Teljesen tönkrementem bele érzelmileg, hogy ilyen a mellem húszéves koromban, mit tehetnék?

[link]

A képen láthatjátok, hogy a mellem annyira lóg, hogy gyakorlatilag a bimbók lefelé néznek. És ez nem egy olyan dolog, hogy majd edzek és megváltozik. Ráadásul az udvara is nem valami jól körülhatárolt dolog, hanem egy nagy homályos szalámi. Olyan az egész, mint egy undorító kiklopfolt nyers hús és emiatt a dolog miatt gyűlölöm a testem.

De annyira, hogy emiatt nem merek fiúkkal beszélgetni, soha nem volt barátom, nem csókolt meg senki, még csak kézfogás sem. Egyszerűen undorítónak tartom a testem.

Most lesz életemben először randim egy fiúval, de azon gondolkozok, hogy mégsem kéne belemenni, mert nyilván ő majd egyszercsak többet szeretne és ha meglát meztelenül, elhányja magát.

Annyira gusztustalan vagyok és nem tudom, mit tehetnék.

Gondolkodtam a plasztikai műtéten, de egyrészt nincs túl sok pénze a szüleimnek (én még tanulok) másrészt nem merném ezt így elmondani anyukámnak.

Bárcsak ne is lenne egyáltalán mellem :( komolyan azt kívánom, bárcsak holnap kiderülne, hogy mellrákom van. Annyira undorodom magamtól húszévesen.