Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Más is fél ennyire a haláltól?

Más is fél ennyire a haláltól?

Figyelt kérdés

1 hónapja volt egy autóbalesetem, amikor csúszós időben belecsúsztam félig egy árokba és kb 1,5 méteren múlt, hogy nem a fának csapódtam. Én nem sérültem meg, barátnőm csuklója viszont eltört. Nekem még sosem volt ilyen balesetem, nem voltam nagyon beteg sem, el sem vesztettem még senkit. Eléggé sokkot kaptam, ráadásul azóta minden apró dolog miatt kiborulok és halálfélelmem lesz. A barátnőm rosszul érezte magát egyik nap és egyből arra gondoltam, hogy meg fog halni. Ha megyek át egy zebrán, rettegek, hogy mi van, ha elgázol valami. Nem depresszió, ami történik velem, csak iszonyatosan félek attól, hogy valamelyik családtagomat, barátomat vagy a barátnőmet elveszítem. Rosszul leszek, ha a TV-ben azt hallom, hogy valaki meghalt ilyen balesetben vagy olyan támadásban. Mindenhol azt mondják, hogy a halál természetes folyamat, de ha olyan természetes és az élet olyan rövid, akkor ez nem lehangoló? Van egy ember érzésekkel, célokkal, vágyakkal és mégis olyan hamar véget érhet az élete. Ez nem borzalmas? Más is fél a haláltól vagy mások ezzel nem foglalkoznak?

20/L


2010. jan. 23. 16:08
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
100%

Énis félek tőle kicsit,de egyszer úgyis meghalok.

De én pl. olyan valaki miatt képes lennék meghalni,akit szeretek.

2010. jan. 23. 16:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim válasza:
100%

Pont ma olvastam el egy könyvet, ami egy kilencéves fiúról szól, aki rákos, és 12 napja van hátra az életből. Egy öreg hölgytől - aki a legjobb barátja -, azt a tanácsot kapja, hogy éljen meg minden napot úgy, mintha tíz évet öregedne. Ő pedig mindent megél kevesebb, mint két hét alatt: szerelmet, családot, boldogságot, szomorúságot.

Ebből szeretnék "idézni":

"Próbáltam megmagyarázni a szüleimnek, hogy az élet fura ajándék. Először túlbecsüljük, azt hisszük, örökké élni fogunk. Aztán alábecsüljük: rongyos, piszkos, túl rövid, majdhogynem eldobjuk magunktól. Végül rájövünk, hogy nem is ajándékba, csak kölcsönbe kaptuk. Akkor megpróbálunk rászolgálni a kölcsönbe kapott ajándékra."


És még egy jó tanács, szintén ebből a könyvből:

"És elmondtad a titkodat: mindennap úgy nézz a világra, mintha először látnád. Megfogadtam a tanácsodat és a gyakorlatban is alkalmaztam. Életemben először. Néztem a fényt, a színeket, a fákat, a madarakat, az állatokat. Jó mélyet szippantottam, és lélegeztem. Hangok szálltak felfelé a folyosón, mintha egy katedrális boltívei felé szállnának. Éltem. Reszkettem az örömtől, hogy élek. Csodálatos volt!"


Kérdésedre felelve: én nem félek a haláltól. Véleményem szerint a halál már a megnyugvás, a probléma mentes lét legnagyobb fázisa.

Szerintem valamilyen fokon normális, hogy a baleseted óta óvatosabb vagy, de ha ezt nagyon-nagyon túlreagálod, beteg is lehetsz. Paranoid. Üldözésmániás. Csak egy kicsit próbálj meg felülkerekedni a félelmeden, és nem azon rágódni, hogy mi lett volna, HA. Hanem inkább örülni, hogy nem történt meg. :)

2010. jan. 23. 16:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
91%
mindenki meg fog halni előbb utóbb. és hiába aggódsz egyszer sajnos úgyis bekövetkezik. próbáld meg az élet pozitív dolgait nézni, mert ha rettegsz akkor azzal azt az időt is megkeseríted míg élsz. szerintem nincs olyan ember aki ne félne a haláltól. nekem néha éjszaka van ilyen halálfélelmem ha nem tudok aludni és elkezdek agyalni ilyeneken. szerencsére nem sokszor fordul elő.
2010. jan. 23. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
100%
Tényleg megváltoztathat mindent még egy kis baleset is. Régebben nem féltem szinte semmitől. Imádtam jeges úton behúzni a kézi féket, az sem zavart ha valaki 200-al ment, aki mellettem vezetett a kocsiban, sőt tetszett is nagyon! Egyszer volt olyan, hogy páran ültünk a kocsiban, a vezető előzött és tényleg csak egy hajszál választott el, hogy ne menjünk neki a szembe lévő kocsinak. Mindenki sikoltozott,sírt én meg teljesen nyugodt maradtam, és csodálkoztam, hogy miért gondolják, hogy nekünk lehet valami bajunk.Stb. Na ez akkor változott meg, amikor én is belefordultam az árokba.Semmi bajom nem lett, még a kocsinak sem.Mégcsak nem is fájt semmim. De azóta kocsiba is csak úgy merek ülni, hogy lassan megyek, ha más vezet nem engedem, hogy gyorsan menjen, ha előz már kiráz a hideg.Még a buszban is nézem, hogy mikor és honnan jön kocsi, nehogy neki menjünk.
2010. jan. 23. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:
93%

de csodás ez az idézet!! És milyen igaz! Nekünk is így kéne élnünk!

Én nem a haláltól félek,hanem a betegségektől,amikbe meghalhat az ember. Ami szenvedéssel jár.De ettől nagyon :( ezért is próbálok úgy élni,hogy öregkoromra minimalizáljam a súlyos betegságek kialakulásának esélyét.

2010. jan. 23. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
93%
Én 30 éves vagyok,nekem még nem volt semmilyen balesetem. Tini koromban úgy 13-14 évesen volt borzasztó halálfélelmem,mai napig nem tudom miért. Annyira hogy aludni nem tudtam,sokszor elkapott a fuldokló sírás. Folyton arra gondoltam hogy milyen lesz majd a föld alatt,nem fogok tudni semmiről és hogy megesznek a férgek. Akkor pedig még nem halt meg senki a családomban. Azóta már sokan meghaltak köztük apukám is,és már egyáltalán nem érzek félelmet. Én attól sem viszolygok hogy a halottat megnézzem.
2010. jan. 23. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
91%

Előző, leírnád légyszi ennek a könyvnek a címét? érdekes lehet.


Egyébként szerintem a halál csak akkor megnyugvás, ha valakit már nagyon öregen és/vagy betegen ér. Ha fiatalok, ártatlanok halnak meg, az szörnyű. Igen, én is félek a haláltól, mert nem tudhatom, hogy mennyi idő van még hátra.

2010. jan. 23. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:

Én nagyon félek a haláltól, meg attól hogy meghal valakim..:(


Van sokszor olyan hogy nem merek elaludni mert félek h soha többé nem ébredek fel..:(

16L

2010. jan. 23. 16:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:
91%
Sajnos jobb, ha hozzászoksz ehhez az érzéshez. Te még csak most fogtad fel igazán szerintem, hogy az élet véges. Sajnos nekem ez már 8 évesen sikerült, azóta is sorra halnak meg mellettem az emberek. :( Hétfőn is temetésre megyek, de már nem tud "meglepni" a dolog. És minél idősebb lesz az ember, ez annál inkább az élete részét fogja képezni. Csak valaki depresszióba süllyed ettől, valaki meg megpróbálja elfogadni.
2010. jan. 23. 16:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:
én valahogy mindig csak a fulladásos haláltól féltem, félek. Az szerintem nagyon rossz lehet. Akarnád beszívni az éltető levegőt, és egyre csak kevesebb és kevesebb van és egyre fájdalmasabb. Az nagyon rossz lehet. Magától a haláltól nem félek, szerintem is az lesz majd a megnyugvás és a problémamentesség állapota.
2010. jan. 23. 22:31
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!