Ez depresszió? Vagy egyszerű kamaszpara?

ez depi,és bizony ha vannak olyan késztetéseid hogy vagdosd magad akkor szakszerű segítségre lenne szükséged.Más megoldás csak az lehet ha kiírod,vagy elmondod valakinek a gondolataidat,érzéseidet mert ha csak rövid időre is de megkönnyebbülsz.Ismerős érzés,sokaknak van ilyen érzése hidd el,csak az a nagy baj,hogy már az is jár az eszedbe hogy kárt tegyél magadban.

Gondold végig fiatal vagy,itt a szilveszter és most is csak ez gyötör.M?ost kell kilábalnod belőle,mert csak rosszabb lesz,hidd el,az idő elfut,te mindenből kimaradsz és az időt már nem lehet visszafordítani.Itt az én történetem,tanulj belőle és ne enged hogy eltapossanak és minden elmenjen melletted.

Ismerősők az érzéseid,én kis és nagy kamaszkoromba elég rossz körülmények között éltem(egy szép lakásból,falura,leélt házba költözés,új suli,a falusi gyerekek számára a városi bunkó,és a többi sértés a külsö9m miatt,ez szépen összetört),a külsömről nem is beszélnék,mert annyira szánalmas,ezért meg is kaptam a minden napi piszkálást,belém rugást,ahogy a csoróságom miatt,anyu zugívó,tehát röviden a külvilág ebből nem sok mindent lát,de otthon mindennapos kiskorom óta,az alkolizmus meg azzal jár,hogy a főzésem kívül mást nem csinál,csak egy csomó koszt,amit meg takaríthattam már 10-11 éves fejjel,az egész háztartás az én reszortom volt.Tehát csúnya,ronda,csoró voltam,alkolista anyával,folyton filmet néző apával aki belefáradt anyám dolgaiba és szépen így nődögéltem.És ezen okokból mindenből kimaradtam,nem mentem társaságba,hogy legalább nem tudjanak a külsőm miatt bántani,nagyon ritkán barátnőkhöz esetleg.Próbáltam eljátszani hogy nem fáj semmi,minden oké,de ha nem látot senki akkor úgy voltam mint te.És nem lett jobb,a külsőm egy csomó mindenben megakadályozott és nem lett jobb,csak megidősődtem és minden elfut szépen mellettem.A szüleimre nem számíthattam nem értették az érzéseim.Most sem érti hogy bánthat a külsöm,hogy mért nem akarok társaságba,strandra menni,mert senki nem olyan szeplős hátú,vagy anyjegyes hasú mint én.Nem a legrosszabb szülők,de nem értik hogy elvesztettem ami a legfontosabb lett volna a gyerekkkor,a fiatalság és 30-on túl már csak a megöregedés vár és ami másnak természetes egy tiszta bőr,egy normális gyermekkor emléke nem adatott meg.Nem értik hogy már csak munka és megöregedés vár ránk.Hiába próbálunk változtatni már,az időt nem lehet visszaforgatni és nem leszek újra fiatal,gyerek,tini,ami akkor kellett volna hogy jó legyen már nem lesz az és az élet már csak a melóról szól.Hidd el megértelek de vannak nálad, és nálam még rosszabb sorsok.

Szóval ne hagyd hogy eltapossanak,vagy hogy te legyőzd önmagad mert minden elmúlik és nagyon gyorsan.

Nyugi és fel a fejjel.Légy jó. és kívánom neked sikerüljön boldognak lenned!

most komolyan menj dokihoz az már nagy baj ha vagdosod magad és nem igaz hogy nem veszi senki sem észre a lábadon,hisz írtad kamasz vagy,tehát suliba jársz ott is van tesi óra,ott sem veszi senki észre az öltözőbe vagy anyukád hogy milyen a lábad,hiszen nem csak tél hanem nyár is van,rövid naci időszaka.

De mi miatt érzem hogy felelsleges vagy,mi miatt utálod magad?Ezt tisztázd!