Tenyleg nincs szuksegem pszichiaterre/pszichologusra?

16 eves vagyok evek ota sulyos panikbeteg, de mar kisebb koromban is sokat szorongtam. Mara mar odaig fajult a dolog, hogy ha utcara jell mennem ramjon a rosszullet, amit iszonyatosan nehez legyozni, van, hogy a buszra nem merek felszallni, vagy boltba nem megyek be, mert onnan nincs "menekulesi" lehetoseg. Vagy egy tanorat isu nehez vegigulni, mert tudom, hogy nem rohanhatok ki a terembol. Szunetbe nincsen semmi gond. Van, hogy napokig nem tudok enni, a gyomrom teljesen tonkre van. Alhasi fajdalmakkal jarjuk az orvosokat hetek ota, iskolaba se tudok jarni es nincs semmi bajom, pedig kizartnak tartottam, hogy ez a fele sokaig fennallo fajdalom psziches is lehet. Egyre tobbet jar a fejembe az ongyilkossag (meg nem tennem meg). Barataim vannak, de egyre kevesebb kedvem van veluk barhova is menni, mert ha egy ideig el is terelik a figyelmem barhol.ramjon a rosszullet. Lovagolni jarok, erdekes ott sokkal.ritkabban van panikrohamom, ott egesz jol erzem magam. Ma a leletekkel voltam a haziorvosnal, aki teljesen bolondnak nezett en pedig kertem tole a pszichiatrira beutalot es nem kaptam (elmondtam.neki ezeket), azt mondta, hogy csak magamon tudok segiteni es meg pszichologust sem ajanl.mert tobbet ront, mint hasznal. Teljesen elvette mindentol a kedvem:( Azt hittem van kiut ebbol, ha segitseget kerek. Evek utan raveszem magam, mert rajottem, hogy egyedul cssk rosszabb lesz erre ennyi? Van egy felnott ismerosom aki olyan nekem, mint a masodik anyukam, ra mindenben szamithatok de ebbe nem, szerinte sincs semmi bajom es o se asszisztal ehhez. Tenyleg nincs szuksegem.ra? De akkor mit tegyek?