Más is fél ennyire a haláltól?
1 hónapja volt egy autóbalesetem, amikor csúszós időben belecsúsztam félig egy árokba és kb 1,5 méteren múlt, hogy nem a fának csapódtam. Én nem sérültem meg, barátnőm csuklója viszont eltört. Nekem még sosem volt ilyen balesetem, nem voltam nagyon beteg sem, el sem vesztettem még senkit. Eléggé sokkot kaptam, ráadásul azóta minden apró dolog miatt kiborulok és halálfélelmem lesz. A barátnőm rosszul érezte magát egyik nap és egyből arra gondoltam, hogy meg fog halni. Ha megyek át egy zebrán, rettegek, hogy mi van, ha elgázol valami. Nem depresszió, ami történik velem, csak iszonyatosan félek attól, hogy valamelyik családtagomat, barátomat vagy a barátnőmet elveszítem. Rosszul leszek, ha a TV-ben azt hallom, hogy valaki meghalt ilyen balesetben vagy olyan támadásban. Mindenhol azt mondják, hogy a halál természetes folyamat, de ha olyan természetes és az élet olyan rövid, akkor ez nem lehangoló? Van egy ember érzésekkel, célokkal, vágyakkal és mégis olyan hamar véget érhet az élete. Ez nem borzalmas? Más is fél a haláltól vagy mások ezzel nem foglalkoznak?
20/L
Énis félek tőle kicsit,de egyszer úgyis meghalok.
De én pl. olyan valaki miatt képes lennék meghalni,akit szeretek.
Pont ma olvastam el egy könyvet, ami egy kilencéves fiúról szól, aki rákos, és 12 napja van hátra az életből. Egy öreg hölgytől - aki a legjobb barátja -, azt a tanácsot kapja, hogy éljen meg minden napot úgy, mintha tíz évet öregedne. Ő pedig mindent megél kevesebb, mint két hét alatt: szerelmet, családot, boldogságot, szomorúságot.
Ebből szeretnék "idézni":
"Próbáltam megmagyarázni a szüleimnek, hogy az élet fura ajándék. Először túlbecsüljük, azt hisszük, örökké élni fogunk. Aztán alábecsüljük: rongyos, piszkos, túl rövid, majdhogynem eldobjuk magunktól. Végül rájövünk, hogy nem is ajándékba, csak kölcsönbe kaptuk. Akkor megpróbálunk rászolgálni a kölcsönbe kapott ajándékra."
És még egy jó tanács, szintén ebből a könyvből:
"És elmondtad a titkodat: mindennap úgy nézz a világra, mintha először látnád. Megfogadtam a tanácsodat és a gyakorlatban is alkalmaztam. Életemben először. Néztem a fényt, a színeket, a fákat, a madarakat, az állatokat. Jó mélyet szippantottam, és lélegeztem. Hangok szálltak felfelé a folyosón, mintha egy katedrális boltívei felé szállnának. Éltem. Reszkettem az örömtől, hogy élek. Csodálatos volt!"
Kérdésedre felelve: én nem félek a haláltól. Véleményem szerint a halál már a megnyugvás, a probléma mentes lét legnagyobb fázisa.
Szerintem valamilyen fokon normális, hogy a baleseted óta óvatosabb vagy, de ha ezt nagyon-nagyon túlreagálod, beteg is lehetsz. Paranoid. Üldözésmániás. Csak egy kicsit próbálj meg felülkerekedni a félelmeden, és nem azon rágódni, hogy mi lett volna, HA. Hanem inkább örülni, hogy nem történt meg. :)
de csodás ez az idézet!! És milyen igaz! Nekünk is így kéne élnünk!
Én nem a haláltól félek,hanem a betegségektől,amikbe meghalhat az ember. Ami szenvedéssel jár.De ettől nagyon :( ezért is próbálok úgy élni,hogy öregkoromra minimalizáljam a súlyos betegságek kialakulásának esélyét.
Előző, leírnád légyszi ennek a könyvnek a címét? érdekes lehet.
Egyébként szerintem a halál csak akkor megnyugvás, ha valakit már nagyon öregen és/vagy betegen ér. Ha fiatalok, ártatlanok halnak meg, az szörnyű. Igen, én is félek a haláltól, mert nem tudhatom, hogy mennyi idő van még hátra.
Én nagyon félek a haláltól, meg attól hogy meghal valakim..:(
Van sokszor olyan hogy nem merek elaludni mert félek h soha többé nem ébredek fel..:(
16L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!