Más is érzett már így? (bővebben lent)

Jah majd kinövöd, nálam már vagy 12 éve tart és csak egyre sz@rabb. A jó az, hogy tényleg pont ezek a kérdések zaklatnak már mióta. Nincs már ami felizgat, elpusztultak az értékek, minden unalmas és egyszínű, az emberek meg Fosäk magukból a közönyt...

Minden reggel felkelni, belekezdeni a munkába majd este abbahagyni (és ezt még a következő 36 évben minden nap... tejóég) . Eleinte még király hogy mennyi a lé meg milyen elismerés jár, aztán örülsz, hogy mit értél el, aztán, meg hogy na, majd most na, majd most jön az legjobb része az életnek. Aztán valahogy mindig elmarad ez a legjobb rész, de legsz@rabból lesz akár 10 is...

Tanács: az nincs, kezd el kutatni, hogy maradhatunk mind ártatlan kölykök, vagy hogyan lehet egyből a nyugdíj időszakába lépni.

Egyébként ne aggódj ez most tényleg egy ilyen időszak, bár szerintem 16 évesen egy kicsit későn jött és még 2-3 évig normális, ha megmarad. Majd jönnek hullámvölgyek meg olyan időszakok is, amikor azt sem tudod, hogyan örülj mindennek. DE ha már azt veszed észre, hogy bűntudatod van amikor örülsz, és amikor boldog vagy attól rettegsz hogy mikor jön az a bizonyos hullámvölgy. Akkor sürgősen kezdj el beszélgetni ezekről a dolgokról olyan emberekkel akik a legközelebb állnak hozzád...

Ha eddig jól tanultál, akkor úgysem fogod annyira elhagyni magad. Ismerek olyat, akinek elég viszontagságos élete volt tizenéves korában. Alkohol, dohány, drog, fiatalkorúként már orvgazdaság miatt büntették a suliban folyamatosan bukott stb.. végül a Phdig vitte Szociológián. Egy lány pedig 15 évesen elszökött otthonról és hasonlókkal foglalkozott, hogy megéljen. Ő most végez jogon és mellékesen lengyel szakos egy másik egyetemen, úgy hogy 25 évesen már 4 nyelven tud. Persze ismerek olyat is, aki általánosban végig kitűnő volt aztán középiskolát még 21 évesen sem fejezte be teljesen. Belőle nem is lesz semmi, a hozzáállásán tisztán látszik. Aztán ott vannak azok a közép sulis kitűnő osztálytársaim, akikről mindenki azt hitte, hogy sokra viszik. Ma az egyik egy elhagyatott tanyán él egyedül nyomorog, a másik meg aszem portás egy wellness szállóban. Az utóbbival persze semmi gond nincs normális meló az is, csak azért meglepő.

Ezekkel csak annyit szeretnék mutatni, hogy nem biztos, hogy a következő pár évtől függ az életed. És ha ezen agyalsz, hogy félsz hogy elrontasz mindent, akkor én már arra fogadnék, hogy nem fogod, mert amitől tart az ember az ellen általában tesz is, még akkor is ha látszólag ez nem így van.