Van itt olyan, aki szembesítette a szüleit a gyerekkori sérelmekkel?
Akár terápia hatására, akár önállóan (Pl. Susan Foward Mérgező szülők c. könyve hatására).
Beszámolnátok róla? Én már túl vagyok a konfrontáción, szívesen beszélgetnék róla!
én megtettem,nem volt fényes gyerekkorom,keserű,csoró gyerek majd fital korom volt, eltitkolt alkolista anyával,apám meg tévét nézet,meg olvasott folyton mert belefáradt anyám dolgaiba ez azután volt miután a szép lakást eladtuk,a melóját elvégezte a munkahelyén anyu,megfőzőt,de mást nem csinált,a konyha mint a csatatér,így általános iskolás fejjel minden takarítás rám marad,aki alkolista mindig más hibáztat mindig megmagyarázz mindent és úgylátja ő nem tett semmit,mindent megtett,a szép lakásunk eladták,kitalálták hogy falun milyen jó lesz,megvettek egy elég rossz állapotban lévőházat,kiszakítottak a környzetemből,mivel eleve nem voltam még szép,vagy átlagos sem,persze én voltam a céltábla a gunyolódásé.nem mondom nem lett pár barátom de szintén olyan aki vagy kövér volt,vagy otthon nem volt rendben minden,tehát a hozzám hasonló kitaszítottak.
Amikor beszéltek erről hallani sem akarják,hogy igen is befolyással volt az egész életemre,a szegénység,a külsöm milyen akadályokat tett elém,és mi mindenből kellett emiatt kiamaradnom.A válasz mindig annyi már felnőtt vagy,hiába mondom már csak a munka marad,egész életembe már csak melózhatok,nem értik meg,nem értik hogy a gyerekkort,a fiatalkorom már nem kaphatom vissza,nem értik hogy nem volt szórakozás,boldogság.Nem értenek,mindig azzal jönnek most jobban élünk,persze ahhoz képeset hogy kajára is alíg volt igen,de így is ki van fillérezve minden.Nem lehet ezekkel beszélni.Aki lát minket nem is gondolná.MInden ház titkot rejt,nem tudni igazából ki hogyan él,élt.
Gáz az egész,már csak megöregedés van.MInden ami szép és jónak kellett volna lennie az már nincs.A tagadás a jellemző rájuk,néha valamennyit elismernek de idegesek amikor rámjön a depi kicsit és kitörök és elmondom a magamét.
Van már gyermekem, és pontosan amiatt látom, hogy lehet másképp is csinálni, mint ahogyan velem csinálták. Persze, minden szülő hibázik, csak nem mindegy, hogy milyen mértékben, illetve hogy vállalja-e érte a felelősséget, vagy a gyerekkel viteti el a balhét. Én pl. vállalom a gyermekem előtt, hogy nem vagyok tökéletes, és bocsánatot kérek, ha hibázok. A szüleim viszont úgy gondolják, hogy ők mindent jól csináltak, és csakis én vagyok a hibás a problémáimért.
Ha egészséges légkörben nőttem volna fel, akkor nem kéne terápiára járnom...
# 2: Igen, ez tipikus diszfunkcionális család...
De akkor ezek szerint nem tudtad tartósan képviselni a "felnőtt" énedet... Én még arra is elszántam magam, hogy akár végleg megszakítsam a szüleimmel a kapcsolatot, ha nem hajlandók együttműködni a jövőben, és tagadják, hogy bármi probléma lett volna gyerekkoromban... (pl. rendszeres fizikai bántalmazás, érzelmi elhanyagolás, és folyamatos "nem vagy elég jó", ill. "mindenért te vagy a hibás" hozzáállás a részükről.)
Az önbizalmam a béka feneke alatt... képtelen vagyok normális párkapcsolatra, mert nem hiszem el, hogy engem lehet szeretni. A dicsérettel soha nem tudtam mit kezdeni, nem hittem el, mert azt gondoltam, hogy mindenben rossz vagyok (ezt hitették el velem). Depresszió, pánikbetegség, válás, öngyilkossági gondolatok... ezekkel küzdöttem, mikor belevágtam a terápiába... és most jött el a szülőkkel való konfrontáció ideje. Nem hittem volna, hogy valaha is képes leszek rá, de túl vagyok rajta. :)
Akkor neked kérdező még nehezebb volt,fizikai bántalmazásnak nem voltam kitéve,lelikleg tudatalanul azzal bántottak hogy ebbe a helyzetbe hoztak,de tudatos nem volt.Viszont sok mindenbe hasonlítunk,én nekem sincs rendes felnőtt én képem,ha lehetne fiatal szeretnék lenni és megélni dolgokat amiket nem tudtam,én is képtelen vagyok közel engednem magamhoz egy ellenkező neműt.Nem akarok gyereket sem,mert gázosan nézek ki és igen sok sérelem ért,és korán szembesültem,másnak ez kicsiség,de nekem nagy dolog,hogy másnak milyen szép bőre van,az enyém meg anyjegyes,ez másoknak átlagos és természetes,nekem még ez sem adatot meg,így nem mentem sose táborba,még amikor a költözés előtt lett volna rá lehetőségem,vagy nem mentem úszodába,most sem szeretek ilyen helyekre menni mert fáj,hogy sziten mindenkinek tiszta bőre van nekem meg csupa anyjaegy,és ez annyira zavar hogy orvoshoz sem szeretek menni,vagy olyan helyzetbe kerülni ahol vetkőzni kell,nem akarom és nem is tudom elfogadni.Nem akarok gyereket mert a gyerekem is anyjagye lenne ez biztos,hisz akiknek tiszta bőrű a szülője ő is az lesz,ahol meg csupa anyjegyes ott a gyerek is az lesz.Tudom milyen úgy élni hogy kilogsz a sorból.Végig kellett gondolnom hogy ha gyerekem lenne elég sok rossz genetikát örökölne és én ezt nem akarom.Ez másnak kicsi dolog,de aki így él,ezzel annak nagy dolog.Annak ez széttépi a szívét.és ezen nem lehet segíteni,nem lehet bőrt átültetni,arcot,orrot,fület lehet operálni,de bőrt nem lehet.Meg nincs is rá pénzem.
De neked nagyon rossz lehetet,nem mondták hogy mindenbe rossz vagyok,de elfogadták és természetes volt nekik ,hogy mindent megcsinálok.És olyan sokaknak nagyszülőknek is,a másik unokatesókat meg agyon abajgatták,azok a kis édeskék voltak.Te csak dolgoz,szorgalmaskodj,még amiért megdolgozol az sem jár,a másik meg aki lusta,mindent mással csináltat az kapjon mindent a popója alá.Ez idegesítő.
Fizikailag én semmit nem kaptam nagyon meg,mert alíg volt pénzünk,nekem csupa lemondás volt és nézhettem másoknak minden jár,és semmit nem viszonoznak cserébe érte,nem segítenek otthon a házimunkában,nem csinálják meg a szendvicsüket amit suliba visznek,vagy vasalnak ki magukra középiskolás fejjel sem,csak kihasználják a körülöttük lévő embereket,velük csináltatják meg és mégis aki ilyen téren lusta az a jó.
Csúnya amit most írok,de sokáig ezért is utáltam az ilyen kényelmes fiatalokat,ma még több van belőlük.
De mivel anyagi biztonságom sem volt és cikiztek a csoróság miatt,a kinézetem miatt így érzelmi biztonságom sem volt,csak azt éreztem bár meg sem születtem volna,másnak minden jár,csak nekem nem jár semmi.
Mivel nekem nem jár a nagyszülők semmébe sem semmi és tudták milyen rosszul éltünk és ők azon nem sajnálkodtak pedig egy általános iskolás kölyök voltam csak a felnőtt unokatesóméknál meg mindenért sajnálja őket,pedig ma sem csinálnak sok mindent így nem beszélhetek szeretetről,ahogy bíztos szerettek a szüleim a maguk mondján,de ezt én nem érzetem sosem.
Jövő héten még biztos ide nézek,mert heti 1-2 alkalommal használom csak az internetet.
De milyen furcsa más-más anyagi környezetből jöttünk de mindegyikünknek meg van a maga keresztje,fájdalma.Különbözünk,de hasonlítunk is és nagyon sok sorstársunk van.De néha jó kiírni mi bánt,mert utna könnyebb én mindig ezt javasolom.
Utolsó: ezt könnyű mondani, de tudod, amikor már születésem óta nem kaptam őszinte szeretetet (ezt nem én találtam ki, anyám nárcisztikus, képtelen szeretni bárkit saját magán kívül!) akkor egyszerűen tudat alatt rögzül, hogy én nem vagyok elég jó, engem nem lehet szeretni.
Ha te ezt tudatosan felül tudtad írni, hát gratulálok, én nem voltam erre képes. Csak segítséggel sikerült.
A szüleimet tisztelhetem, meg lehetek hálás is nekik, de azért nem vehetem magamra az ő hibáikat is (ahogy közel negyven évig tettem), mert abba én roppanok bele. A "módszer" lényege éppen az, hogy áthelyezzük a felelősséget oda, ahova való (a szüleink vállára), és UTÁNA élhetünk békében önmagunkkal, utána már képes vagyok kezelni a problémáimat is. Különben visszük tovább a hibás mintákat!
Én magam sem vettem észre magamon, hogyan utasítottam el a saját gyermekemet, ugyanúgy, ahogy az anyám elutasított engem! Én nem kaptam anyai szeretet, hát adni sem tudtam! Ahhoz, hogy képes legyek rá, le kellett tennem a szüleim csomagját, hogy csak a sajátomat cipeljem tovább.
Egyébként azért kértem, hogy lehetőleg olyanok szóljanak hozzá, akik már átmentek ezen a folyamaton, mert magamról is tudom, hogy a terápia kezdetén mindenki védi a szüleit! Én is ezt tettem! A bennünk élő kisgyermek számára az nyújtja a biztonságot, ha idealizálja a szüleit, és nagyon félelmetes lerombolni ezt az ideális képet. De ha nem romboltam volna le, akkor nekem kellett volna cipelnem az ő problémáikat is, és én ebben beleroppantam!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!