Gondoltatok már öngyilkosságra?

Mostis arra gondolok.

Hát ha arra gondolsz hogy az iskolában éveken át kicikiztek megvertek lealáztak ennektetejébe még a lányok is lealáztak és folyton lelki meg fizikai terrorban volt részetek akkor igen többször is gondoltam öngyilkosságra de vártam vele hátha változik a dolog betöltöttem a 18 at ott hagytam az iskolát és az életem egy fokkal jobbra fordult végre az ellenségeimel is jóban lettem

Igen.

Nem. Pedig voltam szar passzban... Az öngyilkosságra csak a gyávák gondolnak.

Igen. És mégis itt vagyok, és kitartok...:)

Nem, és gyáva szánalmas dolognak tartom, közeli hozzátartozóm lett öngyilkos és ezt soha nem fogom neki megbocsájtani, ugyanis szükségünk lett volna rá, de ö önzö modon csak magára gondolt, az okon lehetett volna változtatni és ráadásul rá fél évre meg is oldodott nagyjából, de akkor már késő volt. Aki igazán meg akar halni annak sikerül is, Édesapám is ezt szokta mondani (orvos). A többiek csak figyelemfelhivás miatt csinálják és igazán nem akarnak meghalni. Aki igazán meg akar annak sikerül is.

Én rengetegszer gondoltam az öngyilkosságra. És úgy képzeltem el a dolgot, hogy lelépek valami erdős részre, ismerek olyan helyeket, amerre nem igazán jár senki, tehát mire megtalálnának, akkor csak a csontjaim lennének már meg. Nem akarnék fájdalmat okozni a szüleimnek azzal, hogy pl itthon tegyem meg, mert nagy megrázkódtatás lenne nekik. És én nem akarnék temetést, nem akarnék sírkövet, semmi ilyesmit, mert ez számomra nem jelent semmit. Sajnos nálunk nincs elterjedve az, hogy miután elhamvasszák az embert, akkor a hamvait szétszórják egy helyen, mondjuk egy olyan helyen, ami kötődött az illetőhöz, ahol szeretett létezni. Én erre vágynék halálom után, nem arra, hogy letegyenek a mélybe és folyton virágokat hordjanak a síromra. Életemben sem szerettem a virágokat, akkor majd halálom után fog nekem sokat jelenteni???? Értem ne hullajtsanak könnyeket, tehát ezért tartom jó megoldásnak, hogy eltűnnék....és akkor nem tudnák, hogy mi lett velem. Vagy csak egyszerűen megszöktem, vagy elraboltak...stb...stb...Csak hogy ne kelljen a körülöttem lévő embereknek szembesülnie azzal, hogy mit tettem. És igen, komoly gondok miatt tenném, mert bipoláris személyiség vagyok (bár nem diagnosztizált, magam állítom fel a diagnosztikákat magammal szemben) és hajlamos a depresszióra. Ezenkívül nincs semmi ambícióm az életben, nincs igényem az emberek társaságára, egyszóval nincs értelme élnem. Csak a macskám és a kutyám az, aki miatt élek. Régen nem volt rám jellemző, hogy vagdostam magam....de mostanság már előfordul a Frontin mellett, hogy iszok is. És akkor az a kis gátlás, hogy magamnak kárt tegyek is szertefoszlik. Előfordult, hogy vagdostam az ereim és tetszett, ahogy a vér folyik a karomon. Bár megjegyzem, jól ismerem magam és nem lenne elég spiritusz ahhoz, hogy megtegyem. Mert mégis van 1-2 dolog, amiért szeretek élni. S az pont elég, hogy elvegye a kedvem az öngyilkosság gondolatától.

Itthon is le lehet szórni eleve a legolcsobb temetkezési mód ha szétszórnak pl a duna fölött kisrepülöből. Egyik ismerösöm azért választotta ezt mert csak erre volt pénzük.

Nekem is voltak komoly sulis és magánéleti gondjaim, de mára rájöttem hogy ezek nem is igazi gondok. Az igazi gondok majd csak akkor kezdődnek, ha elveszted a házad vagy nem tudod etetni a családod, gyerekeid.. Anno én is gondoltam arra hogy sokkal könnyebb lenne mindent magam mögött hagyni és meghalni, de ilyen a kamaszkor. Szinte mindnyájan átéljük..