Hogyan tudnék kiölni magamból minden érzelmet?
Jaj, Kicsikém....Édesanya nélkül borzalmas lehet élni,rettenetesen sajnálom, ami vele történt! De minden más, amit írtál, megoldható! Az apák...sokszor szarnak a gyerekükre, hidd el. Az enyém is rám. A nagy szerelmek pedig általában észre sem vesznek. Ez így törvényszerű. Sajnos.
Elmesélem neked, hogy én hogy lábaltam ki a dologból. Szemüveges voltam, fogszabályzós, az iskolában folyton csúfoltak, bántottak, cikiztek, alig voltak barátaim, akik voltak, azok csak kihasználtak, nem törődtek velem valójában, borzalmasan éreztem magam, nem volt semmi önbizalmam, az apám megcsalta édesanyám, itthon állandóan dúltak a veszekedések, úgy éreztem, hogy a bátyám mindenben jobb nálam. Aztán kikönyörögtem egy kontaktlencsét. Levették a fogszabályzóm. Másik iskolába mentem. Elmentem nyáron dolgozni, megismertem rengeteg új embert. Mindenki kedves volt velem. Tetszettem a pasiknak. Nőtt az önbizalmam. Szépen, lassan, fokozatosan. És hogy mi lett a vége? Tolonganak körülöttem a pasik, bárkit megkapok, akit csak akarok, (és most ez nem önfényezés, meg hiúság, de tényleg megszépültem, a sok önbizalom rengeteget segít), kitűnőre érettségiztem, van 2 felsőfokú nyelvvizsgám, az ország egyik legjobb egyetemére járok, csodálatos helyen lakom, és van egy maroknyi igaz, megbízható barátom.
Csak annyit tudok javasolni, hogy menj olyan közösségbe, ahol jól érzed magad, legyen az egy táncsuli, egy nyelviskola, egy színisuli, bármi, ami érdekel téged. Menj nyáron dolgozni, lehetőleg olyan helyre, ahol sok emberrel kerülsz kapcsolatba, (ha a turizmus érdekel, tudok javasolni, ahol én is dolgozom) beszélgess, mosolyogj sokat. Tudom jól, hogy mondani könnyebb, de hidd le, én megtapasztaltam, átéltem, és most mindenem megvan, amire vágytam, és boldog vagyok. Nem azt mondom, hogy nincsenek kérdéseim, mert vannak, nem is kevés, gondjaim is vannak, lelki válságban is vagyok, de ez ebben a korban normális. De nagyon sokat változott-jó irányban -az életem. Én 19 éves amúgy és lány, csak hogy tudd, hogy nem 50 éves fejjel okoskodom neked.
Még egy dolog: sokan leszólják, de szerintem érdemes elolvasni a Titok című könyvet. Ha nem úgy állsz hozzá, hogy hülyeség, átgondolod, és megfogadod a könyv tanácsait, nagyon sokat segíthet!
Remélem tudtam segíteni! Vigyázz magadra, és ne ölj ki magadból minden érzelmet! Sok sikert!
(a pasik pedig csak megnehezítik az életet, hidd el...;))
Köszi, aranyos vagy :)
Hát igazság szerint barátaim vannak de nekik sosincs idejük rám.. Mondjuk rám senkinek sincs soha. Sokan hülyének néznek a hobbim(bár ez mér inkább beteges mánia) miatt (de hogy mi az, az egyenlőre maradjon az én titkom :o) )
Mondjuk az akibe szerelmes vagyok, hát nem tudom mért várom tőle hogy szeressen mikor 29 éves, szóval nem is fog. De de azért szar :) Suliban egyedüli lányként elég nehéz, nem bántanak meg ilyesmik, de azért szar. (Nem én akartam ide jönni, apám ragaszkodott hozzá, mert hogy majd "itt fegyelme tanulok:D) hát persze, az valóban nagy fegyelem hogy leku.vázzák órán a tanárokat.
Szóval ott is elég szar lennem. apám meg nem érti meg hogy el akarok menni onnan(bár imádom az osztályom de azért mégis...) Úgyhogy .. nagyon jó :/
Hát akár engem is megölhetnének... csak ne én magam, azt sosem tenném :)
de nem tudom mit kéne csinálnom...
Szia! Jobban érzed magad? Eltelt egy nap meg minden...:)
És mi az a hobbi? :) Kíváncsi vagyok rá!:)
(tegnap 22:58-as vagyok)
hááát semmi változás:)
a hobbi meg... nem lehetne priviben?:D elég.. gáz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!