Ti szoktatok e a miatt aggódni, hogy az ember szemmiben sem lehet igazán biztos?

szoktam, de nem úgy ahogy te, hogy nem hozzád beszélnek, hanem hogy egy pillanatra minden valószinütlennek tűnik, mintha nem lennék ott, vagy hogy nem tudom megtenni azt ami rám vár (pl betolni a biciklit a kapun)

ezt el kell fogadni, hogy az életben semmi sem biztos. Nekem ezt még a pszichológusom mondta. Úgy értette ezt, hogy igazából csak önmagunkban bizhatunk, és ezzel mindenki igy van, hogy bármikor történhet az életében nem várt esemény, tragédia (megcsalás, haláleset, kirúgás stb)

én azt gondolom, hogy nekem ettől való félelmemben áll be az a dolog, amikor apró élethelyzetekben annyira kimegy a lábam alól a talaj, hogy minden valószinütlennek tűnik, mintha kiesnék az életből, és nem vagyok tisztában vele, hogy én vagyok a testemben, nekem kell beszélnem, vagy tennem valamit.

ez egyáltalán nem normális, ha elveszted a valóságérzeted, akkor inkább fordulj orvoshoz.