Hogyan vehetnék erőt magamon, és győzhetném le a félelmet? Érzett így már valaki?
Kérlek segítsetek, hosszú lesz, de kellenének a tanácsok, aki volt ilyen helyzetben és legyőzte a 'pánikbetegséget', kérem segítsen.
18 éves lány vagyok. Régen mosolygós, életvidám gyerek voltam. Mindkét szülőmmel nagyon jó viszonyom volt, egészen addig amíg el nem váltak, és Anya Apa ellen "fordított". Anyu rengeteg adósságot halmozott, depressziós is, és elkezdett ezekre inni. Nagyon erős gyógyszereket szed, azt mondták a dokik, nem tudnak ennél jobban segíteni rajta, lopott tőlem már, stb...
Apuhoz fordultam segítségért, és nagyon jó lett vele a viszonyom. Egyszer arra értem haza, hogy anyu kihányt mindent az italtól, és akkor összetört bennem valami. Féltem lemenni az utcára, féltem kimenni. Ekkor 12 éves voltam. Amikor elkezdődött az iskola, azt hittem nem bírom, rettegtem, és a fiúknak se tetszettem, így azt éreztem vége mindennek....aztán jött a barátom. Hatalmasat fordult a világ, elkezdtem ragaszkodni hozzá, viszont mindenen hisztiztem, míg végül oda jutottunk, hogy majdnem szétmentünk. Ekkor úgy éreztem, én vagyok a hibás, és elkezdtem rettegni. Ez a rettegés, hogy elvesztem a barátom odáig fajult, hogy lefogytam 5 kilót, alig ettem, és egész nap félelemérzetem volt. Nem mertem írni neten a barátomnak, nem mertem beszélgetni vele. Mindig Apuék segtségét kértem, hogy neten mmit írjak neki. Nyáron rájöttem, hogy ez így nem jó, és sikerült függetlenebbnek lennem a barátomtól. Viszont elkezdődött a suli.....az első két hetem katasztrofális volt. Úgy éreztem vége mindennek(nem azt, hogy meghalok), rettegtem, nagyon féltem. A pszichológusomat is felkellett hívnom telefonon. A szívem nagyon vert, és nem akarta abbahagyni. A barátommal hiába javult a kapcsolatom, egyszerűen nem segített semmi, a pszichológusom azt akarta, hogy feküdjek be kórházba. Elmentem egy pszichiáterhez(egyszer voltam), felírt gyógyszert, de nem szedem, és nem is járok hozzá, mert annyira nem volt szimpatikus.
És nem akarok gyógyszert szedni....viszont az utóbbi időbe gyűltek a bajok: a barátommal csúnyán viselkedtem picit(ő is velem, mindenki azt mondja, hogy már RÉG otthagyták volna, mert sokkal jobbat érdemlek), folyton megbánt, ennek ellenére annyira félek ha nincs velem...ha meg velem van, megtetszett más....viszont nekem szükségem van a barátomra...
Azt érzem, hogy elmartam mindenkit, megyek le egy leejtőn. A dokim szerint nagyon jó irányba haladok, mert a többi félelmemet legyőzöm(már tudok egyedül vásárolni, egyedül járok haza, stb). Ugyanakkor olyan rossz érzésem van, rettegek a jövőtől, és nem tudom leírni...
Akaraterőm nincs. Kiakarok mászni, de valahogy szeretek ebben a rossz állapotban lenni, mert úgy érzem a jót nem tudom hova tenni...úgy elvagyok ebben az állapotban, és azt akarom, hogy minél jobban sajnáljanak, mert akkor figyelmet kapok...ugyanakkor meg boldog akarok lenni. Imádom Aput, Ő nagyon sokat segít!!! De hogyan tudnék kijönni ebből?
válasza:hát amennyi problémát leírtál, egy is sok lenne belőlük.
egy gyereknek a szülő a példakép. ha a szülőben gyengeséget lát, a gyerek megtörik, nem tudja hogyan tovább. ez tehát természetes reakciód volt.
a másik, hogy ragaszkodni akartál valakihez, de a szüleiddel gondok voltak. ezért van most is benned az, hogy kell valaki akihez ragaszkodhatsz.
abba gondolj bele, hogy mennyiszer láttad úgy, hogy vége mindennek, és mennyiszer kijöttél már ebből. hát most is így lesz, és minél több mindent tapasztalsz, annál inkább megtanulod, hogy hogy kerüld el azt, hogy úgy érezd, vége mindennek.
elsősorban tanuld meg azt, hogy egyedül nem vagy kevesebb mint mással. ne ragaszkodj ennyire a barátodhoz. ha ezen nem tudsz változtatni, a későbbiekben még sok problémád lehet a "kapcsolatfüggőségből".
ne gondold hogy kevesebb vagy mint mások, írásod alapján ilyesmit látok benned. pedig ugyan annyi vagy mint mások, és teljes joggal csinálsz mindent. ezt jegyezd meg.
tudtad, hogy az embereknek csak a 10%-ának van kialakult, normális jövőképe? gondold át, hogy mik a céljaid, mit szeretnél, akár azt, hogy milyen személyiséget szeretnél. amikor rossz történik, gondolj arra a kívánt állapotra, és keresd az utat ennek elérése felé!
próbálj kijönni ebből, hogy sajnáltatod magad, a te érdekedben, mert hátráltat. a sajnáltatás fő eszköze az, hogy önmagadat állítod be szerencsétlennek, és törékenynek. hát így az is leszel!
próbáld inkább azzal felhívni magadra a figyelmet, hogy eléred amit akarsz, vagy hogy milyen jól bírod a megpróbáltatásokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!