Normális ez? 15/L

A lehető legrövidebben írom le az érzéseimet és a történetet.

Kiskorom óta meg akarom ölni magam, kiskorom óta úgy érzem ez nem az én életem. Ideges vagyok szinte mindig. Ha lehetne szétvernék valakit. 13 évesen megpróbálkoztam újra az öngyilkossággal. Ha valaki a közelemben van feszült leszek, ingerlékeny, nem tudok ott lenni. Nem tudok egy(csak egy) ember szemébe nézni, mert bepánikolok. Úgy érzem mindjárt vége. Nem tudok rendesen aludni, ritkán álmodom szépeket, általában rémálmaim vannak, voltam már alvajáró, és folyton forgolódok és reggelre izzadtan, fáradtan, kedvetlenül ébredek fel.

Valami mindig bánt, valami mindig azt mondja, hogy egy senki vagyok, valami belül azt mondja, hogy nem így kellett volna azt, xy haragszik rám, utál engem.

Tömegiszonyom van, még inni sem tudok egy személy jelenlétében.

Van hobbym, nem vagyok valami buta, de mégis egy értéktelen senkinek érzem magam ebben a nagyvilágban.

Ha valami eszembe jut leírom még.