Képes egy egészséges, de depresszióra hajlamos ember elméje megbomlani attól, hogy fél és döntésképtelen?

Egyébként a kérdés azzal kapcsolatban merült fel bennem, hogy egyszer a pszichológus, aki segít nekem, azt mondta, hogy "ebbe tényleg bele lehet őrülni". Mármint a folyamatos döntésképtelenségbe. Egyre energiahiányosabb és lustább vagyok, rengeteget alszom, és kb. nulla alkotói tevékenységet végzek (sport, zene, érdemi tanulás vagy bármi más). Csomó olyan tünet jelentkezik rajtam, amik jellegzetesen pszichoszomatikus eredetűek.

Nem merem kibontakoztatni magam, évek óta olyan vagyok, mintha saját magamat halottnak nyilvánítottam volna. Csomó álmom volt/van, de csak ábrándozok róluk. Valami hiányzik. Úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy amikor egy szép zeneszámot hallgatok, ami tényleg gyönyörű, pl. ez:

https://www.youtube.com/watch?v=1yWaZZWkyDo

... akkor valahogy elkap egy érzés, hogy igen, erre vágyok én is! Az ilyen örömre, amit pl. egy ilyen zene tud kiváltani belőlem. Ez az, amit nagyon ritkán tapasztalok meg, mert a depresszió uralja a hétköznapjaimat. Van pár dolog, illetve helyzet, ami kiváltja belőlem ezt az érzést, ami azt hiszem, egy egészséges és boldog ember érzése, pl. ha egy olyan táborban vagyok, ahol jó barátok között vagyok és mind jól érezzük magunkat. Vagy ha bulizunk barátokkal, ilyen volt pl. a gólyatábor. De ehhez is ritkán jutok, mert nincs olyan társaságom, ami igazán összetartó lenne, és valahogy sokszor úgy érzem, hogy nem tudom kezelni az embereket. Egyébként lehet, hogy a zene segíthetne, mert úgy látszik, van tehetségem a zongorázáshoz, de valahogy nem látom értelmét csak magamnak csinálni. Meg akarom az alkotást osztani valakikkel, pl. mintha egy együttesben játszanánk. De úgy érzem, ezt korábban kellett volna elkezdenem, meg állandóan bezavar az a gondolat, hogy "mit szólnának mások?". Ez az, ami mindig bezavar. Úgy érzem, állandóan igazolnom kell a "mások", a világ előtt, amit éppen csinálok.

Tudom, hogy ez így most egy kicsit zavaros, de ez így kijött belőlem. Szirota Jennifer előadása váltotta ki belőlem ezt az érzést, és nem biztos, hogy ezt így akármikor meg tudtam volna fogalmazni. Mindig egy szorgalmas, normális gyerek voltam, és mindenki mindig nagy jövőt jósolt nekem. Szeretnék kijönni a gödörből. Ki fogok tudni belőle jönni? Remélem értitek, hogy mit akarok kérdezni, meg hogy érzem magam.