Van itt olyan, aki szembesítette a szüleit a gyerekkori sérelmekkel?

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy kire haragszol ennyire... én számodra vadidegen vagyok, nem ismered az életem, nem tudod, mit miért teszek, de valamiért nagyon haragszol rám. Magam is veszekedtem itt egy időben hozzászólókkal, és magam sem értettem, hogy miért váltanak ki belőlem ilyen hihetetlen indulatokat. Aztán szépen megvizsgáltam az érzéseimet, és felfedeztem a projekciót. Beazonosítottam, hogy kire is haragszom valójában, és tudtam dolgozni a tényleges haragommal. Nem állok le veled vitatkozni, mert te nem rám haragszol, hanem valaki másra. Ha magamra venném, csak játszma lenne, és arról én már réges-régen leszoktam. :) Szerencsére. Szóval tényleg azt javaslom, gondold végig, hogy ki az, akire így haragszol, hogy rajtam töltöd ki az indulataidat. (Én előre szólok, nem fogom magamra venni, bárhogy támadsz is. :) )