Van itt olyan, aki szembesítette a szüleit a gyerekkori sérelmekkel?
Akár terápia hatására, akár önállóan (Pl. Susan Foward Mérgező szülők c. könyve hatására).
Beszámolnátok róla? Én már túl vagyok a konfrontáción, szívesen beszélgetnék róla!
válasza:Én nem vettem át szüleim szokását mindkettő cigizik,anyu titokban a külvilág fele titokban iszik,én egyiket sem csinálom.
De nem igaz,hogy választhatsz és bármi lehetsz és bármit megvalósíthatsz,mert nem mindegy milyen géneket kaptál,kevés az aki valójában kitud törni az átlag emberek piti világából,ha nem vagy jó képességű,nincs valamilyen adottságot vagy szerencsét akkor dolgozol egy nem túl jó helyen(demég sokszor aki jó képességű és nincs valamilyen összekötettése az is lehet gyárban végzi),hiszen manapság nem nagyon válogathatunk,nem túl sok pénzért.Innen hova törsz ki.
Aztán meg ha el van szúrva a külsőd is,mint nekem akkor ezzel élni nagyon rossz.Nem bántottak érte,a bőrőm miatt,de iszonyatosan zavar,és ezt a rossz genetikát átörökíteném ha lenne gyerekem,mert mint írtam ha te tök anyjegyes vagy akkor az utódod is az lesz,és ez így van.Én undorítónak tartom.És mindenben megakadályoz,gátol,hiszen azt látom én mért ilyen vgyok,mért nem tudok legalább ebben átlagos lenni,míg másoknak ez természetes,megadatott.Kerülöm a helyzeteket ahol le kellene vennia polóm,és így senki nem tudja hogy ezzel van gondom.Utálom.Gátot szab.
Ha csoró családból való vagy,nem vagy szép,még átlagos sem,vagy okos,mégis hogyan valósíthatnál meg álmokat.Főleg ha elérhetetlen álmok azok.
Egyik álmom,hogy visszakaphassan az elvesztett gyerekkort és jobb legyen,legyen pénzünk és nem gazdagságról beszélek,csak ne az legyen amire én emlékszem hogy mindig meg kell húzni a nadrágszíjjat.De a legfőbb hogy normálisan nézek ki,tiszta,szép bőrőm van,normális kinéztem és némi jó genetikát is örököltem.
Valaki mindent megkap,oké hogy a családja nem ideállis,de hány olyan fiatalt látok hogy szép,beülhet a szülők pénzén kávézóba és a végén még az is kiderül hogy jó tanuló,mert jó képességű,nem mert folyton magolt.Ez igazságos talán?
Aztán meg gondoljunk bele szülői mintát nem követtem mint írtam nem cigizek,iszom,viszont takarítás szempontjából már igen fiatalon szorgalmas voltam,a szüleim pénzét nem szórtam,nem szolgáltattam ki magam.Tehát nem követtem a mintát annyira.Anyu is az alkolisa apja és annak felmenőitől örökölte a hajlamot.
Én legalább csak egy normális,tiszta bőrt szeretnék ami lehetetlen,ahhoz meg kellene nyűzni nem:-)Valakinek nevetséges de nekem fáj.Ha valaki mindig eltér a többiektől nem jó értelembe az rossz,az fájdalmat okozz.ú
Így értem én a kérdezőt,az érzését.
Sajnos nem teljesen igaz hogy mindenki a maga sorsa kovácsa lenne,ehhez kell szerencse,vagy adottság.
Vannak dolgok amiken nem lehet változtatni,sajnos.Majd azért jövő héten még ide nézek.
válasza:Kedves Kérdező! 9-es vagyok
Nem értelek! Leírtam a tapasztalataimat, amiben kifejtettem, hogy én hogy csináltam. Te úgy csinálod, ahogy te akarod, ha neked boldogabb az életed a szüleid nélkül, akkor tedd azt.
Azt kérted, hogy olyanok írjanak, akik szembesítették a szüleiket a hibáikkal, itt rontottam el, mert átugrottam egy lépcsőfokot és azt nem írtam le, hogy szembesítettem, nem csak szülőt, de barátot, testvért stb... na most elmondom, hogy akit szembesítettem azok legtöbbje nem szeretné látni a saját hibáját. És van akivel teljesen megszakítottam a kapcsolatot.Nem mindenki szeretné tudni, hogy mennyire szar ember! Ez legtöbbekből sértődést vált ki. Ki akarja hallani, hogy 20-30 évvel ez előtt mit rontott el? Te azért fogadod el, mert a pszichológusod rávezet. Ő nem olvassa a fejedre a hibáidat, magadtól jössz rá. És ez óriási különbség.
De azt is meg kell érteni, hogy ki miért olyan, amilyen valószínűleg ők is így lettek nevelve. Nekünk már megadatott, hogy analizáljuk magunkat, és változtassunk dolgokon. Régen ez nem így volt.
Az én terápiámnak RÉSZE a szembesítés is. Bizonyára nem szükséges minden esetben megtenni, nekem azonban muszáj volt. (Próbáltam alkudozni, hogy meg lehessen úszni, mert nyilván én sem szívesen konfrontálódom a szüleimmel). De itt olyan súlyosan diszfunkcionális családról van szó, amibe én beleroppantam.
Én azt mondtam, hogy lehet, hogy neked tudatosan sikerült felülírni, én 20 éve próbálkoztam a változtatással, de nem ment. Most 5 hónap terápiával több önbecsülésre tettem szert, mint egész életemben.
Amúgy ki mondta, hogy meg kell szakítani a szülőkkel a kapcsolatot? Pont hogy arról van szó, hogy egy egészségesebb, élhetőbb kapcsolat alakulhat ki a szembesítés révén, amiben felnőttként kezelnek! Szó nem volt a kapcsolat megszakításáról, és nem is történt meg! (Mindkét szülőmmel túl vagyok a szembesítésen már.)
Egyébként a szembesítés nem azonos a hibáztatással, te valamit nagyon félreértettél! Egyszerűen MÁSKÉPP kommunikálok a környezetemmel, nem rendelem alá magam, ahogy eddig. Nem vállalom a felelősséget olyasmiért, ami nem az én hibám. Nekem a környezetem nagyon pozitívan reagált a változásaimra, sokkal jobbak a kapcsolataim.
De nyilván a legnehezebb az "ideális szülő" képét ledönteni magamban - a szembesítés ERRŐL szól, nem arról, hogy a fejükre olvassam a hibáikat! Olyan hibákról van szó, amelyeknek én magam sem voltam ám tudatában. De most már sokkal tisztábban látok, amitől én felszabadultam. De ehhez tényleg kellett (nekem legalábbis kellett!) az, hogy nyíltan konfrontálódjak a szüleimmel.
# 11: Sokkal jobban meghatározza a neveltetés a lehetőségeinket, mint az adottságok. Figyelj... nekem átlagon felüli az IQ-m, mindig 0 tanulással értem el jobbnál jobb eredményeket. Azt hiszed, mentem vele valamire? Kicsi korom óta csak elvárások voltak, soha nem dicsértek, én felnőttkorban szembesültem vele, hogy okos vagyok! NEM TUDTAM, mert senki nem mondta, senki nem erősített meg abban, hogy a képességeim bármire is lehetővé tesznek! Én azt kaptam, hogy nem vagyok elég jó...
Ha elismerést kaptam volna, bármi lehetett volna belőlem... jelen tudásommal és képességeimmel kb. az MTA rendes tagja lehetnék. De nem vagyok. Az eszemből élek, de úgy, hogy "eladom" a tudásomat másoknak, fillérekért, és mások aratják le a babérokat. Önmagában a képességek semmit nem érnek, ha nem biztatnak, motiválnak, erősítenek abban, hogy élj a képességeiddel!
Egyébként a neveltetés úgy is meghatározó lehet, hogy pont az ellentétét csinálod, mint a szüleid... ez jóval több annál, mint hogy "ők cigiznek, én nem"... itt bizonyos viselkedés hat valahogy. Szidnak? Azt gondolod magadról, hogy rossz vagy. Dicsérnek? Elégedett vagy önmagaddal. Szeretnek? Elhiszed, hogy szerethető vagy. Elutasítanak? Képtelenné válsz intim kapcsolatokra. Ezek így működnek...
És ezeket szerintem nem lehet tudatosan felülírni! A kognitív terápiák megtanítanak erre-arra, de az önbecsülést, önmagunk elfogadását nem teszik lehetővé! (Minél korábban ért a sérülés, annál nehezebb helyretenni.)
válasza: válasza:# 18: Azért kérdeztem, mert szerettem volna olyanokkal beszélgetni/tapasztalatot cserélni, akik keresztülmentek már ezen. Mert tudom, hogy nincsenek sokan.
A terapeutám elmondta, hogy MINDENKI úgy kezdi a terápiát, hogy "nagyon szép gyerekkorom volt", vagy hogy "vannak gondok a szüleimmel, de tudom kezelni", aztán idővel mindenki eljut addig, hogy felismerje, mennyi kárt okoztak a szülei az életében (nem véletlenül sem jutottam el én sem a terápiára). Tehát akik nem csinálták ezt végig, azok szerintem nem értik, nem érzik át a lényegét. Ezért vártam olyanok válaszát, akik végigcsinálták... de ezek szerint még kevesebben vannak, mint hittem...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!