Annyira kínos, de többször kíséreltem meg öngyilkosságot. Mit tegyek, hogy jobb legyen?
Van amikor úgy érzem minden elveszett, majd hirtelen nem bánom, hisz ez is csak egy része az életnek amin túl kell lépni. Egyedül vagyok, egyedül hagytak. Egyedül is maradok. Rengeteg a felszínes, képmutató ember, én erre már kialakítottam egy védekező mechanizmust, amin nem nagyon tud áttörni senki.
A kísérletek. Direkt rontom el. Nem tudom elmagyarázni, miért. Nem figyelemfelkeltésből csinálom, nem tud róla senki, senki nem sejt az állapotomról semmit. Az egyik szülőm, amikor kamasz voltam öngyilkos lett, nem akarom ezt az érzést a családomnak sem. De nem csak ez tart vissza, visszatart rengeteg minden, úgy érzem én vagyok saját magam "féke", de akkor sem tartom normálisan ezeket a folyton visszatérő gondolatokat.
Igazából panaszra sincs okom, csak az apróbb kudarcokat is nagyként élem meg sajnos. Sokan szeretnek, sokan vannak körülöttem, de senki nem tudja, hogy érzek. Gyengeségnek tartom kitálalni.
Valami ötlet? :)
Szia!
Ha vannak jó barátaid,akkor legalább velük beszélgethetnél erről.Ha nincs akivel megbeszélheted akkor lehet érdemes lenne elmenned egy agytúrkászhoz,ők sokat tudnak segíteni,talán picit segítenének feldogozni a szülőd öngyilkosságát is.
Tudod nem vagy ezekkel néha egyedül,fiatalabb koromban volt mikor Én is gondolkodtam rajta,de tudod a kudarcok is vannak valamire,na meg az élet nem csak jó dolgokból áll,ha mindig csak jó dolgok történnek veled akkor azt nem fogod tudni értékelni mert nem tudod milyen a rossz dolog.Szóval mindennek megvan az értelme.Én ajánlom hogy nyiss egy picit egy vallás felé Én javasolnám a budhizmust,nézegess picit utána,nem egy rossz dologról beszélünk.Szóval mindenkinek megvan a keresztje,de ezek azért vannak hogy megtanuljunk kimászni minden helyzetből és mindig törekedjünk a legjobb dolgokra.
Tudod Engem az tántorított el az öngyilkosságtól hogy tudtam hogy ezzel a lépésemmel nagy fájdalmat okoztam volna az egész családomnak és a barátaimnak.Így utólag visszanézve nem láttam reálisan akkor a világot,nem gondolkodtam tiszta fejjel,mikor már nagyon ki voltam és testi tünetei voltak a depressziónak akkor a nyugtatók segítettek,de erről leszokni sem volt egy hűde jó,de sokat segített mikor tényleg lelkibeteg voltam.
Én azt javaslom ha problémád van,próbálkozz a megoldásával,ha meg megoldhatatlan akkor bízd az időre és addig foglald le magad pl értelmes hobbikkal vagy túlórával vagy sporttal vagyakármi mással.
És egyet tudok,nem érdemes öngyilkosnak lenni,mert rengeteg szép dolog vár minket az életben!!!!!
Köszönöm szépen a válaszod, és a tanácsaid:)
"Tiszta" fejjel természetesen tudatában vagyok mindezen dolgoknak, de amikor minden borul, már egyre nehezebben tudom kordában tartani az érzéseim, mindenesetre nyitok, és majd kiderül:)
Tudod nagyon sokat számít az ha legalább egy barátodnak vagy a szerelmednek megnyílsz egy picit! :)
Bár ha ennyire érzed hogy borulékony vagy akkor lehet érdemes szaktanácsadásra elmenni.Vagy keresni olyan módszereket amivel hamar letudsz nyugodni.
Én mondjuk nagyon ritkán tudnak már felhúzni,bele tudok néha xarni mindenbe(ritka az amikor kiakadok)
Esetleg kipróbálhatnád a meditálást,kis fengshuit is .Én személy szerint használok csikung golyókat,attól tényleg nyugodtabb lelkiállapotba kerülök :)
pontosan tudnod kellene, mi okozza ezt az érzést. lehetséges, hogy nincs lelki oka ennek.
de lehetséges az is, hogy a szülő elvesztése ilyen traumát okoz. ebből következik, hogy ezt fel kellene dolgoznod, illetve valakit kellene találnod, akit érdekelsz, és akiben meg is bízol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!