséget és támogatást kapok, hogy nem adom fel és néha, szebb napokon hiszem hogy egyszer majd minden rendben lesz. Küzdök. És az én családom se könnyíti annyira a dolgomat.

Szóval hogy én mit csinálnék a helyedben? Más szituációban, hasonló érzelmi helyzetben voltam. Hozzám akkor odajöttek és elmondták hogy már rég beláttam hogy segítség kell, hisz kipróbáltam pár pszichológust, akkor most miért várom, hogy ha egyedül csinálom minden jobb lesz? És felvetették hogy talán itt az idő, hogy pszichiáterhez is elmenjek, mert talán itt komolyabb segítség kell. Pedig az illető nem is tudott az önsértő viselkedésemről. Csak minden másból jutott erre a következtetésre. Megmondta milyen számot hívjak fel, hova menjek, elindított az úton amin azóta is megyek és ahol annyi támogatás kaptam már, hogy úgy érzem nem is érdemlem meg.

Tehát amit én tennék a helyedben: megbeszélném magammal, hogy még nem tettem meg minden tőlemtelhetőt és hogy igenis kaphatok segítséget. Megbeszélném magammal, hogy helyre akarok jönni. Vagy legalábbis azt, hogy két út van. Az egyik a halál, a másik pedig hosszú, tele küzdelemmel, fájdalommal, de egy csomó jóval is talán. A halálból vissza nem térhetek, de ezt az utat addig járom, amíg akarom. Félév múlva is mondhatom, hogy ennek nincs értelme, én meg akarok halni. És akkor újra elgondolkozhatok, hogy vajon megtettem-e mindent, vagy van még valami, amit nem próbáltam? Mert annak nincs értelme, hogy egy helyben szenvedsz. Valamerre menni kell.

Mindig van holnap amíg adsz esélyt neki és mindig lehet jobb, amíg adsz esélyt neki. Ha egyedül vagy szilveszterkor, szerintem nem érdemes ezt a napot másként kezelned mint a többit. Legfeljebb kelj fel még a napfelkelte előtt, nézd meg az első napfelkeltét a jövőévben és éld át a reményt amit az a szép látvány adni tud. Fogadd meg, hogy megpróbálod és kérj szakszerű segítséget! Az én idei évem is katasztrófa volt, nem vágyom a következőre, ünnepelni se nagyon akarok, de az egyetlen fogadalmam az lesz önmagamnak, hogy mindent megteszek, hogy 2015 jobb legyen. Kitartást, ne hagyd el magad! Ha akarod írhatsz és beszélgethetünk kicsit. 19L

Nekem is írhatsz, hasonló helyzetben vagyok én is.

22/F

Én is itthon ülök.

Haverjaim mind máshol külömböző helyeken buliznak.

-

éngem meg nem hivtak sehova

itthon kell ülnöm.

szoronganom,depiznem.

17/F