Mit lehet tenni az ellen, hogy a haláltól való félelem ne uralkodjon el rajtunk?
Pár éve van ez velem... Elértem egy kort, ennek a duplája már nyugdíj. Rájöttem, hogy a gyerekkor végképp véget ért. A szüleim is eljutottak abba a korba, hogy kezdhetek aggódni értük. Rettenetesen elkezdtem félni a haláltól, a szüleim halálától, a szeretteim halálától. Már attól is reszketek, nehogy valami bajuk essen. Félni kezdtem a betegségektől...
Nem tudok nem tudomást venni erről, mert eléggé elhatalmasodott rajtam. Nincs őrület, meg semmi, de sok szorongás, sok a rosszkedv.
Győzött le valaki valami hasonlót? Persze nem a halált! :)
Ez részben természetes érzés, akkor tudatosul az emberben, hogy semmi sem tart örökké, amikor a környezetében valaki megbetegszik, vagy meghal.
De nincs értelme úgy élni, hogy folyamatosan rettegsz.
Beszélgess erről a barátaiddal, vagy ha nagyon dúrva a helyzet akkor egy pszichológussal. És foglalkozz többet a szeretteiddel, hogy minél tovább maradjanak egészségesek
(közös séta, mozgás, utazás stb.).
Szia!
Szerintem ez teljesen normális, előbb-utóbb mindenki elgondolkodik a halálon. Az már alkati kérdés, hogy ki hogyan kezeli. Szerintem az nem megoldás, hogyha megpróbálsz nem gondolni rá, és kikerülöd, mert attól még megmarad a félelmed, csak elásod egy időre. Nyugodtan beszélj erről pl. a szüleiddel, ha őket félted. Mond el nekik, hogy nagyon szereted őket, de mostanában sokat gondolsz arra, hogy mi lesz veled, ha már ők nem lesznek. Mutasd ki a szeretetet, hogy ne kelljen majd később azon rágódnod, hogy "Miért nem mondtam? Miért nem éreztettem jobban?". Szokták mondani, hogy a félelmeidtől úgy tudsz a legjobban megszabadulni, ha szembenézel velük. Ha a saját halálodtól félsz, vagy attól, hogy beteg leszel, akkor nyugodtan képzeld el, hogy milyen érzés lesz vajon ott feküdni? És azt is, hogy mit szeretnél majd érezni! Azok vesznek majd körül, akiket szeretsz? IGEN, ha életed során törődsz velük, és te is szereted őket. Sok kellemes élmény lesz majd amire gondolhatsz? IGEN, ha most mész, és azt teszed, amit szeretnél. Ha megvalósítod az álmaidat. Boldog leszel majd, akkor ott, hogy őket látod utoljára? Nagy valószínűséggel igen. Sok szerencsét!
Ez kétségkívül "nem normális" hogy ha nem tudsz rendesen relaxálni, mert ilyen gondolataid vannak, azonban érthető, sok mindenkivel megesik. Ahogy az előttem szóló is írta, ezzel szembe kell nézni. Gondolj arra, hogy mindegy, hogy gondolkozol-e ezen, de akkor is meg fog történni...mindenkivel, aki megszületik.
Amint hatalmába kerítenek ezek a gondolatok, próbálj arra gondolni, hogy a legsikeresebb, legokosabb, legkeményebb emberekre is ugyanez vár, és attól, ha te ezen pörgeted magad, még nem fog megváltozni a világ. Hessegesd el a gondolatot, főzz egy citromfű teát és nézz meg egy jóbarátok részt vagy bármit, ami boldoggá tesz :)
De a legfőbb, mindig arra gondolj, hogy felesleges időtöltés ezen gondolkodni!
Az normális, ha ilyen gondolataid vannak. Végül is tény, hogy meghalunk, és tény, hogy ez egy elég fontos dolog. Nem lehet úgy tenni, mintha nem így lenne.
Ugyanakkor 30 éves korban még korai a halálra készülődni. Ha már 70 éves leszel, fel tudsz rá készülni, nagyon sok öreg már nem is fél tőle.
Igazából ha valaki elkezd félni a haláltól 20, 30 vagy akárhány évesen (még nem öreg korban), akkor valami más probléma van a háttérben. Valami egyéb okból szorongsz, és ennek az egyik következménye a halálfélelem.
Nem vonom kétségbe azoknak a jóindulatát, akik azt tanácsolják ilyen típusú kérdésekre, hogy hessegesse csak el a kellemetlen gondolatokat az illető, de meg kell mondjam, hogy enyhén szólva DŐRESÉG-nek tartom az ilyet.... ez nyilvánvalóan egy menekülő magatartás.... előbb-utóbb mindannyiunknak meg kell értenünk a halált! Ez elől nincs hová menekülni! És talán nem is lenne érdemes! Ki tudja, a halál talán nem is borzalmas.... talán igen, de talán nem, nem tudjuk... ez egy misztérium, amin nagyon érdekes filozofálni, töprengeni, számomra ez oldja a szorongást... mert igen, rettenetes, brutális érzések kerítenek hatalmukba néha, méghozzá elhessegethetetlenek, sem a jóbarátok, sem a citromfűtea nem segít. :-) De nem bánom, mert ember vagyok, és ez a félelem az életem része. Javaslom, hogy minél többet olvass, beszélj, kérdezz róla, ne kerüld el a témát, ahogy valamelyik hozzászóló ezt már kifejtette fentebb.
Sok sikert és ne feledd: ez a félelem AZ ÉLET JELE :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!