Nem látok más megoldást csak az öngyilkosságot. Mit tehetnék?

Szia.

Én 26 vagyok,én már lassan ott tartok,hogy az sem érdekel,ki mit tud meg az ismerőseim közül,nem izgat.

Olyan betegségben szenvedek,aminek kívülről nincsenek látható jelei,de megkeserítik az életemet.Hiába tanultam egész életemben,nem tudok munkát vállalni.

Nem tudok kimozdulni a lakásból a betegségem miatt.

Itthon élek,tengődök már vagy 3 éve.A sulit félbehagytam,már csak államvizsgáznom kellene,de nem merek elmenni,folyton szorongok,félek a befejezéstől,tudom,hogy semmi nem vár rám utána.

De még csak munkát sem nagyon lehet találni vele(nem mintha tudnék dolgozni).

Ha találok is neten vmi melót az max annyira jó,hogy nem halok éhen,ha a szüleimmel maradok.De egyre jobban megőrjítenek.Isznak,azt várják,hogy mikor megyek el,és nem értik,hogy nem tudok,mert nem bírok kimozdulni.

Egyre jobban évről-évre lentebb vagyok,már sokat gondolkodtam az öngyilkosságon,de nem bírok magamnak fájdalmat okozni.

Egyre jobban kezdem belátni,hogy nem lesz más megoldás keresnem kell vkit,aki kihasználhatok,mert más út nem lesz egyszerűen,pedig soha nem akartam ezt.

De az is egy örök függőség,az egész életem egy függőség,amibe bele lehet őrülni.Mindennél jobban vágyom a szabadságra.

Kedves Kérdező,

Nekem is volt egy hosszú szenvedésteli időszakom, kb. az elmúlt 16 év. Most 30-as éveim elején járok. Évekig voltam munkanélküli, jelenleg is az vagyok. (Viszont belekezdtem egy kétéves suliba, amivel remélem jobb kilátásaim lesznek a munakerőpiacon.)

Ami nekem segített, és nagy erőt ad, a kereszténység. Akkor értettem meg igazán,amikor a Zsoltárok könyvét olvastam. Ajánlom Neked is olvasásra! Korábban sok kudarc ért és nem mertem belekezdeni dolgokba, feladtam dolgokat… Viszont megváltoztam, miután rájöttem, az életet NEM A VAK VÉLETLEN IRÁNYÍTJA! Tehát ha belekezd valamibe az ember és kitartóan végigcsinálja, és Istenben bízik a jövőt illetően, alakulnak a dolgok maguktól. Egy keresztény számára tényleg létezik gondviselés, és nem kell becstelenné válnia, hogy megéljen! Pl. én sose kválkodnék a megélhetésért, mert tudom, hogy ha Istenben bízom, lesz becsületes munkám (lehet, nem sokszázezres fizetésért ugyan). Ha van kérdésed szívesen válaszolok.

Kereszténység, Isten...szép mese. Én világ életemben "jó fiú" voltam, tisztességes, őszinte, becsületes. Tíz éves koromban önhibámon kívül leestem vendégségben egy 3 méter mély házon belüli pincébe, a zuhanást teljes egészében fejjel tompítottam. Idáig teljesen normális életem volt, sportoltam, voltak barátaim, haverjaim, de minden megváltozott. Nos, tehát kerek 10 évesen, csodával határos módon túléltem az esést, 2 hét múlva haza is mehettem. Az izgalmas rész viszont ekkora következett, ugyanis hála a jó istennek, az orromon keresztül elkezdett szivárogni az agyvizem. Ennek következménye volt egy olyan csodás élmény, mint a lumbálás, illetve az a tény, hogyha bekap a szervezetem bármilyen vírust, gyakorlatilag lehet készíteni a sírkövemet. Na mindegy, semmi probléma, irány a pesti kórház, ahol a kedves orvos bácsi, mint később kiderült, azzal fogadta a szüleimet, hogy megműtenek (egy 6-7 órás műtétről beszélünk), de nem tuti, hogy sikerülni fog. Így ha nem sikerül megműtenek újra, aztán újra. Biztos nagyon empatikus ember volt. Na, ezt a nagyvonalúságot nem díjazva, lementünk Pécsre, ahol egy nagyon kedves professzor kezeibe kerültem. Először pár hétig kipróbáltatta azt, hogy hazaküld, hátha magától meggyógyul a rés. Elég gyengus kis próbálkozás volt, lévén szivárgott szépen az agyvizem, így természetesen a rés nem forrt be. Jöhetett a "B" terv, egy 3-4 órás műtét keretében szépen az orromon behatolva próbálják begyógyítani a lyukat. Neeeeeeem, természetesen ez sem jött össze. :) Hát akkor tényleg nem maradt más, mint a 6 és fél órás nagyműtét, amikor is gyakorlatilag megskalpoltak, fültől fülig ejtettek a fejemen egy vágást (ami a mai napig látszik), lehúzták a bőrt, majd a combomból kivett izom segítségével gyógyították be a rést. Mégegyszer mondom, mindezt 10 évesen.

Végtére is a baj nem ez volt, hisz a testi sebek begyógyulnak. Mivel a műtét után évekig óvni kellett a fejemet a behatásoktól, ezért eléggé elszigetelődtem az emberektől, suliba jártam, de órák után egy szertárba vonultam vissza, ezen kívül pedig sajnos "bekockultam". Azt még tudni kell, hogy ektomorf testalkatú vagyok, erősen introvertált személyiséggel megáldva. Ez magyarra lefordítva annyit tesz, hogy egy bűn ronda csontváz, aki keveset beszél, viszont elengedhetetlen szüksége lenne a szeretetre és arra, hogy érzékeltessék vele, számít legalább valakinek. Ennek eredményeképp mindenhol én voltam az egyik számkivetett a kevés közül, lenéztek, gúnyoltak, volt hogy vertek, csak mert más voltam, mint az átlag. Most itt vagyok lassan 22 évesen, egyetlen nőtől nem kaptam még egy őszinte, hosszú ölelést sem, nem hogy szeretetet vagy szerelmet (ez nagyban köszönhető az időközben kialakult szorongásaimnak, aminek hála most már az is megerőltető, hogy lemenjek a sarki boltba). Enélkül pedig jelen állás szerint egy dologra vagyok képes, szép lassan elpusztítani önmagam. Sokat gondolkodom azon, hogy felmegyek egy 10 emeletes tetejére, és bevégzem azt, aminek 10 évesen meg kellett volna történnie. Elvégre, mint mondtam, nem kellett volna túlélnem. Az orvosok a baleset estéjén azt mondták a szüleimnek, hogy nem érem meg a reggelt. Ironikus, hogy édesanyám nagyon sokáig azzal biztatott, hogy nem véletlenül maradtam meg, nekem valami különleges szerep jut majd az életben...de mint arra rájöttem, ez ugyanolyan szánalmas önbecsapás, mint a vallás.

Így a történetem konzekvenciája, hogy nekem senki ember fia ne papoljon Istenről, meg hogy a jók elnyerik méltó jutalmukat, álszent süketelés az egész...

Szóval kedves Kérdező, amit én tanácsolni tudok: legyél bun.kó, pa.raszt, sz@rj az emberekre, használd ki őket, mert ők is ezt fogják veled tenni. A boldogságot, mint olyan ne keresd, sajnos ebben a világban elvétve adatik ez meg 1-1 szerencsés embernek. Manapság semmi más nem számít, csak a felszín, mindenki k.urvára leszarja, hogy te lelkis vagy, kedves vagy odaadó, mikor teljesen a padlón vagy, oda fognak jönni, s még kettőt beléd rúgni, de úgy istenigazából. Ha az a szomorú helyzet áll fenn, hogy te nem tudsz ilyen lenni (mint jómagam)? Akkor készülj fel, hogy szenvedni fogsz egy életen át. Bár Te nő vagy, neked párkapcsolat szempontjából sokkal egyszerűbb dolgod van (nem bántásból mondom, de sajnos ez ilyen).

S a legvégére itt egy ideillő idézet:

"Ha kövér vagy kicsúfolnak, ha sovány akkor

anorexiás. Ha jól öltözöl beképzelt, ha rosszul

akkor ízléstelen. Ha megvéded magad nagyszájú,

ha hallgatsz akkor pancser vagy. Ha büszke vagy

arra amit elértél akkor önelégült köcsög vagy aki

elszállt magától, ha van pénzed megkérdőjelezik miből és honnan, ha nincsen akkor csóró kis lúzer vagy.

Tök mindegy mit csinálsz, hogy ki vagy és mit

értél el, senkit nem érdekel a te boldogságod.

Mindig és mindenért piszkálni fognak. Egy idő

után és ha már elértél valamit rá fogsz jönni, hogy mindenkit le kell sz.arni és örülni annak ha az

emberek többsége nem szeret téged. Ha mindenki

szeret akkor valamit nagyon rosszul csinálsz, ha

mindenki szeret akkor senkinek nem vagy az

útjában, senkire nem vagy veszélyes, senkit nem

szembesítesz önmaga kudarcával és nem tartasz tükröt mások elé hogy lám így is lehet élni, így is

lehetne csinálni. Sz.ard le az embereket és

szeretni fognak, legyél velük rendes, kedves,

megértő és sz.arba sem néznek majd.

Ezek vagyunk mi. Egy végtelenül álszent,

el.baszott nemzedék."

"Szóval kedves Kérdező, amit én tanácsolni tudok: legyél bun.kó, pa.raszt, sz@rj az emberekre, használd ki őket, mert ők is ezt fogják veled tenni."

ezt így módosítanám:

"Szóval kedves Kérdező, amit én tanácsolni tudok: legyél bun.kó, pa.raszt, sz@rj az emberekre, használd ki őket, ÉS AKKOR ők is ezt fogják veled tenni."

Sajnos teljesen egyetértek az utolsó előttivel.

A beteg,elesett embereken nem akarnak segíteni,sőt bele is rúgnak.

Nézd meg a mostani kormányt,elvileg egy kereszténynek nevezett akármi.És elküldik a betegeket felülvizsgálatra,megvonják tőlük azt a kis támogatást is.

Szerinted ez milyen szeretet?

A vallás a legnagyobb agymosás a világon,elhitetik veled,hogy tartozol valahová meg,hogy ők megtestesült jóság,de gyakorlatilag csak kihasználják a jóhiszeműségedet,hatalmat szereznek,elnyomnak,uralkodnak azokon akiken csak lehet.

13 és 15. válaszolók!

„A vallás a legnagyobb agymosás a világon,elhitetik veled,hogy tartozol valahová meg,hogy ők megtestesült jóság,de gyakorlatilag csak kihasználják a jóhiszeműségedet,hatalmat szereznek,elnyomnak,uralkodnak azokon akiken csak lehet.”

A vallás nem a ceremóniákból és a papságból áll. El kell olvasni az Újszövetséget, s úgy megítélni. Ismerem a keleti filozófiát is, egy időben nagy kedvencem volt a Lao Ce: Tao Te King. Aztán amikor igazán szorongatni kezdett az élet, rájöttem, hogy semmit sem segít, nyugodtan felakaszthatom magam az első fára attól még! Ma már, ahogy beleolvasok újra, nagyon kevés egy kereszténységhez képest. Nem több szimpla sztoicizmusnál!

Érdekes olvasmány Albert Schweitzer: A kereszténység és a világvallások c. esszéje (Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya,1989), melyben összehasonlítja a vallásokat, többek közt etikai érték szempontjából.

Nekem is vannak nehézségeim. Hosszú évek óta szorongtam, ez is akadályozott egy-egy munkahelyen való megmaradásban. Nekem is voltak öngyilkossági gondolataim, olyan szinten, hogy utánaolvastam a módszereknek. Mikor egy új álláshelyen nem tudtam megmaradni a szorongás miatt és két nap után feladtam, azután kerültem a legmélyebb pontra. Többször kimentem a vasútállomásra, stb…

Figyelmeztetni szeretnélek Titeket, hogy nem szabad kísérletezgetni, meggondolatlanul hülyeséget tenni. Mert lehet, hogy nem jön össze és ott maradsz nyomorékan. Felvágod az ereid, nem halsz mg, de elvághatsz olyan ideget, amitől aztán nem fogod tudni használni a kezedet. Kiugrassz egy vonat elé, a vonat kisikolhat és meghalhatnak emberek a te hibádból. A családodra rokonságra környezetre rossz hatással van, az utódok körében megnő az ögy. valószínűsége, ha a rokonságban, felmenők közt volt ilyen eset.

Annak is utánaolvasgattam, vajon mi történik egy öngyilkossal a halál után? Merthogy akármilyen börtönnek is érzed a testet, a szenvedést, utólag kiderülhet, nagyon is komoly védelmet ad a test a léleknek.

Többek köt ezt a videót is megnéztem:

Tamara Laroux Shot Herself, & Went to Hell, Then to Heaven and BACK!!

http://www.youtube.com/watch?v=HGQDkCi-OIY

Ne vegyétek riogatásnak, nem ez a célom. De ez a nő nem úgy tűnik, hogy hazudna. Lehet, hogy egy szubjektív élmény volt, de valami támpontot ez is adhat arról, hogy nem szabad öngyilkosnak lenni, és ezzel a további kontroll lehetőségéről, a saját sorsod felett, lemondani. Nem szabad gyengének lenni, engedni a „gravitációnak”.

Van egy másik videó is itt nem öngyilkosságot követett el az illető, hanem egy baleset érte:

Howard Storm (Part 1 of 5) former atheist - near death experience (NDE)

http://www.youtube.com/watch?v=J_GmifF8Fkc

Szerintem vannak biztos módszerek,és mindenki tudja mik azok.

Vannak akik úgy próbálják meg,hogy életben akarnak maradni,csak egyfajta figyelemfelhívás.Ezért választanak könnyebb dolgokat(pl bevesznek 2 marék fájdalomcsillapítót):DD

Erre bárki képes.

Akik valóban megakarnak halni azoknak a biztos módszerek közül kell választaniuk,de azokat pedig nagyon nehéz megtenni,ezért is olyan sokan várnak velük.

Van olyan öngyilkos aki évekkel ezelőtt határozza el magát,és annyi idő kell neki,mire képes megtenni.

Mint ahogy az egyik válaszoló is írta,nem emlékszem pontosan vmi ilyesmit írt.

"Csak ketten állnak mellettem"-Tehát vannak olyanok is a környezetében akik kételkednek a nehézségeiben,esetleg betegségében,ezért minden nap őrlik,zaklatják,hibáztatják.

Ezt évekig nehéz elviselni,kikészíti az embert,még ha nem is mondják minden nap,de te akkor is érzed.

Szerintem a pszichés eredetű dolgokat sokkal nehezebb gyógyítani,mint a fizikai betegségeket,mert konkrétan nincs semmi kézzel fogható,amihez nyúlhatnál.Beférkőzni egy másik ember gondolataiba pedig nagyon nehéz.

Ha beteg vmielyik szerved azt objektívan megítélik.Mivel minden ember szervei azonos elvek működnek.

De a psziché nem ilyen,az nem egy kézzel fogható dolog,ennek feltárásához még nagyon fejletlen az orvostudomány.

Az egészséges emberek meg csak azokat ismerik el betegnek,akiken látják a fizikai jeleit(tolószékes,süket,vak,egyéb mozgásszervi betegségek,elmebeteg,stb).

A szorongást,depressziót,pánikbetegséget és számos pszichés betegséget nem veszik komolyan,mert azt hiszik,hogy az csak egy kitalált dolog.

Pedig számos pszichés betegség testi tünetekbe mehet át.

„Akik valóban megakarnak halni azoknak a biztos módszerek közül kell választaniuk,de azokat pedig nagyon nehéz megtenni,ezért is olyan sokan várnak velük.”

Ebben igazad van. Amikor az elkövetés közvetlen közelébe kerülsz akkor jössz rá, nem is olyan könnyű! Másrészt hogy elég kegyetlen dolog embert ölni, mégha saját magadról is van szó. Valahogy kegyetlenné kell válnod hozzá. És tényleg nagyon nehéz megtenni.

Nem rózsás a helyzetem ma sem, viszont soha többé nem gondolkodok öngyilkosságban. Van egy igeszakasz a Bibliában ami idevágó, erre szoktam gondolni:

Róm.

14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:

14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

Vagyis Isten dönti el, mikor szed le a játéktábláról. Addig gondolom még dolgom van. Istenre bíztam az életemet.

„Szerintem a pszichés eredetű dolgokat sokkal nehezebb gyógyítani,mint a fizikai betegségeket” „Pedig számos pszichés betegség testi tünetekbe mehet át.”

A szorongáts meglehetősen nehéz gyógyítani. Korábban nem hittem, hogy gyógyszer segíthet, hosszú évekig hittem, hogy majd megszokom, megtanulok együtt élni ezzel az állapottal. Mint fentebb írtam, nem igazán jött össze. Egy pszichológusnő végül rábeszélt, hogy próbáljak meg gyógyszert. Felkerestem a közelében rendelő magánpszichiátert, ő felírt Citalopramot (20 mg). És használt!! Immár 1 és háromnegyed éve szedem. Tényleg csökkent tőle a szorongásom (bár érdekes, hogy ezt elsősorban pánikbetegeknek írják fel, mindenesetre nekem szorongásra is jó). Pszichoszomatikus tüneteket, amik szintén megkeserítették az életemet, szintén enyhítette, sokkal könnyebb megmaradni egy munkahelyen, iskolában (én most levelező suliba járok). Valóban az agyamban lehet(ett) valami biokémiai eltolódás, amit ez helyreállít (szerotonintermelésre vagy hasonlóra gondolok). Korábban az utcán sokszor alig volt erőm közlekedni, nem bírtam felnézni a szembejövő emberekre, gyengének éreztem magam. Ezen is segített.

Azt mondják, nem durva gyógyszer. Pl. nem híztam tőle.

Azért lehetnek mellékhatásai… mégpedig felerősítheti az öngyilkossági gondolatokat, főleg a megszokás idején. Nekem sajnos ebbe pont beletrafált, amikor a legmélyebben voltam, akkor kezdtem el szedni. Volt egy ögy. kísérletem is, amiből megmentettem magam végül. Ma már borzalommal gondolok vissza rá, és tudom, hogy soha többet!!

Időközben viszont ráébredtem arra a nagyon fontos szabályra, amit már fentebb írtam, hogy az ÉLETET NEM A VAK VÉLETLEN IRÁNYÍTJA. Azaz vesztettnek látszó helyzetből is fel lehet állni – sőt innen szép felállni – ha az ember saját erőtartalékait és túlélési stratégiáit már teljesen kimerítette és végül Istenhez fordul segítségért.

A gyógyszer szedése elején néha jelentkeztek negatív gondolatok, de mivel ezt nem engedtem kibontakozni (ilyenkor Istenre gondolok, és hogy segítsen túlélni a köv. perceket), elmúltak. Ma már se borús hangulat se ögy. gondolat nem jelentkezik.

Ha gondoljátok megpróbálhatjátok ezt a gyógyszert, de előre számítsatok rá, hogy fokozhatja a rosszullétet az elején. (Többször voltak rémálmaim is. Ma már ilyen se fordul elő.) Tehát tudatosan fel kell készülni a szedésére, negatív hatáskor pedig a fenti Bibliaidézet segíthet.