Folyton félek, mindentől, a haláltól, nem bírom tovább, miért van ez?

24 éves vagyok,és így éltem nagyjából két éven keresztül,ahogyan Ti is.

A halálon szorongani a legnagyobb baromság a világon,és erre csak akkor jöttem rá,amikor volt olyan barátom,aki nagyon-nagyon fiatalon halt meg,hosszan tartó,súlyos betegség után.Akkor ébredtem rá,hogy egy ilyen fiatal ember,mint én,nem élhet így! És Ti sem élhettek! Hány kisgyerek fekszik éveken át betegen a kórházban? Hány idős néni ül még mindig ki az udvarra,hogy beszívja a napfényt magába,tudva,hogy az Ő ideje hamarosan lejár?

Kapjátok össze magatokat nagyon gyorsan,mert a legnagyobb baromság a haláltól félni.A MÁNAK kell élni, én így tettem,és azóta sokkal jobb minden. Minden áldott nap hálás vagyok a lehetőségekért,és amikor erről beszéltem mondjuk Anyukámnak, közölte,hogy túl sok időm van hülyeségeken gondolkodni,mint pl.a haláltól való félelem.Az életért hálásnak kell lenni, épp úgy,mint a lehetőségekért. Nem vagytok betegek, nem kell éveket a kórházban töltenetek arra várva,hogy felépültök-e,lesz-e erőtök folytatni.

Úgyhogy nagyon gyorsan szedjétek magatokat össze,és ahelyett,hogy ilyen oldalakra írtok,menjetek orvoshoz az ilyen szorongásokkal a siránkozás helyett. Bocsi,ha ez most keményen hangzik,de komolyan így gondolom. Nekem az segített,hogy Anyukám leültetett és jól leb.szott... és az,hogy szétnéztem magam körül,és a haláltól való tök felesleges szorongás helyett megtanultam hálás lenni az Életért.

Az előző válaszadó vagyok.

Ha haza nem tudsz menni,keress más menedéket! Nekem a mintám mindig az volt itthon,hogy bátran előre kell nézni,és bízni a legjobbakban,mégis szorongtam,lelki beteg lettem,depressziós kamasz aztán pánikolós felnőtt... de ha rájössz,hogy francba a mintákkal meg másokkal,akkor meg lehet tenni az első lépést,hiába nem egyszerű.

Az már jó,hogy beszélsz róla,hajlandó vagy szembenézni vele... különben is,gondolj bele,mennyi esélye van annak,hogy ilyen fiatalon meghalsz... vagy hogy bármi rossz történik. Persze,az első (mondhatni egészséges) reakció az,hogy "mindig mindenre van esély"... van bizony! De annak,hogy egészségesen eléldegélsz 80 éves korodig,pont annyi esélye van,mint annak,hogy egy cserép a fejedre esik. 50-50! És van,akinek nincs 50%-a, de még 5 se, és mégis hisz,és bízik a legjobban.

Tudom,biztos sokan mondják,hogy a vallásban kell hinni,az orvoslásban,Istenben, bármi másban...én az Életben hiszek. Persze kinek ne fordulna meg a fejében,hogy egyszer meghal? Nekem is meg szokott,hajjajj,de még hányszor. De akkor inkább vizualizálom magam zsörtölődős öregasszonyként,hátha az bejön! :)

Sok sikert Neked ahhoz,hogy ezen túless,és megszabadulj ettől a félelmedtől... a legjobbakat kívánom!

Én vagyok a 16 éves...

Nekem nagyon rossz, mert senkivel nem szoktam semmit megbeszélni, de nem csak attól félek hogy én meghalok, hanem hogy a szüleim!:'(

16 éves, figyi,de ez sem jó ám... mondom,nekem az vált be,hogy elkezdtem értékelni az életet,és REÁLISAN átlátni,hogy

-miért halna meg bárki? egészségesek,dolgoznak,élnek,hálás vagyok értük

-miért halnék meg? egészséges vagyok,csinálom a dolgaim,hálás vagyok az életért

-ha elfoglalod magad,akkor nem gondolsz ilyen butaságokra,ezek alaptalan félelmek. És ne felejtsd el,hogy minél többet gondolsz valamire,annál hamarabb magadhoz vonzod,mert állandóan ezen rágódsz és az agyad bevonzza...

Gondolj arra,hogy mennyire szereted őket,és mennyire értékes az az idő,amit Velük töltesz el. és hogy ez neked is mennyire fontos,és mennyire boldoggá tesz.

Ha nincs kivel beszélned,akkor írj naplót... az is sokat segít.De ebben nem szabad elmerülni,mert (tapasztalat) szorongáshoz,pánikbetegséghez vezet.

Úgyhogy hajrá, kezdj el változtatni ezen,